MENÜ
 
  Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége - FAKOOSZ,  Bánokszentgyörgy - Zalaegerszeg

Üllőn 2300 kártyás felnőtt praxis eladó.
Elfoglalható 2014.október 01-től.
telefon: 06-20-4834643

Budapest agglomerációban/észak-budai/ 1700 fős felnőtt háziorvosi praxis eladó.Az ügyeleti szolgálat megoldott.Tel:06.30.315-92-82

Dél-Pesten gyermek háziorvosi praxis eladó.
Érdeklődni: +36 20 209 6327

 


Az alapvető jogok biztosának jelentése

2013. 09. 24.08:43:36

 

 ,,A válság vesztesei – a paragrafusok fogságában” projekt keretein belül az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (Ajbt.) 18. § (4) bekezdése alapján 2012-ben hivatalból1 indított, átfogó vizsgálatommal fel kívánom tárni az egészségügyi dolgozók válsággal összefüggésben kialakult élet- és munkakörülményeit.

 

"Addig azonban, amíg az állam a humán erőforrás krízis hosszútávú komplex kezelése érdekében a szükséges intézkedéseket elmulasztja, és nem tesz maradéktalanul eleget intézményvédelmi kötelezettségének, az ellátórendszer működőképességét és fenntarthatóságát közvetlenül, az állampolgárok testi és lelki egészséghez való jogát pedig közvetve veszélyezteti."

 

A jelentés teljes terjedelmében letölthető innét.


 

 

Világos helyzetfeltárás, határozott felszólítás - az Állampolgári Jogok Biztosának jelentéséről

2013. 01. 22.10:17:46 

 

A háziorvosi szakma, de az egész önkormányzati egészségügyi alapellátás számára is meghatározó jelentőségű a napokban nyilvánosságra hozott jelentés és a jogalkotóknak javasolt intézkedési csomag.

Az Állami Számvevőszék ismert jelentése mellett egy újabb adalék a háziorvosi rendszert övező jogbizonytalanság és a működőképességet aláásó alulfinanszírozottság bizonyítására.

Elodázhatatlanok azok a FAKOOSZ és más szakmai szervezetek által régóta jelzett és elvárt intézkedések, melyek az ország lakosságának egészsége védelmében az alapellátás valós, határozott megerősítését segítik elő.

Nem lehet politikai, gazdaságpolitikai játszma része, alanya s főleg nem kárvallottja a háziorvosi szolgálatokban mindent megélt, de kitartó, hivatását lelkiismeretesen gyakorló orvos. Nem létezik olyan rossz gazdaságpolitikai helyzet, melyben ne lenne mód a népesség egészségvédelme érdekében a felelős ellátók megkülönböztetett, kiemelt erkölcsi, jogi és pénzügyi támogatására, már csak azért sem, mert a pozitív diszkrimináció a nemzetgazdaság egészét tekintve is csekély forrást igényel.

Kiemelném a jelentésből a szakma presztízsének emelését (helyreállítását) célzó, összefüggő jogalkotási lépések sürgető és egyidejű előírását. Világosan látszik, hogy nem „tárca-ügyről” van csupán szó, hanem több tárca alapos, együttes előkészítése után, határozott kormányzati döntések meghozatalának igényéről, kötelezettségéről.

Természetesen mindez a szakmai szervezetek bevonásával – kormányzati elvárások szerint – legitim szakmai szervezetekkel, mely tekintetben a FAKOOSZ közel 22 éves jelenlétével az egészségpolitikában megkerülhetetlen.

Dr. Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár úr nyilvánosság előtt tett ígérete szerinti, a februárban folytatódó alapellátást érintő tárgyalások napirendjén megoldásoknak kell születniük a jelentésben előírtak teljesítésére is.

Újabb összefogásra és támogatásra van szükség a hatékony és eredményes érdekérvényesítéshez, melyhez mind a tagságunktól mind az összes orvos kollégától, egészségügyi szakdolgozótól, egészségügyben dolgozótól szolidaritást kérünk.

Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét és támogatását, akik segítették a FAKOOSZ-t és az elnökséget a beadvány előkészítésében, kiegészítésében, megalapozott szakmai, jogi, közgazdasági érvek összeállításában, benyújtásában.

 

Alsónemesapáti, 2013. január 21. 

 

                                                                                                               dr.Selmeczi Kamill

a FAKOOSZ elnöke

  


 

Az alapvető jogok biztosának

 

JELENTÉSE

 

az egészségügyi alapellátásról

2013. 01. 21.11:47:35 

(Részletek. A teljes jelentés ide kattintva tölthető le.)

 

 

„Az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége (a továbbiakban: FAKOOSZ) közgyűlésének felhatalmazása alapján és nevében a FAKOOSZ elnöke beadványában azt kérte, hogy kezdeményezzem a háziorvosok díjazására vonatkozó jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását.

 

Az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését nem láttam indokoltnak, de a beadványban jelzett probléma jelentősége miatt szükségesnek tartottam alapjogi szempontú vizsgálat keretében feltárni a beadványban kifogásoltakat. Ezért az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (Ajbt.) 18. § (4) bekezdése alapján, amely lehetővé teszi a természetes személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érintő visszásság kivizsgálásának lehetőségét, vizsgálatot indítottam az emberi méltósághoz való jog (Alaptörvény II. cikk), a testi és lelki egészséghez való jog (Alaptörvény XX. cikk), továbbá a jogbiztonság követelményének (Alaptörvény B) cikk) érvényesülése kapcsán.”

 

„Az orvosi képzésre fordított humán- és reáltőke befektetését követően a kedvezőtlen, illetve elégedetlenségre okot adó finanszírozási megoldást illető kritikára és kifogásokra nehezen fogadható el az a kormányzati válasz, hogy az orvosnak nem kötelező praktizálnia, azaz szerződést sem kell kötnie, illetve a megkötött szerződést bármikor felbonthatja. Hosszú távon a feleknek be kell látniuk, hogy nem elsősorban annak van meghatározó jelentősége e speciális szerződési viszonyban, hogy egymásnak ki vannak szolgáltatva (az orvos nem tud működni a finanszírozás nélkül, az állam pedig nem tudja ellátni kötelező feladatát az orvos közreműködése nélkül), hanem annak, hogy az egészségügyi ellátás megszervezésében, finanszírozásában és nyújtásában együttműködjenek. „

 „Nem értek egyet a nemzetgazdasági miniszter álláspontjával, mely szerint azért, mert az Alaptörvény XXII. cikkével megegyező rendelkezést a korábbi Alkotmány nem tartalmazott, és mivel így ezen alaptörvényi rendelkezés vonatkozásában alkotmánybírósági gyakorlat nem hivatkozható, az Alaptörvény alkalmazása szempontjából az egészségügyi szolgáltatások nem minősülnek közszolgáltatásnak. Az egészségügyi szolgáltatások közszolgáltatási jellegét az évtizedes, kimunkált alkotmánybírósági és ombudsmani gyakorlat igazolja és erősíti meg. De ezt támasztják alá az egészségügyi ellátórendszerre vonatkozó speciális szabályok, illetve az egészségügyi ellátás működtetésének nagyobb részben állam által kézben tartott biztosítási, illetve redisztributív jellege is. „

 „…. egyik jogszabály sem rögzíti, hogy milyen típusú és mekkora forrást kell az önkormányzatoknak a feladatot átvállaló háziorvos számára biztosítani. Ebből következően megállapítható, hogy kötelező módon az alapellátást gyakorlatilag csak az Egészségbiztosítási Alap finanszírozza, kötelező önkormányzati vállalások nincsenek a feladat ellátásához hozzárendelve, illetve azok nem kikényszeríthetőek.”

 „A kapott tájékoztatás szerint a praxisok elismerhető költségeiről azért nincsenek megbízható adatok, mert noha költségeik felmérését az OEP megkísérelte, az elkülönítési és elszámolási hiányosságok miatt a szakigazgatás álláspontja szerint a háziorvosoktól kapott adatok nem tekinthetők megbízhatóknak, illetve összehasonlíthatóknak.

 Kellő szakértelemmel kidolgozott módszertan és adatgyűjtési technika mellett azonban – álláspontom szerint – a felmérés elvégezhető. Azt pedig, hogy a szolgáltató ráfordításait is figyelembe kell venni a szolgáltatás díjazásakor, az Ebtv. írja elő. Ha a feladat ellátásához szükséges ráfordításokat az egészségügyi kormányzat nem térképezi fel, és csak maradék elven határozta meg, továbbá ha az alapellátás működtetésének ilyetén formáját tartja fenn, az az állami közszolgáltatás felmorzsolódásához vezethet, ami önmagában jogbizonytalanságot okoz.”

 „A praxisok költségei felmérésének elmulasztása tovább nem odázható. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy ha nem voltak eddig sem valós adatok a praxisok tényleges költségeiről, vajon mennyire volt megalapozott finanszírozásuk tervezése.”

 „A magyar egészségügyi alapellátás biztosítása, a fenntarthatóság, folyamatos fejlődés és a területi és szociális különbségek kiegyenlítése csakis a szükséges és a valóban ráfordított költségek egyenlősége esetén biztosítható. Ha a tényleges ráfordítás kisebb, mint a szükséges, akkor a rendszer veszteséges, nyilvánvalóan nem fenntartható, azaz összeomlása  valószínűsíthető. 

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az Ötv. nem határoz meg semmilyen konkrét kötelezettséget azzal kapcsolatban, hogy az önkormányzatok milyen szolgáltatással, önerővel vagy konkrét juttatással járulnak hozzá az egészségügyi alapellátás működtetéséhez, fenntartásához. A kötelezettség kimondása önmagában lex imperfecta, konkrét kötelezés hiányában üres szabály.”                          

 

„……. megállapítom, hogy a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy az egészségügyi alapellátó tevékenység finanszírozása bizonyíthatóan évek óta nem a valós ráfordítások és szükséges összegek figyelembevétele mellett történik. Az állam nem tesz maradéktalanul eleget az intézményvédelmi kötelezettségének, ha a szakmai szervezetek folyamatos jelzéseit figyelmen kívül hagyva elmulasztja a tényleges helyzet feltérképezését, és a rendszer működésének a valóságot lefedő életviszonyokhoz, aktuális állapothoz történő igazítását. Mindez pedig az ellátórendszer működőképességét és fenntarthatóságát közvetlenül veszélyezteti, az állampolgárok testi és lelki egészséghez való jogát pedig közvetve veszélyezteti az, hogy az önkormányzatok jogszabályban rögzített közreműködési kötelezettsége a valóságban kiüresített, tartalmatlan rendelkezés csupán.”

  

„Intézkedéseim

 

A feltárt visszásság jövőbeni orvoslása érdekében az Ajbt. 32. §. (1) bekezdése alapján felkérem az emberi erőforrások miniszterét, hogy

–        a szakmai, érdekképviseleti szervezetek aktív bevonásával kezdeményezze és folytassa le az alapellátást végző egészségügyi szolgáltatók valós ráfordításainak pontos, szakmailag megalapozott feltérképezését annak érdekében, hogy finanszírozásuk a valós kiadások és bevételek egyenlege mentén legyen biztosított;

–        ezzel összefüggésben intézkedjen az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról annak érdekében, hogy az alapellátás finanszírozása a valóságos ráfordítások és költségek mentén, az alapellátás hosszú távon való működőképességét megőrző, fejlesztő módon történjen;

–        a kormánnyal együttműködve tegyen meg mindent a Semmelweis Tervben rögzített elvek és vállalások mielőbbi megvalósulásának érdekében, és az alapellátást végző  házi orvosok  egészségpolitikai szerepe hangsúlyosabb, presztízse elismertebb, társadalmi pozíciója vonzóbb legyen.

 

Az Ajbt. 32. §. (1) bekezdése alapján felkérem a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy kezdeményezze a helyi önkormányzatokról szóló törvény – jelentésemben feltárt jelenséget orvosló – módosítását.

 

Budapest, 2013. január

 

 

Prof. Dr. Szabó Máté

                                                                                                                   sk.”

 

 

 

 

 

 

Kiegészítés az AJB-4169/2012. sz. beadványhoz

 2012. 10. 30.14:51:07

 

A fenti számon folyamatban lévő vizsgálatot, mint kezdeményezők, az alábbiak szerint szeretnénk kiegészíteni, melyek figyelembe vételét megállapításaiknál tisztelettel kérjük.

 

Üdvözlettel:

 Alsónemesapáti, 2012. október 30.

dr. Selmeczi Kamill elnök

 

Az Állampolgári Jogok Biztosa Hivatalának írt levelünk - melynek összeállítása dr. Vassné Becker Lívia elvitathatatlan érdeme - letölthető innét DOC,  vagy  PDF formátumban.


 

 

Ombudsmanni vizsgálat az alapellátás finanszírozásáról!

2012-06-18 14:37:54

"A felvetetettek különös jelentőségére tekintettel, vizsgálat  során kivánom feltárni, hogy milyen társadalmi és alapjogi hatásai, vetületei vannak a megjelölt problémának, ezért beadványa alapján az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI.  torvény alapján vizsgálatot indftottam."

 

Prof. Dr. Szabó Máténak, az Alapvető Jogok Biztosának válasza a kezdeményezésünkre itt olvasható:

1. rész

2. rész

 


Normakontrollt kértünk az ombudsmanntól

2012.04.23.15:10:14

 

 

 

Alapvető Jogok Biztosa

Prof. Dr. Szabó Máté úr részére

 

Budapest

 

Tisztelt Biztos Úr!

 

 

Az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége – FAKOOSZ közgyűlésének a felhatalmazása, továbbá az Alapvető Jogok Biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 2. § (3) bekezdése alapján kérem, hogy az alábbiakban részletezendő álláspontunk alapján  - amennyiben egyetért vele – szíveskedjen a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet, illetve az 1997. évi LXXXIII. törvény36. § (3) bekezdése , továbbá a38/C §-a Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát kezdeményezni az Alkotmánybíróságnál.

Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályait törvényi felhatalmazás alapján a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet tartalmazza, mely a Szövetségünk  álláspontja szerint az Alaptörvény L. cikkébe, valamint más hazai (pl. Polgári Törvényköny) és uniós jogszabályokba (pl. 2012/C 8/03 A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály)  is ütközik.

„Alaptörvény, L. cikk

(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben és védi a fogyasztók jogait .”

A háziorvosi díjazásra vonatkozó törvények és rendeletek rendszere arra ad lehetőséget, hogy az OEP a háziorvosok helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan szerződést, ún. uzsorás szerződést kössön.

Az aktuális Költségvetési Törvény alapján az Egészségbiztosítási Pénztár. egy „önfelfaló hatósági árként” működő díjazást állapít meg. Az „önfelfaló hatósági ár” csak ebben a szférában létezik, valójában jogi és közgazdasági paradoxon.

Az Egészségbiztosítási Pénztár az alulfinanszírozott díjazás révén arra szorítja a háziorvosokat, hogy vagy saját erőforrásaik terhére vállalják át a praxis működtetési költségeinek egy részét, vagy hagyjanak fel az alapellátással.

Ez a biztosítottak és az alapellátó orvosok érdekeit is sérti, ami az alapellátó orvosok számának folyamatos csökkenéséhez, az alapellátáshoz való hozzáférés lehetőségének általános szűküléséhez vezet., ezáltal sérti az Alaptörvény XX. cikkét

„Alaptörvény , XX, cikk

Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.”

A hozzáférés lehetősége különösen a hátrányos térségekben redukálódik, - de érinti az ország összes egészségügyi alapellátás igénybevételére jogosult polgárát - amely folyamat a területi egyenlőtlenségek, a társadalmi esélykülönbségek növekedésének, a hátrányos körülmények között élők betegségi/halálozási mutatóinak romlásához vezet.

 

Részletesebben kifejtve:

 

HÁZIORVOSI FINANSZÍROZÁS = FELFALÓ HATÓSÁGI ÁR

A háziorvosok díjazását a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Eb. tv.) szabályozza, amely 83. §-a (2) bekezdésének a) pontjában felhatalmazza a kormányt a finanszírozási szerződések megkötésére és tartalmára, valamint az egészségügyi szolgáltatások finanszírozására vonatkozó szabályok meghatározására.

A háziorvosok (alapellátás és fogászat). házi gyermekorvosok és ügyeletek díjazására költhető teljes összeget az aktuális Költségvetési Törvény tartalmazza, amely definiálja, hogy az E-alapból mekkora összeg költhető e célra.

A Költségvetési Törvényt az Országgyűlés hozza meg, az E-Alap költségvetésének tervezésében jelenleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az NGM és a NEFMI vesz részt.

Az E-alapra vonatkozó rendelkezések alapján a Nemzeti Erőforrás Miniszter határozza meg a háziorvosok díjazásának alapjául szolgáló fix díj és Ft/pont díj nagyságát, amelyet közzétesz.

Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályait az Eb. tv. felhatalmazása alapján a 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet tartalmazza.

„6. § (1) A szolgáltatót a finanszírozási szerződés alapján

a) fixdíj, és/vagy

b) teljesítménydíj

illeti meg.

(2) Egy teljesítményegység forintértéke:

a) az e rendeletben előírt tételes díj,

b) az a) pont hiányában a teljesítmények trendszámításán alapuló, az egészségügyért felelős miniszter és az államháztartásért felelős miniszter által előre meghirdetett összeg,

c) az a) és b) pontokban foglaltak hiányában, a költségvetésben rendelkezésre álló havi keret és az országos teljesítmények hányadosa.”

A finanszírozási rendszerek megkülönböztethetők annak alapján, hogy milyen a kapcsolat a szolgáltató bevétele és tevékenységének költségei között. A retrospektív módszer esetében a szolgáltató számára utólag megtérítik a költségeket. A prospektív fizetési rendszerek a szolgáltató számára a fizetés alapját képező rátákat előzetesen határozzák meg,. A 43/1999 sz. Korm. rendelet alapján háziorvosi szolgáltatások a prospektv fizetési rendszerek közé tartoznak.

A prospektív finanszírozási formák általános jellemzője, hogy

  • a kifizetések nincsenek közvetlen kapcsolatban a szolgáltató tényleges költségeivel, és
  • a biztosító finanszírozási kockázata a szolgáltatókra helyeződik át.

Jelen esetben a vállalkozói díj fizetésének további jellemzője, hogy

  • a háziorvos a saját irányítása és felelőssége mellett vállalkozóként végzi a tevékenységét, de
  • díjazásának meghatározásában alárendelt helyzetben van, díjazásába nincs beleszólása, azaz díjazásának tekintetében a tevékenysége nem független
  • a 43/1999 sz. Korm. rendelet nem határoz meg díjminimumot,
  • a rendelkezésre álló E-alap %-os felosztásáról törvény nem rendelkezik, ergo a politikai szféra és a szakpolitikával foglalkozó szakemberek döntésére van bízva, hogy az E-alapból mennyi pénz jut a háziorvosi tevékenység díjazására.

Az ártörvény (1990. évi LXXXVII. törvény az árak megállapításáról) ( 1 § (2) b) kivonja a háziorvosi szolgáltatások díjazását az ártörvény hatálya alól.

„A törvény hatálya

1. § (1) E törvény hatálya kiterjed:

a) a gazdasági tevékenységet folytató jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági és egyéb társaságra, természetes személyre (a továbbiakban együtt: vállalkozó), valamint az általuk belföldön érvényesített árakra és díjakra, továbbá

b) a hatósági ár megállapítójára.

(2) A törvény hatálya nem terjed ki:

a) a jogszabályok alapján kötelezően igénybe vett szolgáltatások díjára;

b) a külön törvény felhatalmazása alapján szabályozott szolgáltatási díjakra;”

Ugyanakkor az Egészségbiztosítási Törvény 36. § (3) bekezdése olyan jogkört biztosít az Egészségbiztosítási Pénztár részére, amely vállalkozási jellegű szerződés kapcsolatban elfogadhatatlan, az egyik szerződő felet – azon túl, hogy a jelenlegi rendszerben saját maga szabja meg a díjazást, tekintet nélkül az indokolt költségekre -, még a felhasználást is ellenőrizheti.

Ebtv. 36. § (3) „ Az egészségbiztosító ellenőrzi a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások elszámolási rendjét, az elszámolások valódiságát, a folyósított pénzeszközök felhasználásának pénzügyi szabályszerűségét és elkülönítését.”

És amennyiben az egyik szerződő fél álláspontja szerint szabálytalanság történt a felhasználásban akár jelentős összegű, korábban kifizetett összeg kamattal növelt értéken való visszafizetését is követelheti.

Ugyanakkor az ÁFA tv. alapján a háziorvosi vállalkozások

  • adóalanyok,
  • gazdasági tevékenységet végeznek és
  • az ún. „tárgyi” adómentes körbe tartoznak mint közszolgáltatók
  • mindezek alapján az Ártörvény hatálya alá kellene esniük, teljesen indokolatlan, hogy az állami és önkormányzati tulajdonú, gazdasági tevékenységet nem végző rendelőintézetekkel és kórházakkal azonos módon kivonják őket az Ártörvény hatálya alól.

 

 

 

ÁFA tv.


”5. § (1) Adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. ...

6. § (1) Gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.

Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is.

85. § (1) Mentes az adó alól:

b) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás és sérült- vagy betegszállítás, valamint az azokhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés, amelyet humán-egészségügyi ellátás keretében közszolgáltató - ilyen minőségében - teljesít;

…...

(3) Abban az esetben, ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott valamely tevékenység

a) gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze tevékenységét;

b) képesítéshez kötött, és jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - kivételt nem tesz, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adómentességének feltétele, hogy az érintett személy, szervezet javára tevékenykedők között legalább 1 olyan természetes személy legyen, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel.

E § alkalmazásában KÖZSZOLGÁLTATÓ:

....
g) minden olyan személy, szervezet - az a)-f) pontoktól függetlenül -, aki (amely) biztosított vagy más kedvezményezett részére társadalombiztosítási vagy egyéb - jogszabály alapján - kötelező biztosítási jogviszony keretében végzi tevékenységét; ......”

A fenti anomáliáknak megfelelően a háziorvosok olyan

  • gazdasági tevékenységet végző adóalanyok, akik
  • „tárgyi” adómentes körbe tartoznak, mint közszolgáltatók, de
  • annak ellenére, hogy az ÁFA törvény hatálya alá tartoznak, kizáródnak az Ártörvény hatálya alól, különösen annak a hatósági árra vonatkozó paragrafusai alól,
  • mert a díjazásukat az évente, az aktuális költségvetési törvény szerint módosított 43/1999 sz. Korm. rendelet határozza meg,
  • amely díjazási konstrukció azonban független a vállalkozó költségeitől,
  • nem enged beleszólást a háziorvos vállalkozónak a saját díjazásának megállapításába
  • átalánydíjat alkalmaz, amely révén a vállalkozó a felmerülő többletmunkák kockázatát magára vállalja, ezért a többletmunkák ellenértékére később sem tarthat igényt, sőt az Ebtv. 36 § (3) bekezdése alapján az OEP utólag is csökkentheti a díjazást, ami nemcsak az erőfölénnyel való jogellenes visszaélést teszi lehetővé, hanem súlyosan veszélyezteti a jogbiztonságot, ezáltal az érintett praxishoz tartozó biztosítottak ellátását is. Ugyanezt az erőfölénnyel való visszaélési lehetőséget erősíti az Ebtv. 38/C §-a által az OEP számára lehetővé tett záró-ellenőrzés joga is.
  • ezen többletkiadások fedezésére az átalánydíj tartalékot nem tartalmaz,
  • a díjazási rendelet díj minimumot sem határoz meg.

Ennek következtében a háziorvosok

  • adózás tekintetében független gazdasági tevékenységet végező vállalkozóknak minősülnek,
  • díjazás tekintetében pedig teljes mértékben a költségvetési törvény E-alapját felosztó szakpolitikusok jóindulatától függenek, abszolút kiszolgáltatott helyzetben vannak, azaz nem tekinthetők független gazdasági tevékenységet végző vállalkozónak
  • bár vállalkozási szerződést kötnek az önkormányzattal a közfeladat átvállalásáról és az OEP-pel a díjazásukról, nem állapodhatnak meg szabadon a díjazás mértékében, és nincs lehetőségük arra, hogy érdekeiket a díjazásukban és a díjazás alapjául szolgáló feltételekben megállapodás útján érvényesítsék,
  • az OEP bármikor követelhet az eredeti szerződéses megállapodáshoz képest többletszolgáltatást a kormány vagy az illetékes minisztérium által kiadott új rendeletre, törvényre való hivatkozással anélkül, hogy ezt ellentételezné,
  • mivel az OEP-nek nincs a többletszolgáltatással kapcsolatos díjfizetési kötelezettsége, indokolatlanul sokszor és indokolatlanul nagy mennyiségű adminisztrációs többletmunkát igényel a háziorvosoktól
  • mivel a háziorvosi szolgáltatások piacán az OEP az egyetlen vásárló, ezért a háziorvosok kénytelenek eltűrni azt, hogy a minisztérium és OEP olyan díjazást állapítson meg, amely nemhogy nyereséget nem tartalmaz, de még a praxis ráfordításait sem fedezi, azaz feltűnő értékaránytalanság áll fenn a vállalkozói díj és a teljesítés között
  • a minisztériumot és az OEP-et az aktuális Költségvetési Törvény kötelezi a háziorvosok vállalkozói díjának ilyetén való megállapítására, azaz arra, hogy feltűnő értékaránytalanság álljon fenn a vállalkozói díj nagysága és a teljesítés között, (Ptk. 201. §, PK 267 §)
  • ami nonszensz, hiszen a Polgári Törvénykönyv szerint uzsorás szerződésről beszélünk, ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki,
  • azaz az OEP törvényileg kötelezett egy másik törvény, a Ptk. által tiltott uzsorás szerződés megkötésére
  • mivel az OEP is részt vesz az E-alap költségvetésének tervezésében, a helyzetet úgy is felfoghatjuk, hogy az OEP mint költségvetési szerv megtervezi, ráadásul olyan formában, hogy még az államilag elrendelt költségnövekedéseket (ÁFA-emelés, garantált bérminimum emelése, egyéb adó- és hatósági díjak emelése, stb.) is figyelmen kívül hagyja, hogy uzsorás szerződést köt a háziorvosokkal, majd ezt a Költségvetési Törvénnyel legalizáltatja
  • a feltűnő értékaránytalanságot mutatja az, hogy amíg pl. a versenyszférában működő egyéb szolgáltató vállalkozások a szolgáltatásukért 4000-10 000 Ft/óra díjazást kérnek, addig a háziorvosok a hozzájuk bejelentkezett biztosítottak adminisztrációjára és gyógyítására együttesen kapnak 400-500 Ft/fő díjazást, havonta.
  • illetve akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyéb szolgáltatások végzéséhez  elegendő a szakmunkás- (vagy azzal egyenértékű OKJ-bizonyítvány, esetleg még az sem kell, legfeljebb 11-13 év tanulás),  addig a háziorvos számára előírt, hogy orvosi diplomával és szakvizsgával is rendelkezzen, (legalább 22 év tanulás!)  és ezen kívül legalább egy szakasszisztenst is foglakoztasson,
  • mivel a minisztérium és az OEP a díjazás megállapításánál hatóságként jár el, a háziorvosok díjazása egyfajta hatósági árnak tekinthető, de olyan jogilag és közgazdaságilag nem létező, paradox hatósági árnak, amely nem fedezi a vállalkozó ráfordításait, azaz „önfelfaló hatósági árnak”,
  • ugyanis a „hatósági ár” ismérve az, hogy legalább a vállalkozó ráfordításait fedezi,
  • a „felfaló árazás” csak a szabadpiacon létezik, a költség alatti árazás egy változata, a tisztességtelen verseny olyan fajtája, amely a konkurensek kiszorítására, a piaci viszonyok korlátozására, torzítására, monopolhelyzet elérésére irányul, és amelyet a Gazdasági Versenyhivatal büntet,
  • a jelenlegi háziorvosi díjazási rendszer azért minősíthető „önfelfaló hatósági árnak”, mert arra irányul, hogy a háziorvos

-vagy elfogadja a felfaló árat, és a saját forrásai terhére (saját és asszisztensének munkadíja, más területen végzett többletmunka árbevétele) tartja fenn a háziorvosi praxist,

- vagy adja fel vállalkozását,

- vagy menjen csődbe, azaz szoruljon ki a háziorvosi szolgáltatások piacáról

  • mivel a háziorvosi közfeladat finanszírozása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feladata, ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a jelenleg alkalmazott díjazás arra kényszeríti a háziorvos vállalkozót, hogy

vagy hagyjon fel a háziorvosi tevékenységgel,

vagy vállalja át a praxis fenntartási költségének, azaz közfeladat ellátása költségének egy részét az Egészségbiztosítási Pénztártól,

  • azaz az állami fennhatóság alatt álló, költségvetési szervként működő Országos Egészségbiztosítási Pénztár a hazánkba települt, versenyszférában működő multicégek költség-kihelyezési technikáját alkalmazza a háziorvosok felé
  • a jelenleg alkalmazott díjazási rendszer következményét úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a másik fél helyzetének kihasználásával arra kényszeríti a háziorvos vállalkozót, hogy vállalkozói díjának egy részéről mondjon le, és ellenszolgáltatás nélküli, karitatív tevékenységet (ingyenmunkát, málenkij robotot) végezzen az OEP javára,
  • amely szintén nonszensz, hiszen a karitatív tevékenység vállalkozó esetén csak önkéntes lehet, vállalkozót csak adó befizetésére lehet kötelezni
  • annak ellenére, hogy az OEP feladatai között az alapellátás és szakellátás közötti ésszerű egyensúly kialakítását, az alapellátás minőségének javítását jelöli meg, a háziorvosok vonatkozásában alkalmazott díjazási rendszer sérti a biztosítottak érdekeit, hiszen szűkíti a biztosítottak alapellátáshoz való hozzáférését azáltal, hogy gazdaságilag ellehetetleníti a háziorvosi vállalkozásokat,
  • emiatt kevesebb háziorvos dolgozik az alapellátásban, a praxisok eladhatatlanok, elértéktelenedtek, sok praxis még ingyen sem kell senkinek, ezért betöltetlen ill. helyettesítéssel működik, a háziorvosok átlagéletkora 57-58 év, fiatalok pedig nem hajlandók ilyen feltételek mellett belépni a rendszerbe, ezért nincs utánpótlás, amely már középtávon is súlyos veszélyeket hordoz magában;
  • azaz az OEP finanszírozási metódusa az OEP deklarált célfeladatának teljesítését akadályozza meg
  • az „önfelfaló hatósági ár” alkalmazása a „felfaló árhoz” hasonlóan a piac torzulásához, a piaci szereplők kiszorításához, a fogyasztók megkárosításához vezet
  • az OEP háziorvos-kiszorító technikájának eredményességét támasztja alá, hogy a betöltetlen praxisok száma – azok működtetésének gazdaságtalansága miatt – fokozatosan növekszik.

 

Összefoglalva:

  • A háziorvosi díjazásra vonatkozó törvények és rendeletek rendszere arra ad lehetőséget, hogy az OEP a háziorvosok helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan szerződést, ún. uzsorás szerződést kössön, amely a Polgári Törvénykönyv 201 §-ba ütközik.
  • Az, hogy az egészségügyért felelős minisztérium a Költségvetési Törvény E-Alapjának felhasználására vonatkozó része alapján másik törvénybe (Ptk.) ütközően állapítja meg a háziorvosok díjazását, jogi nonszensz.
  • Az aktuális Költségvetési Törvény alapján kb. 8 éve a minisztérium egy „önfelfaló hatósági árként” működő díjazást állapít meg. Az „önfelfaló hatósági ár” csak ebben a szférában létezik, valójában jogi és közgazdasági paradoxon.
  • Az Egészségbiztosítási Pénztár az alulfinanszírozott díjazás és az Ebtv. 33 §. (3) bekezdése és a  38/C §-ában biztosított túlhatalma révén arra szorítja a háziorvosokat, hogy vagy saját erőforrásaik terhére vállalják át a praxis működtetési költségeinek egy részét, vagy hagyjanak fel az alapellátással.
  • Ez a biztosítottak és az alapellátó orvosok érdekeit is sérti. Az alapellátó orvosok számának csökkenéséhez, az alapellátáshoz való hozzáférés lehetőségének általános szűküléséhez vezet.
  • A hozzáférés lehetősége különösen a hátrányos térségekben redukálódik, amely folyamat a területi egyenlőtlenségek, a társadalmi esélykülönbségek növekedésének, a hátrányos körülmények között élők betegségi/halálozási mutatóinak romlásához vezet.

 

 

Tisztelt Biztos Úr!

 

A fentiekben kifejtettek alapján kérjük, hogy érveinket megvizsgálva, egyetértése esetén törvényben biztosított jogánál fogva forduljon az Alkotmánybírósághoz a hivatkozott rendelkezések felülvizsgálata érdekében.

 

Az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége – FAKOOSZ 2012. évi Közgyűlése felhatalmazása alapján:

 

 

Alsónemesapáti, 2012. április 23.

 

 

 

Dr. Selmeczi Kamill

elnök

Weboldal készítés ingyen

Szavazás

Lesz-e érdemi finanszírozásemelés 2015-ben?
Igen
Nem
Már elkésett
Asztali nézet