MENÜ
 
  Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége - FAKOOSZ,  Bánokszentgyörgy - Zalaegerszeg

 

 


 

 

 

Számvevőszék: Roskadozik a háziorvosi rendszer

2011-12-06 09:29:25


Elkészült az Állami számvevőszék jelentése a a háziorvosi ellátás működésének és pénzügyi feltételrendszerének ellenőrzéséről.

A háziorvosok átlagéletkora magas, a nyugdíjba vonulók pótlása mind több településen nehézségekbe ütközik, hatalmasak a területi különbségek, jellemző az orvosok elvándorlása.

A megállapítások között szerepel, hogy az ellátórendszer ellehetetlenülését vetíti előre "a humánerőforrás romló helyzete". Nő a külföldön munkát vállalni szándékozó orvosok száma is: 2005 és 2010 között 240 háziorvos kért hatósági bizonyítványt végzettsége külföldi elismertetése céljából - írták.
A létszámhiány növeli az ellátást biztosító orvosok terhelését. Az ÁSZ kérdőíves felmérése szerint az orvosok jelentős része többet dolgozik, mint amit az EU munkaidő-direktívája megenged, és amire szerződtek az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) - fűzték hozzá.

 

A teljes jelentés ide kattintva letölthető és elolvasható.

 

FAKOOSZ-kommentár hamarosan.

A véleményeket a fakoosz@gmail.com címre várjuk.


 


Egy hajóban evezünk

Kapcsolódó írásaink

Háziorvosi diagnosztika 2010

Nincs még négy évünk

Vita a háziorvosok iparüzési adójáról

A Parlamentből jelentjük

 


2010.12.01.    17:56:25

 

Tegnap, november 30-án volt az első munkamegbeszélés az Állami Számvevőszék központjában a a háziorvosi ellátás működésének és pénzügyi feltételrendszerének ellenőrzésével kapcsolatban.

 

A megbeszélésen az ÁSZ –a témából láthatóan nagyon alaposan felkészült - munkatársai mellett a házi gyermekorvosi szakfelügyelők, a SOTE családorvosi tanszéke, a CSAKOSZ, a Házi Gyermekorvosok Egyesülete, a MOK Budapesti Háziorvosi Szekciója, az OEP, az OALI, a NEFMI, az ÁNTSZ és a FAKOOSZ képviselői vettek részt.

 

A megbeszélés célja a tervezett célellenőrzés mind hatékonyabb előkészítése volt. Az már az elején tisztázásra került, hogy az ÁSZ nem az APEH és nem az OEP helyett vagy mellett kívánja vizsgálni a háziorvosokat, hanem alapvetően az egész rendszer működését kívánják feltérképezni, a törvényhozástól kezdve, a kormányon, az OEP-en, ÁNTSZ-en. az önkormányzatokon át a praxisokig valamennyi szereplő tevékenységét értékelni kívánják. Többször is hangsúlyozták az ellenőrzés ún. segítő – és nem büntető, szankcionáló – szerepére fókuszálva kívánják munkájukat végezni.

 

A megbeszélésen a számvevők fokozott érdeklődést mutattak az ún. indikátor-rendszer működésével, a jogi, pénzügyi, szervezeti feltételek alakulásával kapcsolatos szakmai véleményekre. Az ezen írás után olvasható előkészítő levelünkben – melyet az ÁSZ köszönettel fogadott - megfogalmazottakon túl a jelen lévő szervezetek szinte minden releváns problémát fel tudtak vetni, amelyek várhatóan szintén beépülnek az ellenőrzési programba.

 

A jelen ellenőrzés célja a háziorvosi ellátás működésének és pénzügyi feltételrendszerének, szabályozottságának- és szervezettségének, a betegek egyenlő hozzáférési lehetőségeinek, valamint az egészségbiztosítói és költségvetési, önkormányzati és EU támogatások eredményességének vizsgálata. A vizsgálat célja a teljes rendszer és nem az egyes doktor tevékenysége, működése.


Nem a praxisok lesznek a célkeresztben, hanem 2005-2010 közötti időszakban a kormány(ok), parlament,OEP és önkormányzatok e területen folytatott tevékenysége, de az eredményes vizsgálathoz szükséges az alapellátók tényleges helyzetének a felmérése is. Nem fognak bizonylati szintű vagy adóbevallás ellenőrzést folytatni. Kérdőíves felmérés és helyszíni interjúk lesznek 30-40 praxisnál és az önkormányzatuknál. Mindemellett több száz praxis és önkormányzat adatbekérés útján kerül megkeresésre. Ugyanakkor a később kiadásra kerülő kérdőívek önkéntes kitöltésében – ami a jelenleg ismert tervezetek alapján tényleg nem több 10 percnél - számítanak azon háziorvosok közreműködésére is, akik nem kerülnek be a kiválasztásba, hogy a későbbi következtetések, javaslatok mind megalapozottabbak legyenek.

Az ellenőrzés keretében az előzetes elképzelések szerint értékelni kívánják az alábbiakat:

- azt, hogy a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásra fordított éves 63,0-78,0 Mrd Ft egészségbiztosítói kiadás hasznosult-e;

- a háziorvosok a kapuőri elvárásnak megfelelnek-e;

- a népegészségügyi és életkori szűréseket a célértéknek megfelelően teljesítik-e;

- finanszírozásuk és jogállásuk megfelel-e a velük szemben támasztott elvárásoknak.

 

A Számvevőszék részéről a tegnapi napon megfogalmazásra került az az igény is, hogy már az ellenőrzés jelenlegi szakaszában is szívesen fogadnak minden észrevételt, javaslatot. (Ezért ismételten felhívjuk a figyelmet, ha bárkinek észrevétele, javaslata van, nyugodtan „ragadjon klaviatúrát” és küldje el a fakoosz@gmail.com e-mail címre.) A számvevők természetesen a folyamat bármely szakaszába történő aktív bekapcsolódásunkra is számítanak. A tervek szerint a jövő év közepén az Országgyűlés elő kerülő zárójelentést is a szakmai szervezetek véleményének figyelembe vételével kívánják összeállítani.


( Egy korábbi, hasonló módszerekkel készített jelentésük itt olvasható.)

 

 

A közel 3 órás – első - munkamegbeszélés végén valamennyi résztvevő azzal a jó érzéssel kelhetett fel az asztal mellől, hogy valamennyien „egy hajóban evezünk”, azaz közösek a céljaink: tiszta képet alkotni a háziorvosi alapellátás működéséről, a valós helyzetet bemutatni a politikai döntéshozóknak. Azaz: minden háziorvosnak fontos, hogy segítse ezt a munkát, 16 év után talán ez az elő alkalom, amikor egy olyan szervezet hajt végre ellenőrzést az ágazat teljes vertikumán, amely nem a büntetések kiszabásában, hanem a valós tisztánlátásban érdekelt. Az ÁSZ elképzelései szerint nemcsak tényfeltárást kívánnak végezni, hanem a következtetések levonása után javaslatokat is kívánnak tenni a döntéshozóknak.

 

Tehát itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy végre ne süketek párbeszéde legyen az alapellátási rendszer szereplői közötti kommunikáció, hanem érdemi változások is történhetnek. Ezzel a lehetőséggel nem élni, több lenne mint bűn!

 

A sikeres és eredményes ÁSZ ellenőrzés nemcsak a számvevők munkáját fogja minősíteni, hanem  valamennyi alapellátó orvos és betegeik javára is lehet majd mindezt fordítani!

 

Ezért amennyiben a később a ÁSZ részéről megkeresendő praxisok részéről felmerül olyan igény, hogy az ellenőrzés folyamatában a FAKOOSZ részükre nyújtson segítséget, kérjük jelezze ezt a fakoosz@gmail.com címre írt elektronikus levélben. Az utóbbi évtized számunkra talán legfontosabb tényfeltáró folyamatában senkit nem fogunk magára hagyni.

 

2010. december 1.

 

Széphalmi Miklós

a FAKOOSZ főkönyvelője

 

 

 

 


 

A FAKOOSZ előzetes észrevételei a háziorvosi ellátás működésének és feltételrendszerének vizsgálatát célzó ÁSZ-ellenőrzéshez

2010.11.29.           13:47:41

 


A FAKOOSZ részéről alapvetően üdvözöljük az ÁSZ  által  a háziorvosi rendszer működése területén elkezdett vizsgálatot, mert bízunk abban, hogy a számvevők is eljutnak arra a következtetésre, hogy az alapellátás hosszú évek óta jelentősen alulfinanszírozott (csak az elmúlt 5 évben mintegy 100 milliárd forint hiányzott a közalkalmazotti bértábla szerint elérhető jövedelem realizálásához), a háziorvosok méltatlan jövedelmi és finanszírozási körülmények között látják el hivatásukat. Olyan körülmények között, amikor az állam és az önkormányzatok még annyira sem becsüli a 23-30 év tanulással megszerzett szaktudásukat, több évtizedes tapasztalatukat, mint az autószerelőkét. (Lásd: 1000-3000 Ft közötti ügyeleti óradíjak).


Bízunk abban, hogy megállapításra kerül az is, hogy a háziorvosok jelentős része más tevékenységekből - üzemorvoslás, második, harmadik szakvizsgájuk hasznosítása, ügyeleti díjak, stb. - származó bevételekből is finanszírozzák a kötelező önkormányzati feladat ellátását.

Reményeink szerint az is kiderül majd, hogy a vállalkozási formában dolgozó orvosok iparűzési adóval történő terhelése azt jelenti, hogy nagyon sok településen a háziorvos biztosít forrást az önkormányzat egyéb feladatainak finanszírozására, ezáltal évente kb. 1,5 milliárd forint egészségügyi alapellátásra szánt költségvetési forrás valóban nem megfelelően hasznosul.

 

A háziorvosi ellátás feltételrendszerének javítására tett intézkedések értékelése 2005-2010 között (jogi, személyi, tárgyi, szervezeti, finanszírozási feltételek)

 

A vizsgált időszakban sem kerültek tisztázásra az egészségügy területén a követendő alapelvek, az elérendő cél, a kielégíteni kívánt szükségletek, nem került megtervezésre a célok eléréséhez vezető út, nem került meghatározásra, hogy milyen intézmények, eszközök, humán erő szükséges mindehhez, nem történt meg ezek valós forrásigényeinek a felmérése, így a szükséges források biztosítása sem.

Nem került felmérésre egyetlen év költségvetési tervezése során sem, hogy, hogy a betegellátásban milyen problémák maradnak megoldatlanul, nem volt politikai szándék prioritást adni az egészségügynek.

Egészséges társadalom nélkül minden más gazdaság- és oktatásfejlesztési program halálra van ítélve, az ország, a nemzet jóléte nem érhető el, egészségügyi és gazdasági katasztrófához vezethet. Ezért a válságkezelésben az egészségügynek valós, nem csak retorikai szinten megvalósuló prioritást kérünk. Nem más társadalmi területek rovására, hanem épp ellenkezőleg: érdekében.

Ennek elmaradása esetén pár éven belül egészségügyi sivatagok alakulnak ki az országban, mivel a háziorvosok magas átlagos életkora, az évek óta elmaradó utánpótlás és a mindezekkel párhuzamosan gyorsuló orvos-elvándorlás miatt egyszerűen NEM LESZ aki gyógyítson. Ez pedig nemzettragédiához vezet.

Mivel az ellátás szerkezetén semmilyen érdemi változást nem hajtottak végre, és ugyanolyan körülmények között költötték el az egyébként is elégtelen finanszírozást, ebből törvényszerűen következett és következik, hogy az egészségügy forráshiánya újra termelődött és újra fog termelődni. Itt különös tekintettel kell lenni az utóbbi években végrehajtott járulékcsökkentésre, amely a nyugdíjkasszát gyarapította. A reálértékben csökkenő kiadások mellett az egészségügy előtt egyre több olyan feladat tornyosul majd, melyeket egyre hiányosabban tud majd csak megoldani, és képtelenné válik a valós ellátási igények maradéktalan kielégítésére. Nem fog megállni, sőt fel fog gyorsulni az ellátás színvonalesése, nőni fognak a várólisták, egyre hosszabb időre és egyre több beteg fog kicsúszni az ellátásból vagy kap hiányos ellátást.

A vizsgált időszak költségvetései nem adtak lehetőséget olyan bérpolitikát sem folytatni, amellyel növelhető lett volna  az egészségügyi pálya vonzereje, megtartóereje. Ezzel ellentétes irányú változás a 2011. évi költségvetési törvény tervezetéből sem olvasható ki. Így folytatódni fog az egészségügy humánerő-helyzetének már-már irreverzibilisnek számító romlása, azaz növekedni fog a pályaelhagyások, külföldi munkavállalások, pályamódosítások, a magas átlagéletkorú, ma még aktív orvosok végleges nyugdíjba vonulása, és ami a legelkeserítőbb számunkra: teljességgel ellehetetlenül a magyar egészségügy munkaerő-utánpótlása.

Ennek egyenes következménye lesz a tovább romló megbetegedési, valamint halálozási statisztika, amelyekben egyébként is az utolsó helyen állunk Európában. Ezen belül növekedni fog az egyébként elkerülhető halálesetek száma.  2009-es statisztikai adat szerint közel 20 ezer elkerülhető haláleset fordult elő az országban, vagyis nagyon félő, hogy az évek óta tartó genocídium hatású folyamat nem fog megállni, hanem folytatódni fog.

Mindenki előtt ismert, hogy a kórházaknak jelentős tartozásai alakultak ki, amit most konszolidált, vagy megpróbált konszolidálni a kormányzat. Itt kell feltenni azt a kérdést, hogy az alapellátóknak miért nincs ilyen tartozása, miért nem kellett az elmúlt években többször is konszolidálni ezt az alrendszert?

Tudni kell,, hogy egy alapellátó háziorvosi vállalkozásnál a kórházi adósságokhoz hasonló tartozás nem alakulhat ki, nem tartozhatnak hosszabb távon egyetlen áruszállítójuknak, szolgáltatójuknak és az adóhatóságnak sem. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy eladósodnak, az önkormányzat és az OEP szerződést bont, a szállítók nem szállítanak, a szolgáltatók megszüntetik a szolgáltatásukat (telefon, kötelezően működtetendő internet, víz, gáz, stb.), az adóhivatal rövid időn belül végrehajtást indít és vége az alapellátásnak az adott körzetben.

Mit tesz, mit tud tenni ilyenkor a háziorvos? A saját és munkatársai jövedelmét nem növeli, rosszabb esetben csökkenti, ezért nem jön létre ugyanaz, mint a kórházak esetében létrejöhet, mivel a közalkalmazotti bértábla szerint jövedelmet nekik törvényi kötelezettségük kifizetni.

A praxisok átlagfinanszírozása ma, 2010-ben átlagosan 800 ezer – 1 millió Ft közé tehető.  Ebből kellene a háziorvosnak minden praxisköltségét állni. A jelenlegi finanszírozásban az ún. pontérték – melynek mértékére áralku lehetősége hiányában még javaslattételi joguk sincsen - mintegy 30 %-al marad el reálértéken a 2001. évitől.  Ebből átlagosan egy háziorvos 160-180 eFt/hó nyugdíjjárulék alapot képező jövedelmet (vállalkozói kivét, társas vállalkozó közreműködői díja, munkabér) tud realizálni.

Ahhoz, hogy az orvos magának és a személyzetnek - már aki még megmaradt mellette - legalább a korának és végzettségének megfelelő közalkalmazotti bért tudjon adni és ennek ki tudja fizetni a járulékait is, továbbá  fedezni tudja a praxisa valamennyi, inflációt követő működési költségét, akkor az elvégzett számítások szerint a 2010-es szinthez képest körülbelül a duplájára, de legkevesebb 70 százalékkal kellene emelni a finanszírozását.


Kapcsolat az OEP-el


Itt kell kitérnünk arra is, hogy a vállalkozó háziorvosok a feladataik ellátására, finanszírozására valós, a polgári jog alapelveinek megfelelő szerződést az államot képviselő ez ügyben képviselő OEP-el (illetve annak regionális szervezeteivel) nem tudnak kötni. Vagy elfogadják az eléjük tett diktátumot, vagy nem kötnek szerződést.

Továbbra is szorgalmazzuk ezért az OEP finanszírozási szerződései diktátum jellegének felülvizsgálatát. Az ellátottak érdekeit szolgáló hosszú távú kapcsolatunk csak kölcsönös korrektség mentén valósítható meg. Ezért alapvetően stabil és kiszámítható, a valós költségeket figyelembe finanszírozást várunk el. Államilag elrendelt többlet- vagy kampányfeladatot – katasztrófahelyzet kivételével - csak a szakmával történt előzetes egyeztetés és az ahhoz kapcsolódó forrás előzetes rendelkezésre állása esetén vagyunk hajlandók a jövőben ellátni. Az OEP párhuzamos, a hatályos adó- és számviteli jogszabályoknak, a jóhiszemű szerződéses partneri viszonynak ellentmondó, ellenőrzéseit haladéktalanul be kell szüntetni. Pénzügyi, gazdasági szabálytalanságok feltárására és szankcionálására az APEH elegendő eszközzel rendelkezik.

Miközben az OEP véleményünk szerint szolgáltatásvásárlónak minősül, a finanszírozással mégis maga szabja meg a vételárat, ráadásul ellenőrzi a pénz felhasználását, s jogában áll visszavonni a finanszírozás egy részét, ha szerinte a háziorvos nem jó jelentést küldött az ellátásról. Az orvosnak azonban nincs joga a pénztár megállapítását kétségbe vonva saját igazát bizonyítani.

Eleve rossz az egész megközelítése az ügynek, mivel attól a pillanattól kezdve, hogy az OEP elindítja az egészségügyi szolgáltatók felé az átutalást, a forrás megszűnik közpénznek lenni, a szolgáltató számláján történő jóváírással egyidejűleg az magánpénzzé válik, amellyel szemben a kötelezettnek – esetünkben a praxist működtető vállalkozásnak, intézménynek – szolgáltatási kötelezettsége van, az adott szolgáltatásra vonatkozó szakmai előírások, elvárások teljesítésével.

 

Ezen logika mentén pl. az OEP-nek ellenőriznie kellene pl. az OEP irodaházainak fűtését, világítását biztosító szolgáltatók, az irodaszer és számítástechnikai szállítóik, stb.  árképzését is. Ugyanis nekik is is közpénzből fizetnek. Erre pedig ugyebár még csak gondolati szinten sem történik kísérlet. Ezáltal egyes szerződő partnereikkel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak. Mint ahogy az állam az általa más területeken való megrendelései esetén sem – vagy csak igen kivételes esetben - végez utólagosan tételes költségvizsgálatot a szállítóinál (építési beruházások, számítástechnikai, irodatechnikai, PR és marketing, stb. kifizetések.)

 

Jogállamban az OEP-nek a szerződésben foglalt „műszaki”, szakmai tartalom teljesítésére lehet csak jogosultsága, mint megbízónak. Ugyancsak ellenőrizheti, hogy a jelen szolgáltatás speciális jellegéből adódóan a megfelelő színvonalú teljesítéshez szükséges minimumfeltételek rendelkezésre állnak-e.

 

Mindaddig egyébként amíg az alapellátás finanszírozása nem kerül a tényleges, jogszabályokon alapuló költségek figyelembe vételével megállapításra, addig igencsak farizeus magatartás jelen revizori hozzáállás. Főleg, hogy így aztán végképp nem beszélhetünk a Ptk. alapelveinek megfelelő szerződésről  - hanem csak diktátumról - az OEP és az alapellátók között, különös tekintettel a fizetett díj nem egy esetben utólagos, önkényes és a praxisok részéről ellenőrizhetetlen módon való megváltoztatásának gyakorlatára.

 

 

Különösen sérelmezzük – azon túl, hogy a vállalkozási díjunk megállapítására semmi beleszólásunk nincsen -, az OEP részéről alkalmazott gyakorlatot, a több hónapos kifizetési átfutási időtartamot, amely az üzleti életben szokatlanul hosszú, jelentősen meghaladja pl. még az adóhatóságra előírt átutalási időtartamokat is.

A jelenlegi 3 hónapos átfutási időt az OEP kifizetések tekintetében az üzleti életben szokásos 8-10 napra kell leszorítani. Ne a háziorvosi vállalkozások kényszer-hitelezzenek az állami költségvetésnek. Legyen vége a kifizetések tényleges időpontjának variálásával a költségvetési trükközésnek. Ez ugyanis jelentős, előre ki nem számítható adózási hatást gyakorolhat az alapellátó vállalkozásokra. (lásd : egyéni vállalkozók pénzforgalmi elszámolása)

Mindenképpen elkerülhetetlen a háziorvosi praxisokra vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálata (dereguláció!), különös tekintettel arra, hogy adott tevékenységet ki és milyen forrásból finanszíroz, az adott feladat ellátására ki jogosult és köteles értékalapú szerződést kötni a praxissal. (lásd: pl. önkéntes és kötelező védőoltások.).

Meg kell említeni azt is, hogy az OEP által alkalmazott informatika mára gyakorlatilag a „kőkorszaki” színvonalat testesíti meg. Élünk azzal a feltételezéssel, hogy napjainkra a világon már csak miattuk működik még olyan gyár, ahol floppy lemezt gyártanak. Az ezek fogadására alkalmas számítógépek beszerzése is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A jelenlegi adatkapcsolati rendszer nem használja ki a rendelkezésre álló technikai, technológiai színvonalat. A részünkről régóta szorgalmazzuk - megfelelő adatvédelmi garanciák mellett – az egészségügyi adatbázisok (OEP, kórházak, szakrendelők, ÁNTSZ, háziorvosok, stb.) mielőbbi összekapcsolását az ellátás hatékonyságának növelése – már középtávon is elérhető költségcsökkentés mellett – érdekében.

Gyakorlatilag 2-3 hónap finanszírozási szükségletét a háziorvosi vállalkozásoknak kell az állam számára megelőlegezni, ami tovább rontja helyzetünket.

Az alapellátás jelenlegi finanszírozási helyzetében a vállalkozó háziorvosok ( mintegy 95 %-a az összes praxisban lévőnek) jövedelmi viszonyai jelentősen elmaradnak a közalkalmazotti bértábla szerint elérhető jövedelemtől És akkor a hasonlóképpen magas szakmai felkészültséget igénylő más értelmiségi szakmák – jogászok, mérnökök, stb. - jövedelmi viszonyaival történő összehasonítást még nem is végeztünk. A FAKOOSZ 2009. évre vonatkozó felmérése szerint az átlagos háziorvosi járulékalapot képező jövedelem – ami a praxisfinanszírozásból kitermelhető – havi 160-180 ezer Ft, amely érdemi nyugdíjat nem fog eredményezni az életpálya végén, illetve az éhenhaláshoz sok, a méltó értelmiségi életszínvonalhoz és a végzett munka szaktudásigényéhez és felelősségéhez képest méltatlanul kevés. A háziorvoslás – ami napi 8 óra effektív munkát, illetve készenlétet követel meg - mellett túlmunkában végzett egyéb tevékenységek (üzemorvosi ellátás, más szakvizsgák alapján végzett magánrendelés, ill. nem egészségügyi vállalkozások), az ügyeleti ellátásban való részvétel bevételei jelentős része is a praxisok fenntartására fordítódik. Mindez viszont az orvosok egészségének fokozott elhasználódásával jár.

Ugyanakkor a jelenleg hatályos közalkalmazotti bértábla szerint egy átlagos háziorvos (30 év gyakorlat, 55-60 év közötti életkor) besorolás szerint bére 300-320 ezer Ft/hó lenne, vezetői, veszélyességi és gépjárművezetői pótlékokkal együtt számolva. Az ügyeleti túlmunkadíj számításának is ez a bér lenne az alapja, amely így éjszakai és hétvégi pótlékokkal a 3000 Ft/óra értéket is meghaladná, közterheivel együtt töb mint 4000 Ft/óra, amely a vállalkozóként való ügyelés esetén a legtöbb helyen az álmok kategóriájába tartozik.

A fentiek szerint a háziorvosok „önként” vállalt bérelmaradása a 6800 praxis esetében az elmúlt hat évben közel 100 milliárd forintos nagyságrendet jelent (a közalkalmazotti bértábla és a ténylegesen realizált jövedelem különbözete), azaz az OEP legalább ekkora összeggel „tartozik” a „vállalkozó” háziorvosoknak, mely meghaladja a kórházak lejárt adósságállományát. Más oldalról megközelítve :a háziorvosok ezekben az években mintegy 100 milliárd forinttal finanszírozták a költségvetést.

Mindaddig, amíg a finanszírozási rendszer „felülről zárt” kassza, addig a teljesítményelvű finanszírozás bármi nemű erőltetése nem más, mint az alapellátók arra kényszerítése, hogy adminisztratív eszközökkel egymás zsebéből „lopják ki” a pénzt. Ezért az ún. indikátor rendszer működtetését csak abban az esetben tartjuk elfogadhatónak, ha egyértelmű szakmai és pénzügyi szabályozás mellett, érdemi külső forrás bevonásával valósul meg.

Elkerülhetetlen továbbra is a betegjogok és kötelezettségek tisztázása – kinek, mi jár, egészségbiztosítási alapcsomag, betegkötelezettségek, működőképes ösztönző és szankciórendszer kialakítása.

Önkormányzatok


A hatályos jogszabályok alapján a települési önkormányzatok kötelező feladata az alapellátás biztosítása a működési területükön. Mely feladatról jelenleg a vállalkozó háziorvosokkal kötött feladat-átvállalási szerződés alapján, az OEP finanszírozása mellett gondoskodnak, mivel akad olyan önként jelentkező vállalkozó, aki a vonatkozó jogszabályi előírásoknak (háziorvosi vagy azzal egyenértékű szakvizsga, praxisjoggal rendelkezik, az előírt szakmai minimumfeltételeket önállóan vagy az önkormányzattal együttműködve biztosítja, stb.) megfelel. Amennyiben nincs ilyen jelentkező a feladatra, az önkormányzatok a közelben működő praxisokkal együttműködve, helyettesítéssel oldják meg ideig-óráig, csökkenő szakmai színvonalon a feladat-ellátási kötelezettségüket.

Az önkormányzatok mellet szólva meg kell említeni azt is, hogy a bevételeikben az alapellátás működtetéséhez, fejlesztéshez címzett források nem szerepelnek,. a központi költségvetésben az önkormányzatok kötelező feladatára, az alapellátásra forrás tervezés nem történik, amit alkotmányos mulasztásnak kell megitélnünk.

Így az erről az ágról az alapellátási alrendszerbe érkező forrás nagyon esetleges, az adott önkormányzat aktuális döntésén és anyagi lehetőségein múlik.

Amennyiben a jelenleg vállalkozó háziorvosok tömegesen mondanák fel szerződésüket az OEP-el és az önkormányzatokkal, - tekintettel arra, hogy így magasabb jövedelmet realizálhatnának – és  kifejeznék azon szándékukat, hogy mint a feladat ellátására szakmai kompetenciával rendelkező munkavállalók, közalkalmazotti státuszban kívánnak az önkormányzat „segítségére” lenni, akkor teljesen új helyzet teremtődne. Az önkormányzatok törvényi kötelezettségüknek csak közalkalmazott orvosok alkalmazásával és/vagy önálló intézmény alapításával tudnának eleget tenni. Ismerve az önkormányzatok forráshiányát, ez akár tömeges önkormányzati csődökkel is járhatna a kisebb települések körében.

Iparűzési adó


Mindenképpen kiemelten kell foglalkoznunk az iparűzési adó kérdésével is, mely fizetési kötelezettségen keresztül a vállalkozó háziorvosok járulnak hozzá az önkormányzatok finanszírozásához, mely álláspontunk szerint súlyosan sérti az önkormányzati törvényt, illetve az alapellátásra rendelt források egy része nem a célnak megfelelően hasznosul.

Az egészségügyi alapellátásban vállalkozási formában tevékenykedő orvosok – így a FAKOOSZ is - régóta szorgalmazzák, hogy az önkormányzatok kötelezettségét megvalósító, OEP által finanszírozott egészségügyi tevékenységeik után (beleértve az ügyeleti szolgálatokat, helyettesítést is) ne kelljen ipar űzési adót fizetniük.

Az iparűzési adóval az önkormányzatok olyan tevékenységektől vonnak el pénzt, amelyek az állam alkotmányos kötelezettségei közé tartoznak és amelyeket egyébként az egészségügy duális finanszírozása folytán az önkormányzatoknak eleve támogatniuk kell(ene).

 

Mivel a közalkalmazottakat foglalkoztató háziorvosi praxisok, valamint az önkormányzat által működtetett kórházak és rendelőintézetek által ellátott közfeladatokat nem sújtja ilyen elvonás, a vállalkozások által ellátott közfeladatok esetében az iparűzési adó gyakorlatilag olyan pénzkivonás, amely a biztosítottakat egyenlően megillető ellátásban semmivel sem indokolható különbségeket eredményez .

A vállalkozási formában tevékenykedő háziorvosok ugyanakkor nem vitatják, hogy az OEP finanszírozást meghaladó egyéb árbevételeik iparűzési adó alapját képezik.

Ugyancsak nem kellően tisztázott kérdés, hogy az OEP-pel kötött ellátási szerződés keretében folyósított összegek a jogosult vállalkozás esetében nettó árbevételnek – mint szolgáltatás ellenértéke – vagy egyéb bevételnek – mint célhoz kötött támogatás – minősülnek-e? Ugyanis ha egyéb bevétel, akkor ez azonnal válasz az előzőekben feszegetett iparűzési adó kérdésre is. (Ekkor nem alapja az iparűzési adónak.)

Több fórumon is kifejtettük már, hogy elkerülhetetlennek tartjuk az önkormányzatok érdemi részvételét a duális finanszírozásban. Ez viszont ne abban valósuljon meg, hogy a háziorvosi praxisok finanszírozzák az iparűzési adón keresztül az önkormányzatokat, hanem az önkormányzatok teljesítik az alapellátás felé törvényes kötelezettségeiket. Ezért kezdeményezzük a helyi iparűzési adó vonatkozásában a többi közszolgáltatóval (pl. posta, szennyvíz, stb.) azonos módon történő kezelésünket

A gazdasági tárca legfrissebb, egyébként önellentmondó véleménye szerint - http://www.parlament.hu/irom39/00539/00539-0001.pdf - nem indokolt az egészégügyi vállalkozások mentesítése a közfeladat ellátás tekintetében a helyi iparűzési adó hatálya alól. Ezt a véleményt Szövetségünk a leghatározottabban visszautasítja és finoman szólva is csúsztatásnak tartja, mivel éppen az NGM által felhozott példák azok, amely területeken a jelenlegi törvényi szabályozás is mentességet ad a közösségi szolgáltatásokat végzőknek. .

A témáról kemény vita folyik hónapok óta az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságában is:

http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_biz.keret_frissit?p_szerv=&p_fomenu=20&p_almenu=20&p_ckl=39&p_biz=A338&p_rec=&p_nyelv=HU

/_userfiles_/fakoosz/bizottsagi-ules-jkv.-2010.11.10..doc

/_userfiles_/fakoosz/jegyzokonyv2.doc

 

 

Nyugdíjkérdés, munkaidő


Jelezni kell azt a komoly problémát is , hogy a vállalkozói (egyéni vagy társas) státuszban tevékenykedő háziorvosok esetében a nyugdíjjogosultság megállapításakor a nyugdíjbiztosító a vonatkozó jogszabályok alapján nem ismeri el többlet szolgálati időként az ügyeletben töltött időt, ami szintén érzékeny nyugdíjveszteséget okoz kollegáinknak. A túlmunka elismerése csak a saját vállalkozásában munkaviszony keretében tevékenykedő kollegák esetében történik meg, ami érthetetlen és indokolatlan megkülönböztetés. Az EU-csatlakozás előtti időszakra pedig egyáltalán nem veszi figyelembe az életpálya során években mérhető túlmunkát a jelenlegi nyugdíj-megállapítási szabályozás. Ez mindenképpen – akár visszamenőleges hatályú - változtatásra szorul!

Az egészségügyben ügyeleti vagy készenléti munkarendben tevékenykedők életpályájuk során, a szolgálati idő alapját képező napi 8 órás rendes munkaidejükön túl kezdődő ügyeleti óráikkal és vagy készenlétben effektív munkavégzéssel töltött óráikkal összességében több évet kitevő, szolgálati időként elszámolható időtartamot teljesítenek,. mivel a vállalkozásukban személyes teljesítőként jogszabályi előírások alapján - függetlenül attól, hogy a vállalkozók esetében a munkaidő önmagában nem értelmezhető - napi 8 óra időben  kell a betegeik rendelkezésére állniuk, így az ügyeletben töltött óráik vagy a készenlétben effektív munkavégzéssel töltött óráik, már a szolgálati időnapot kitevő 8 órát meghaladóan teljesülnek..

Az ezt bizonyító munkaügyi, ügyeleti dokumentáció az egészségügyben – tekintettel az 50 éves munkaügyi iratmegőrzési határidőre – rendelkezésre kell álljon.

A szabadságok kivétele, a helyettesítés megoldása is komoly szervezési, anyagi nehézségekbe ütközik nem egy esetben, még az asszisztencia vonatkozásában is. Aki csak egy munkatárssal dolgozik, ott még a törvényes munkaidő-beosztás is nehezen tartható.


Uniós források


Az infrastrukturális fejlesztések megvalósítása mellett legalább ugyanakkora súllyal szerepeljenek a humánerőforrás megtartására, fejlesztésre irányuló, fenntartható működést biztosító uniós és hazai pályázati források. Ugyanis a jelenlegi rendszerben ezek a források az alapellátó vállalkozások  számára gyakorlatilag elérhetetlenek, az elégtelen saját erő, illetve a fejlesztések későbbi fenntarthatatlansága miatt.


A praxisjogról

 

A jelenleg működő 6.800 háziorvosi körzetben több mint 1.400 nyugdíjkorhatáron túl dolgozó háziorvos van, közülük több százan betöltötték már a 70. életévüket is . A nyugdíjba-vonulás,  a kihalás miatt az orvos-számban demográfiai csőd várható. A stressz és a túlterheltség miatt ma Magyarországon az orvosok átlagéletkora nem éri el a betegeikét, ezen belül is kiemelten rossz adatai vannak a háziorvosoknak, akiket az egyszemélyes felelősség és az egyre nagyobb elvárások átlagon felül érintenek.

Külön meg kell említeni, hogy leghalandóbbak az orvosnők, a háziorvosok között pedig arányuk igen magas. Az utánpótlásra a valós és a mesterségesen állított akadályok miatt nincs remény. Az alacsony jövedelemtermelő-képesség, illetve a praxisjog vásárlási költségeinek elszámolási tilalma a társas vállalkozások esetében – az orvos a nettó fizetéséből lenne kénytelen kigazdálkodni a vételárat - ovábbi akadályt teremt.

 

Mindezek a peremfeltételek a háziorvosi praxisok eladását szinte lehetetlenné teszik, az utánpótlás gyakorlatilag nem létező fogalommá vált, már a „fejlett”-nek tekintett nyugat-dunántúli körzetekben is.

 

A háziorvosok praxisjoga, mint vagyoni érték, gyakorlatilag csak papíron létezik, piaci értéke jelenleg a zéróhoz konvergál. Ennek következtében a banki hitelezés is nehezen megoldható.

Az egészségügyi sajtóban felreppentek olyan hírek, hogy a háziorvosi utánpótlás megoldásának egyik eszköze lehet az Új Széchenyi Terv keretében források elkülönítése pályakezdő háziorvosok részére, hogy hitelből vásárolják meg a működésükhöz elengedhetetlen praxis-jogot.

A praxisjog korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog, azaz bárki nem szerezheti meg a tulajdonjogát. A törvény betűje szerint a praxisjog csak orvosé (természetes személy) lehet, azaz jogi személy (kft., rendelőintézet, önkormányzat stb.) nem lehet tulajdonosa. Ez utóbbiak csak a praxis (körzet) működtetésére lehetnek jogosultak, amennyiben alkalmaznak olyan orvosokat, akiknek tulajdonában van praxisjog. A működtető (vállalkozás) tehát nem egyenlő a működtetési jog (praxisjog) tulajdonosával, aki csak természetes személy lehet .

A működtető vállalkozás tulajdonosa bárki lehet, nemcsak fogorvos, hanem például fogtechnikus, panziós, birkapásztor, stb., a lényeg, hogy legyen praxisjog-tulajdonos alkalmazottja. Leggyakrabban persze a praxisjog tulajdonosa maga alapít vállalkozást, egyéni vagy társas formában, de akkor sem az orvos a működtető, hanem a saját vállalkozása, aminek keretében maga rendelkezik a praxisjog tulajdonával. Csak ez esetben ezt a tulajdonát nem egy idegen vállalkozás, hanem a sajátja érdekében használja.

 

Ennek következtében a praxis jog nem képezheti apport tárgyát sem, jellegénél fogva nincs lehetőség szabadon történő értékesítésére, valamit jellemzően értékét sem veszti (veszthetné), így értékcsökkenés – mint a hitelből történő megvásárlás esetén a visszafizetés egyik lehetséges forrása – sem számolható el utána. Egyéni vállalkozók esetében szintén nincs mód a hatályos szabályozás szerint értékcsökkenés elszámolására.

A praxisjog értékesítésekor – akár évtizedek múlva - merül fel adózási kérdés a háziorvosnál, amikor is az eladási árból egy összegben vonhatja le a szerzési költséget, illetve az illetéket, a fizetett hitel kamatait az esetleges adókötelezettsége megállapításához (vagyoni értékű jog eladása.).

Így csak egyetlen megoldás létezik, hogy a leendő háziorvos a „saját zsebéből" kell, hogy megvásárolja a praxisjogot, ami ugyebár csak adózott személyi jövedelemből (ill. más családi, ugyancsak elvileg már adózott forrásból), illetve hitelből lehetséges.

A jelenlegi finanszírozási helyzetben – 2009. évben egy átlagos háziorvos havi bruttó 150 ezer forint legális jövedelmet realizált (forrás: háziorvosi vállalkozások 2009. évi mérlegbeszámolóiból a FAKOOSZ által, mintavételes eljárással számított átlagérték) – ki az a merész ember, aki több, akár 10 millió Ft hitelt vesz fel és a felvett tőke és költségei (kamat, stb.) csak évtizedek múlva térülnek meg, ha megtérülnek? Különös tekintettel arra, hogy a kamatok sem számolható el közben, ellentétben más vállalkozású célú hitelekkel.

És melyik az a bank, amelyik ilyen célra – gyakorlatilag forgalomképtelen vagyoni jog, alacsony jövedelmű kérelmező – hitelt nyújt?

Az állami kezességvállalás melletti hitelezés esetleg járható út lenne. De az ilyen garanciák, ha azt magánszemélynek nyújtják, az örökösöket is életük végéig terhelhetik. Ugyanis a hiteltörlesztés elmaradása, a garancia beváltása esetén a bankkal szembeni adósság átalakul állammal szembeni adóssággá, amely behajtható lesz mind az eredeti adóson, mind örökösein.

 

Jól látható tehát, hogy hitelből praxisjogot vásárolni több okból lehetetlen, értelmetlen és felelőtlen:


- nincs klasszikusan értelmezett piaca e jognak, így csak korlátozottan forgalomképes, ezáltal közgazdasági szempontból ilyen célra hitelt, garanciát nyújtani értelmezhetetlen;

- a jelen háziorvosi finanszírozási rendszerben nincs forrás a visszafizetésére;

- a praxisjog tulajdonosát és örököseit egy életre az állam adósává teheti, ami a normál hitelezésből is kizárhatja (BAR-listára kerülés az életpálya kezdetén);

- fentiek miatt a bankok sem érdekeltek a praxisjog finanszírozására érdemi hitelkonstrukciók kidolgozásában.

 

Felméréseink eredménye

Az ÁSZ-meghívó kézhezvételét követően elektronikus úton végeztünk egy gyors felmérést tagjaink körében, hogy ők hogyan értékelik az elmúlt hat év történéseit a háziorvosi ellátás feltételrendszerének javítására tett intézkedések területén.

Az idő rövidségére tekintettel csupán a tagság 10 %-ának a véleményét sikerült beszerezni – ami azonban a statisztikai mintavétel szabályai alapján elégséges minta érdemi következtetés levonására – az alábbi eredménnyel:

Mennyiben javult a háziorvosi ellátás feltételrendszere 2005-2010 között?

Jelentősen javult 0         (0%)

Javult 1          (1%)

Nem változott 3         (4%)

Romlott 21       (25%)

Jelentősen romlott 14       (17%)

Csak rajtunk múlt, hogy még van ellátás. 45       (54%)

Összesen: 84 szavazat

Ez az 5 fokozatú skálán : 1,4-es osztályzat….

 

Ugyancsak végeztünk néhány hete felmérést arra vonatkozóan, hogy a 2011-es évi költségvetésben reálértéken csökkenőre tervezett alapellátási finanszírozási előirányzat ismeretében milyen túlélési stratégiára készülnek kollegáink. Az erre adott válaszok megoszlása az alábbi:

1. Végleg nyugdíjba megyek                                              20 %  (24 szavazat)
2. Külföldre megyek                                                          18 %  (21 szavazat)
3. Pályát váltok                                                                4 %  (5 szavazat)
4. Vissza akarok menni közalkalmazottnak                       4 %  (5 szavazat)
5. Nem tudok mit tenni, csinálom tovább                         35 %  (41 szavazat)
6. Bízom a csodában                                                         8 %  (9 szavazat)
7. Többet ügyelek, magánrendelek                                  10 %  (12 szavazat)


Összesen: 117 szavazat, 14 %-os mintavétel mellett.

Azaz a háziorvosok 40 % a praxisa végleges elhagyására készül, ha nem történik nagyon rövid időn belül érdemi változás a rendszer működőképességének fenntartása érdekében. Ekkora tömegű humánerőforrás kiáramlás a rendszerből a teljes ellátási csődöt eredményezheti, annak a társadalomra, a gazdaságra gyakorolt minden negatív hatásával egyetemben.

 

 

Indikátor-rendszer



Valamennyien már a bevezetés előtt azt az álláspontot képviseltük, hogy az egyébként figyelemre méltó terv csak egy későbbi időpontban lehet hatékony támogatója a minőségi munkának. Jelenleg ennél sokkal égetőbb gondok nyugtalanítják az ágazatot.

Álláspontunkat az alábbiakban összegeztük:


I. Általános megállapítások


Alapvetően egyetérthetünk az egészségügyi alapellátásban alkalmazható minőségbiztosítási rendszer kidolgozásával és bevezetésével, de ennek megvalósításához és ettől érdemi eredmény elérésére -  belátható időn belül nem láttunk realitást.


Ennek okai:

Az egészségügyre történő pénzügyi ráfordítások – makrogazdasági okokra hivatkozással – folyamatos csökkentése, források kivonása nem az az ideális helyzet, melyben a minőségi ellátás minden oldalról támogatott.


A forráskivonás folyamatos kapacitás és ellátás szűkülést eredményez, állandósult hiányhelyzetet teremtve, rontja a minőségi munkavégzés környezetét. (TVK, várólisták, előjegyzési rendszer minőségi munkát is eredményezhetnek, ha nem hiányhelyzetet teremtenek, vagyis az ellátotti igényekhez igazodnak)

A jogszabályi környezet szintén ellentmondásban van a elvárható minőség és teljesítmény elérésében.
Minden adminisztratív, pénzügyi, szervezési, diagnosztikus, terápiás korlátozás, szankciókkal történő fenyegetettség, s főképpen a szolgáltatás tartós, folyamatosan elértéktelenedő és valós értéken aluli finanszírozása mellett, nem is számíthatunk, s mondjuk ki nem is erkölcsös várnunk minőségi munkát, pláne nem egyes minőségi mutatók finanszírozási elemként történő alkalmazásával.

A háziorvosi rendszer kialakítása óta a háziorvosok, egzisztencia-vállalkozásaik, a családorvosi szakorvosi szakképesítés megszerzése, a megszerzett tudásuk folyamatos bővítése- frissítése, a praxisok döntően saját forrásból történő szakmai és kényelmi fejlesztése által – a betegelégedettségi felmérések tanúsága szerint – az egészségügyi rendszerben a legbiztonságosabb és legjobb minőségű ellátást nyújtják.

A háziorvosi rendelőkben megforduló betegek több mint 80 %-a végleges ellátásban részesül. Ezzel együtt jelentős terhet vesz le az egyébként is ellátási gondokkal kűzdő szak-, és kórházi ellátásról.
A minőségi munka irányába ható jelentős törvényi szabályozás a praxis jog (működtetési jog koncessziós felfogásban történő alkalmazásban) bevezetése.

A fentiek ellenére a háziorvosi ellátás is válságba került, s veszélybe kerültek az eddig elért minőségi eredmények is.

A folyamatos parlamenti, kormányzati támogató döntések elmulasztása, a tíz éve jelzett, megoldatlan problémák mára valósággá váltak.Talán ezért sem időszerű most, minőségbiztosítási rendszerbe vonva értékelni és finanszírozni tevékenységüket.



II. Minőségbiztosítási rendszer


A háziorvosi tevékenység rendkívül összetett, egyidejű, több síkú, rövid és hosszú távú gondolkodásmódot és cselekvést igényel. A legnagyobb érték az, ezen módszerrel történő betegellátásban szerzett gyakorlati ismeret és tapasztalat.

Csak didaktikai célból lehetséges e komplex munkagyakorlat elemeire történő bontása. A minőségi ellátás indikátorainak ennek megfelelően e praxis gyakorlatba épülve, azt komplexitásában van lehetősége jelezni, a tevékenységet minősíteni, elemezni.

Példaként: a napi rutin betegellátáskor felvilágosító, szűrő, gondozó, gyógyító tevékenység is érvényesül, pszichés vezetéssel, életmódi tanácsokkal együtt, a rendelkezésre álló igen szűk időben.
A lakosság elvárása még ma is elsősorban legkisebb várakozás után gyors diagnózis és terápia megállapítása, gyors gyógyulás vagy javulás elérése, lényeges életmódi-, magatartásbeli változtatás nélkül.
Bár megjelent az igény az egészséges életmód kialakítása, egészségmegőrzése irányában is, de az elvárások tekintetében nem meghatározó jelleggel.

A tömeges betegellátás (szociális ellátás: passzív táppénz) mellett ösztönzés sincs prevencióra, vagy remény annak finanszírozására.

A minőségi munkavégzés elválaszthatatlan egy jól működő, ösztönző érdekeltségi rendszertől.
A kívánatos háziorvosi ellátási elemek minőségi gyakorlatához a minőségi indikátorok mellé ösztönző, többletbevételt jelentő finanszírozást is szükséges rendelni.

Olyan minőségügyi rendszernek van realitása, amely a napi gyakorlatban keletkezett és rögzített, jelentett adatok elemzésével, a háziorvos számára visszacsatoltan, napi tevékenységében nyújt támogatást, ösztönzést, elismerést.

A pénzügyi szankcionálásnak éppen alulfinanszírozottság okán nincs létjogosultsága.

III. Minőségbiztosítási rendszer hozadéka

A megfelelő minőségbiztosítási rendszer pozitív hozadéka a kor színvonalán végzett háziorvosi tevékenység az ehhez szükséges minden feltétel biztosítása mellett, hosszú távú egészségnyereség elérése, mely már az egészségbiztosítás kiadásaira is kedvező hatással bír.

Nem lehet pénzügyi megtakarítás elérésének eszköze, szolgáltatók kizárásának módozata, egyszóval ellátás, vagy ellátói kört szűkítő tényező.

Fentiek miatt bevezetése és alkalmazása jelenleg nem lehet aktuális. Mivel az OALI „qualy munkacsoport” javaslata elkülönült orvosi önellenőrzést és betegkérdőíves megoldást javasol a fentiekből fakadóan nem életszerű megoldás. Tény, hogy az indikátorok összessége átfogja a tevékenység közel egészét, de éppen a hiányzó specialitások, eltérések miatt szakfelügyeleti ellenőrzésre végképp alkalmatlannak tartom.  Pl.: a praxis létszáma a beteg választásától függ, s mivel bejelentkezése nem tagadható meg, – elfogadva azt, hogy a túl nagy létszámú praxisban nehezebb a minőségi munkavégzés – az orvos által nem befolyásolható.


Éppen az a rendelkezés zárja ki a minőségi munka végzésének lehetőségét, mely a „létszámfeletti betegek” miatt finanszírozást von el.

Az orvosba vetett bizalom miatt növekvő praxislétszám arányosan növekvő finanszírozása teremtheti meg – további szakdolgozó alkalmazásával – a minőségi munka feltételeit. Kiemelném, hogy alkotmányosan aggályos az a helyzet, hogy az orvosválasztással élő beteg abban a tudatban teszi ezt, hogy választott orvosának anyagi juttatást is biztosít, miközben nincs tudomása arról, hogy „létszám felettiként” nemhogy többletfinanszírozást nem juttat, hanem döntésével degressziónak nevezett elvonással sújtja választott orvosát.!!!

A minőségbiztosítási rendszerek ott működnek eredményesen, ahol sikerek eléréséhez elsődlegesen a minőség folyamatos javítását várják el. Magyarországon, az egészségügyben sajnos csak újabb finanszírozási praktika, reguláció, szankció sejthető célként – a jó szándékú kezdeményezés ellenére is – s ezért a háziorvos társadalom bevezetésétől való tartózkodása teljességgel érthető.

:
Az orvostudományban gyakran találkozunk azzal a problémával, hogy az egyes állapotok, állapotváltozások megítélése mind az orvos, mind a beteg részéről szubjektív. A szubjektív dolgok reálisan nem mérhetőek, ezért teljesen egyetértek azzal az alapelvvel, hogy amit csak az orvostudományban mérhetővé lehet tenni, az tegyünk mérhetővé és mérjük. Az orvosi szakma minőségi mutatóit különösen nehéz objektivizálni és mérhetővé tenni.

A minőségi indikátorok felállítása a Donabedian és az EFQM módszerrel reális törekvés, szempontjai a valósághoz igazodnak. Az különösen pozitívan értékelhető, hogy nem az egyes praxisok megítélésére törekszik a vizsgálat (jó és rossz praxisok), hanem a vizsgálat 2 év múlva történő ismétlése lehetőséget nyújt a viszonylag gyengén szereplő praxisoknak is a fejlődésre.


1.) Különösen óvatosan kell bánni és nem szabad túlértékelni a betegek kérdőíves nyilatkozatait orvosukról. Az orvosnak a betegek a viselkedését és nem a szakmai tevékenységét ítélik meg.


2.) A szűrővizsgálatok tekintetében könnyen előfordulhat, hogy a betegeit aktívan felkutató orvos nem ér el olyan jó mutatót, mint aki békén hagyja őket.


3.) A háziorvos egyik legnehezebben mérhető paramétere a rendszeres önképzés mérése. Erre nincs utalás a vizsgálatban. A különböző szervezett tanfolyamokon történő részvétel sincs igazán vizsgálva, de a képzésnek ez csak az egyik formája. A szakirodalom rendszeres követése, az internetes tanulás, az esetleg nem szorosan a háziorvosláshoz kapcsolódó ismeretszerzés (nyelvtanulás) mérése nincs a rendszerben, pedig ezek nem elhanyagolható szempontok.


A háziorvosi tevékenység minőségbiztosítási szempontjai két feltétel teljesülése esetén kerülhetnek be a tényleges működő rendszerbe:


- Ha a háziorvosok, akik önként vállalják a minőségbiztosítással járó plusz feladatokat legkevesebb 20% plusz finanszírozást kapjanak. Ennél kisebb finanszírozási többlet mellett nem lesz jelentkező a vizsgálatra. Ameddig ennek nincsenek meg az anyagi feltételei, a minőségbiztosítás bevezetése nem aktuális.

-  Ha biztosítható a különböző szűrővizsgálatokon kiemelt betegek további kivizsgálása reális időablakon belül. Ennek jelenleg a volumenkorlát a legnagyobb gátja, márpedig, ha nem történik meg a kiemelt új betegek további kivizsgálása, az egész preventív tevékenység értelmét veszti.

 


A feltételrendszer elemzéséről szóló fejezetet készítette: Széphalmi Miklós, a FAKOOSZ főkönyvelője, az indikátor rendszer elemzéséről szóló fejezet dr. Sirák András és dr. Selmeczi Kamill munkája.

2010. november 29.

Weboldal készítés ingyen

Szavazás

Lesz-e érdemi finanszírozásemelés 2015-ben?
Igen
Nem
Már elkésett
Asztali nézet