Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége - FAKOOSZ, Bánokszentgyörgy - Zalaegerszeg
A háziorvost szeretjük, az egészségügyet nem
Az egészségügyi ellátások közül Magyarországon legtöbben a tb-finanszírozott háziorvosi és szakorvosi ellátást vették igénybe, de valamilyen "fizetős" szolgáltatást is minden ötödik lakos választott a megelőző egy évben. Míg az állami egészségügy igénybevétele hazánkban mindkét ellátási szint esetében számottevően meghaladja a nemzetközi átlagot, magánorvosokat kevesebben keresnek fel. Dietetikus szakemberhez, táplálkozási tanácsadóhoz csupán a felnőtt lakosság 7 százaléka fordult, ami megfelel a nemzetközi mértéknek, csakúgy, mint az alternatív medicina (homeopátia, természetgyógyászat) igénybevételének 10 százalékos aránya.
A háziorvosi ellátással az érintett magyar válaszadók közel fele teljes mértékben, bő 40 száza-léka nagyobbrészt elégedett, amivel az élvonalban, a világ- és az európai átlag felett állunk. Ez a bizalom megmutatkozik a kezelésekkel, ellátással kapcsolatos döntésekben is, amelyeket a magyarok túlnyomó többsége (közel 80 százaléka) a szakemberrel közösen hoz meg, bár csak minden tizedik ember bízza teljes mértékben az orvosra.
Magyarországon a megkérdezettek négyötöde negatívan nyilatkozott az egészségügyi rendszerről, ami kicsivel marad el a német, a szlovén és az ír eredményektől.
A problémák fő okának a magyarországi megkérdezettek többsége a rendszer alulfinan-szírozottságát tartja, ellentétben az összes többi országgal, ahol legtöbben a rendszer nem megfelelő működtetésében látják az egészségügy hibáinak elsődleges forrását.
Sokan eladni sem tudják: veszélyben a háziorvosi praxisok
2012.03.27.11:13:37
Komáromi Zoltán háziorvos kiemelte: három másik munkahelyen dolgozik azért, hogy a keresetéből – sok kollégájához hasonlóan – finanszírozni tudja a praxis működését.
2011 végén 3,8 milliárd forintnyi gyorssegély jutott a háziorvosi praxisoknak. Komáromi Zoltán az m1 Az Este című műsorában elmondta: ebből mintegy 820 ezer forintot kapott, amit a 2012-re tervezett informatikai fejlesztésekre fordított. A probléma ezzel az összeggel az, hogy ezért a pénzért már korábban, szeptemberben megdolgoztak – jelentette ki a háziorvos, hozzátéve: ezért nem lehet pluszjuttatásról beszélni, csak előrehozott kifizetésről.
Komáromi Zoltán kifejtette: egy kétezer fős praxisra havi egymillió forintot kap, de ebből az összegből 400-450 ezer forint elmegy a rendelő működtetésére, a maradék 550 ezer forintból kell négy ember bérét kifizetni. A háziorvos kiemelte: három másik munkahelyen dolgozik azért, hogy a keresetéből – sok kollégájához hasonlóan – finanszírozni tudja a praxis működését.
A háziorvosi rendszer a világon mindenhol az ellátás leggazdaságosabb és legpraktikusabb formája, ennek ellenére a kétezer fős praxisban fejenként 500 forint kártyapénz jut egy emberre – hangzott el Az Este című műsorban.
Komáromi Zoltán szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a háziorvosi réteg elöregedett. 800 olyan kolléga van, aki elmúlt 70 éves – tette hozzá a háziorvos. Hangsúlyozta: ezek az emberek eladni sem tudják a praxisukat, részben azért, mert nincs vevő, részben pedig azért, mert a 120-140 ezer forintos nyugdíjukból nem tudnának megélni.
A háziorvosok esetleges munkabeszüntetéséről azt mondta: munkajogi értelemben sztrájkolni nem tudnak, de áprilisban lesz egy kongresszus, ahol határoznak arról, hogy milyen nyomásgyakorló, munkalassító intézkedésekkel tudnak érvényt szerezni a követeléseiknek.
Ügyeleti ellátás: nőtt a forgalom a felnőtt rendelésen
2012.03.23.10:34:32
Zalaegerszeg - Emelkedett tavaly a betegforgalom a kistérségi központi ügyeleten, de sokan csak azért választják ezt a megoldást, mert a háziorvosnál túl sokat kellene várni. Az ügyeleti ellátás működéséről a legutóbbi közgyűlésen hallgattak meg beszámolót a képviselők. Az előterjesztés teljes terjedelmében letölthető innét.
Dr. Selmeczi Kamill, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségének elnöke, a térségben szolgálatot teljesítő hatvankilenc ügyeletes orvos egyike elmondta: a kistérségi rendszer működési feltételeiben nem lát problémát.
- Az átlaghoz képest itt elfogadhatók az ügyeleti díjak, és a tárgyi feltételek is javulóban vannak: új kocsikat kapott az ügyelet, megújult az épület. Az indokolatlan hívások számát azonban nem sikerült csökkenteni. Konfliktusok adódnak abból is, hogy egy-egy telefonáló nem érti, miért kérdezősködik a diszpécser. Pedig alaposan ki kell kérdeznie a bejelentőt, hogy el tudja dönteni, mentőt vagy háziorvost küldjön, esetleg csak tanácsadásra van szükség. Problémát jelent az is, hogy az ügyeletre nagyon sokan azért jönnek - és ezt el is mondják -, mert nem tudták vagy akarták kivárni a sort délelőtt a háziorvosnál. Ez feleslegesen terheli az ügyeletet, elveszi az időt azok elől, akik tényleg sürgős ellátásra szorulnak - mondta dr. Selmeczi Kamill.
Zimborás Béla, a zalaegerszegi önkormányzat népjóléti osztályának vezetőhelyettese elmondta: kampányt terveznek indítani annak érdekében, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, milyen esetekben fontos ügyeletes orvost hívni, és mikor nem.
Az ügyelet munkájával kapcsolatban néhány panasz érkezett tavaly a betegek, illetve a bejelentők részéről , ezeket betegjogi képviselő közreműködésével rendezték.
Az ügyeleti szolgálat működését tb-finanszírozásból és az önkormányzatok hozzájárulásaiból oldják meg. Tavaly gyógyszerre 12, üzemanyagra 35 százalékkal többet költöttek, mint az előző évben, ennek ellenére maradványpénzzel zárt a térségi ügyelet. Ezért a települések hozzájárulását idén nem növelték.
Forrás: www.zalaihirlap.hu
Túlzóak a háziorvosokkal szembeni elvárások
2012.03.21.11:48:52
Az alapellátásban dolgozó orvosok munkájukban magányosnak érzik magukat és hiányolják a szakmai irányítást, támogatást. Az elvárásokat túlzónak érzik, hiszen egyszerre kell orvosként és menedzserként helytállniuk. Erre a helyzetre szolgálhat megoldásként a praxisközösségek működtetése, mely a feladatok és a tapasztalatok megosztására alapulva emelheti az alapellátás színvonalát - derült ki a GfK Hungária háziorvosi praxisok körében végzett felmérésének össztefoglalójából.
Az egészségügy modernizálásának sarokkövei az alapellátás megerősítése, a háziorvosok munkájának magasabb szintű elismerése, tevékenységük megfelelőbb finanszírozása és a hatékonyabb ellátás megszervezése. A GfK Hungária a háziorvosi praxisok tevékenységének felmérésével, az orvosi munka magasabb szintre emelésének támogatásával járult hozzá – támogatók segítségével – az alapellátás erősítésének folyamatához.
A háziorvosi praxisok tevékenységének sokoldalú felmérése nyomán körvonalazódott, hogy a háziorvosokkal szemben jelenleg támasztott elvárások túlzóak, hiszen egyszerre kellene összetett gyógyítói-gondozói-megelőző tevékenységet folytatniuk, illetve vállalkozást működtetniük annak ugyancsak rendkívül sokrétű feladattömegével. A mára kialakult helyzetben a háziorvosi praxisok önállósága egyben azt is jelenti a legtöbb esetben, hogy a gyakorlatban teljesen gazdátlanná váltak és mindenféle irányítás, illetve bárminemű támasz nélkül működnek. A mindennapi gyakorlatban a háziorvosok munkájuk legnagyobb részét nem szűken vett orvosi tevékenységekkel kell, hogy töltsék, sokkal inkább más szakképesítésű dolgozók feladatát végzik. Hiányzik a rögzített működési mód és nincsenek egységes szervezési keretek.
Mindezek következtében a háziorvosok többsége munkájában magányosnak érzi magát, bevallásuk szerint olyan „mintha mélyvízben lennének". Emellett a legtöbbjük számára alig van kapaszkodó a munkavégzésben és fenyegetésként élik meg a sokféle előírást, hatósági megfelelést és ellenőrzést. A rájuk háruló rengeteg adminisztráció mellett nagyon kevés idejük jut a betegekre és sokszor érzik úgy, munkájukat valódi eszközök nélkül végzik.
A fentiek ismeretében nem meglepő a különböző hazai és nemzetközi felmérések az a – megdöbbentő – eredménye, mely szerint az orvosok, különösen az orvosnők, korábban válnak súlyos beteggé, mint hasonló végzettségű és jövedelmű társaik. Sokuk válik idejekorán kiégetté, a lelki betegségek és az ezekből fakadó halálozás aránya is magasabb körükben.
„A tudományos vizsgálatok eredményei alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy ma már nem a mosónők halnak korán, sokkal inkább az orvosnőkre igaz ez az állítás" – hívja fel a figyelmet dr. Lantos Zoltán, egészséggazdasági szakértő, a GfK Hungária ügyfélkapcsolati igazgatója. „Ebben jelentős szerepet játszik az a tény, hogy nem tisztázottak pontosan az orvosi feladat határai, az elvárások és nagyon sok feldolgozatlan lelki teherrel jár ez a foglalkozás" – teszi hozzá a szakértő.
A háziorvosok túlterheltségének kezelésére az egyik lehetséges megoldás a praxisközösségek működtetése, amelyekben több háziorvos közösen von be a menedzsmentbe más szakmabelieket, illetve vesz igénybe támogató funkciókat. Így például egy-egy praxis önállóan nem tud pszichológust, gyógytornászt vagy dietetikust alkalmazni, illetve telefonos szolgálatot működtetni, megosztva és a finanszírozást ezekhez a feladatokhoz igazítva olyan szolgáltatásforma jöhet létre, amely mind a betegek, mind a gyógyítók érdekeit szolgálja. Így a rendelések alatt az orvosok sokkal több időt tudnak valódi orvosi tevekénységre fordítani.
A praxisközösségek feladatmegosztása mellett a tapasztalatok megosztása is támogatja a magasabb színvonalú ellátást. A többek között Németországban az alapellátás szerves részeként alkalmazott Bálint-csoport módszerével a háziorvosok közösen tudják megoldani a munkájuk során felmerülő problémáikat.
dr. RURIK Imre, tanszékvezető, egyetemi docens a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum Családorvosi és Foglalkozás-egészségügyi Tanszékéről az alábbi írás közzétételére kérte fel honlapunkat, melynek örömmel ezúton teszünk eleget.
Olvasóink véleményét az írásról a fakoosz@gmail.com címre, vagy a Vendégkönyvbe várjuk.
2010.12.05. 09:15:07
|
HÁZIORVOSI DIAGNOSZTIKA, 2010
Tavaly év elején jelent meg egy áttekintés a háziorvoslás problémáiról, amit később kibővítettem az Orvosi Hetilap számára [ 1,2]. Azóta bár nagy politikai áttörés történt, de a romló gazdasági helyzet az ország irányítását a korábbi keretbe kényszeríti, a várva várt kitörés egyelőre késik. Az egzisztenciális elbizonytalanodás elérte a közszférát, az egészségügy régóta húzódó válságának tervezett kormányzati kezelését még nem ismerjük. Sokan vagyunk, akik kéretlenül, önismételve, és bizonyosan szubjektíven ötletelni próbálunk, jómagam a következő sorokban a magyar alapellátásról.
FINANSZÍROZÁS
Ha nem lesz több pénz az egészségügyre, prioritásokat kell kijelölni. Ezt nálunk gazdagabb országok már korábban megtették, az Egészségügyi Világszervezet hangsúlyozott támogatásával [3,4]. Mindenhol az alapellátást tekintik a prioritásnak; Albániától az USA-ig, Belgiumtól Ugandáig. Itt lehet a legjobban gazdálkodni a forrásokkal rövidtávon és népegészségügyi nyereséget elérni hosszú távon.
Az alapellátás kb. 70 milliárdos éves finanszírozása töredéke a kórházak extra finanszírozási igényének, bár ezek részbeni jogosságát nem vitathatom. Közgazdaságilag is bizonyított a háziorvosi praxisok finanszírozásának elégtelensége. Emellett képzeljük még el, mennyire javítja az itt dolgozók hangulatát a beígért ÁSZ ellenőrzés, a bármikor megérkező APEH és az OEP vizsgálat a kiadások jogosságát elemezve. Meglepődnék, ha a kigazdálkodható szinte-minimálbérből telne Thaiföldi nyaralásra, ahogyan írta már valamelyik „tájékozott” újságíró. A közalkalmazott bértábla kifizetésére jelenleg nincs esély.
Honnan van a többlet-bevétel? Vagy nincs is, vagy az egyes körzetekben még létező hálapénzből, amit ma már szinte csak a nyugdíjasok adnak, valamint a háziorvos egyéb, nem feltétlenül (orvos)szakmai tevékenységéből.
Javaslatok:
-A praxis finanszírozás elemei közé bevonható lenne állami források pályázása (nem bonyolult módon, korrekten értékelve),
- az eszköztámogatás visszahozása, de olyan módon, hogy ne a pénzintézeteknél landoljon a közpénz. (Jómagam évekig pereskedtem az OEP-pel olcsóbb banki konstrukció alkalmazása miatt).
- Az iparűzési adó a háziorvosi kassza közel 2 %-át vonja el, ez csak jogszabály-módosítás kérdése.
-A szoftvergyártók számításaim szerint közel 1 milliárdot visznek el évente a háziorvosoktól. Egy egységes (de nem kötelező) OEP szoftver segítene, ennek további előnyeiről még lesz szó. -A TB által nem finanszírozott esetek (az alapcsomagban nem szereplő tevékenységek) ellátásának díjazásáról a forráshiányos egészségügy nem mondhat le, ezek körét egyértelművé kell tenni.
-A biztosítási jogviszony nélküliek térítésköteles ellátása, beleértve a gyógyszer- ártámogatást is.
- Bevonható lenne „megcímkézett adó”, főleg a cigaretta és a tömény szesz árába beépítve.
- Szakmailag megalapozott minőségbiztosítási rendszer kialakítása (orvos auditorok bevonásával) külön finanszírozással, főleg a szűrés és gondozás értékelésére, kezdetben önkéntesen, a tapasztalatok értékeléséig.
- A degresszió teljes eltörlése, azon esetekben, amikor az orvos szakképzett többlet-munkaerőt alkalmaz.
- Jogszabály tegye lehetővé (nem kötelezővé) a csoportpraxisok kialakítását. Az itt nyújtható többlet-szolgáltatások (részidős szakorvosi, egészség-psychológiai konzultáció, prevenciós nővér, egészségfejlesztés, stb.) reális finanszírozása. Az utóbbi években az olasz alapellátást is errefelé irányítja kormány, nagyfokú regionális autonómiával [5].
- A szűrésen-rendelésen meg nem jelent betegek miatti finanszírozás-elvonás eltörlése. Az állampolgárok legyenek érdekeltek a szűrővizsgálatban, esetleg szankcionálva elmaradása miatt, feltéve, ha erről egyértelműen a tájékoztatás.
- Az orvos egyéb, továbbképzéssel karbantartott szakképesítése vagy licence, és ellenőrzött technikai feltételek esetén, legyen megfinanszírozható a háziorvos által nyújtott szakorvosi ellátás, a járóbeteg kassza pontjainak arányos részével.
-A preventív tevékenységek (védőoltások is) arányos finanszírozása, külön keretből. Ez Németországban is jól működik [6].
- Az önkormányzatoknak, a területi ellátásért átvállalásért cserébe az alapellátásnak nyújtandó minimális támogatás (pénzügyi vagy infrastrukturális) egységessé és jogszabályilag egyértelművé tétele.
- Az OOSZI és egyéb szakértői tevékenység külön díjazása.
A finanszírozás emelését lépcsőzetesen, de belátható időn belül, a nemzetgazdasági paraméterek szerint is el lehet képzelni, előre deklarált, de betartott módon.
Érdekeltség a definitív ellátásban A kistelepüléseken a háziorvos kénytelen csaknem definitív ellátást nyújtani, a nagyobbakon erre nem feltétlenül motivált és a betegek sem igénylik. Ki lehetne alakítani olyan mérőszám (indikátor) rendszert, amely ezt elemzi. Az egyszerű megjelentek /: továbbutaltak aránya erre kevés.
A többféle kulccsal támogatott gyógyszerek felírási jogosultságának újragondolása szükséges, hiszen a (betegnél jelentkező) megtakarítás nincs kapcsolatban a szakorvosi (pont-értékalapú) díjjal, a felesleges és néha értelmetlen” konzílium” költségével. A zárt kaszák rendszerének részleges megnyitása, az olcsóbb szinten való ellátás premizálása útján a betett pénz többszöröse takarítható meg, megfelelőbb érdekeltségi rendszerrel.
A szakmai teljesítményt nehéz mérni, de a jelenleg bevezetni kívánt indikátorrendszer erre teljesen alkalmatlan, mert a praxis háziorvosától független változói alapján nem lehet az orvos munkáját mérni.
A jelenlegi fejkvóta alapú finanszírozás fenntartása indokolt, a reális indikátorokkal mérve, a praxis adottságain alapuló, nem országos átlagokhoz viszonyított) minőségi munkát díjazó és a definitív ellátásban érdekeltté tevő bonuszok beiktatásával [7].
PRAXISJOG
A 10 évvel ezelőtt nyújtott kormányzati gesztus közgazdasági értelemben állami kiadás nélküli nyugdíj-kiegészítést jelentett. Mára a praxisváltás nehézzé vált, elsősorban a belépők csekély száma és tőkeszegénysége miatt.
Javaslatok: -A kilépni szándékozó kollegáknak, a praxist eladni nem tudó, kis körzetek problémáinak kezelésére képződjön egy „országos praxisalap”, ezt már többször megígérte az előző kormányzat.
-A praxist vásárolni, rendszerbe lépni akaró kollegáknak a „Diákhitelhez” hasonlóan központi költségvetési támogatás nyújtása.
- Szűnjön meg az Önkormányzat beleszólási joga az orvos személyével kapcsolatban (ezt csak az ÁNTSZ bírálhassa el, ne a polgármester vagy a testülete).
ADMINISZTRÁCIÓ
Javaslatok: drasztikus csökkentés.
A tételes adatszolgáltatás jelenlegi formájának (B300-as formula) teljes eltörlése. A mai gyakorlat ellentétes az alkotmánnyal, EU előírással, sérti az adatvédelmi törvényt, az állampolgárok személyiségi jogait, azonkívül szakmailag is értelmetlen. Megengedhetetlen, hogy egy országos (bizonyítottan sebezhető) adatbázisban mindenkinek, minden ellátási eseményét, és kórképét nyilvántartsák [8,9].
- Biztosan indokolt csípőprotézis műtéte előtt, de a háziorvosoknál nincs szükség TAJ-online ellenőrzésre. Értelmetlen, időrabló, nincs konzekvenciája. A biztosítási jogviszony ellenőrzését az OEP a változásjelentésből rendelkezésre álló adatok alapján maga végezze el, és egyeztesse az APEH-ál. A nem biztosítottakról az OEP havonta írásban /vagy elektronikusan tájékoztassa az orvost, aki kétséges esetben ellenőrizheti a jogosultságot és számlázhat az ellátásért.
-Felesleges, értelmetlen a naplószám a beutalókra, a beutalási intézmény kódjának rögzítése.
- Megszűntethető a kórházi, szakorvosi elszámolási nyilatkozat - Nem kell BNO a receptre (lásd. AB határozat), fel kell tételezni, hogy az orvos ismeri az indikációs kört, kivétel lehet a kiemelt támogatás.
A praxisban keletkező egészségügyi adatok helyi szinten való kezelése, szükség esetén itteni (finanszírozói, szakhatósági) ellenőrzése megoldható, pl. a praxisazonosító és a betegsorszám összekapcsolásával.
A beharangozott közigazgatási reformok hallatán reménykeltő, hogy a jelenleg használt háromféle azonosító (TAJ, adó és személyi szám) közül kettő felesleges lehet. Melyik kettő? Ennek eldöntése kormányzati kompetencia. Szerintem a személyi szám megtartása elegendő. Ugyanezen reform-elképzelésekben viszont aggasztó, és nagy működési zavarokat okozhat az OEP és az ÁNTSZ „megyésítése”, ill. más hivatalokba való beolvasztása.
HUMÁN ERŐFORRÁS
Jelenleg csak a már praxisjoggal rendelkezők léphetnek be a képzésbe. A tervezett rendeletmódosítással újra lehetséges lenne más klinikai szakorvosok átképzése, a megszüntetett „rövidített rezidensi program” újraindítása. Az (át)jelentkezők számát meghatározza majd a többi ellátórendszer megkerülhetetlen átalakításakor felszabaduló orvos(és nővér)létszám.
Javaslatok: -Nagyságrenddel nagyobb rezidens létszámra van szükség. -Léphessenek be a szakképzésbe a jelenleg alkalmazottként foglalkoztatott orvosok is, mert később ők is átvehetnék a praxist. -Ideiglenesen szükséges a már nyugdíjas-korú, de kényszerből még dolgozókra kedvezőbb adózási szabályok kialakítása.
OEP kapcsolat
Az OEP jelenleg feltételezi, hogy a háziorvosok folyamatosan a honlapját és a közlönyöket figyelik, sőt még fizetős tanfolyamokat is szervez háziorvosoknak saját szerződéseikről.
Javaslatok: -Polgárjogi alapokon nyugvó, egyenlő kötelezettséget előíró új Alapszerződés szükséges. Tudomásom szerint ezt jogszabály írja elő 2011. kezdetétől. Erre már készült megfelelő javaslat is [10].
-A szakmai alapokon nyugvó új jelentési és adminisztrációs rendszer. Csak a gazdaságilag és epidemiológiailag lényeges adatok jelentése.
- Rendszeres jogszabály-tájékoztatás, ingyen és folyamatosan, beleértve a gyógyszertörzs információkat is.
- Az új egységes, indikátorokat is leképező, epidemiológiai adatokat (nem személyeket) regisztráló és jelentő ingyenes OEP software telepítésében való segítség. Az ezt nem igénylőktől, a meghatározott rekordképekkel érkező jelentés befogadása.
- Elektronikus havi változás és táppénzjelentés, a floppy-küldözgetés teljes megszüntetése.
JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET
- Az„alapellátási csomag” szakmai tartalmának meghatározása és a politikusok általi világos kommunikálása a lakosság felé.
-A közgyógyellátás jelenlegi (drága, igazságtalan, inkorrekt) rendszerének megszüntetése, ezt szociális kérdésként kell kezelni.
A foglalkozás-egészségügy helye
Az orvosok személyében és az ellátottak körében (főleg kisebb településeken) nagy az átfedés a házi és üzemorvosi hálózat között, mindkettő az alapellátás integráns része. Az üzemorvos beutalási korlátozásai és az információáramlás hiányosságai (nagyobb településeken) komoly problémát és többletkiadásokat generál. A két rendszer kapcsolata újragondolandó, nemcsak a felesleges párhuzamosságok miatt.
Óva intek a számítástechnikai lobbi által is erőltetett elektronikus egészségkártya bevezetésétől, mert ennek feltételei a szolgáltatók részéről (adatbevitel és frissítés) még nem adottak.
Egészség-kommunikáció
A körzetben dolgozó ápolók többnyire jól képzettek, a racionális munkamegosztásban a jelenleginél magasabb szakmai tartalomra képesek, különösen a diplomások. Az ápolói kompetencia feltétlenül bővítendő, de az utánpótlás biztosítása itt is nagyobb anyagi megbecsülést igényelne.
- Tudatosítani kell a lakossággal, hogy a rendelői esetek jelentős része nem igényli az orvos személyes közreműködését. Fejlett alapellátású országokban (Hollandia, Egyesült Királyság) ez már régóta elfogadott és kormányzatilag is kommunikált gyakorlat, akárcsak a telefonos tanácsadás.
- Szükséges a sürgősségi és a háziorvosi ellátás világos szakmai, pénzügyi és személyi elhatárolására.
POLITIKA
A választások után elült csatazaj akár biztató is lehetne. A politikusok talán felismerték, hogy az egészségügyben nincs helye politikának. Ennek figyelmen kívül hagyása és a túlreagált kormányzati jogalkotás vezetett a MOK destabilizálásához, a kötelező tagság és így a hatásos szakmai (belső) etikai kontroll megszüntetéséhez. Remélem, hogy önérdekű lobbisták és rövidlátó fiskálisok helyett, lesz politikai szándék világos egészségpolitikára.
A kormányzatnak meg kell fogalmaznia, állampolgári vagy biztosítási alapon képzeli el az egészségügyet. Ha biztosítási alapon gondolkodunk, a potyautasok további beterelését és a szolgáltatás megfizettetését folytatni kell. Bővebb, a jelenlegit mindenképpen meghaladó forrásokkal, az újonnan bevezetett elemeket kellene először finanszírozni, bátorítani a modellkísérleteket. A javaslatok egy része azonnal bevezethető, közérzetjavító hatású lehet, pl. az adminisztráció radikális csökkentése
Újfajta partnerség szükséges
Tudomásul kell venni, hogy az egészségpolitika nem pártokról és politikusokról szól, hanem az ország lakosságáról. Azt is el kell fogadni, hogy az egészségügy (bár még sokan továbbra is elsősorban hivatásunknak tartjuk) valójában szolgáltatás, amit árán kell megfizetni. Az ellátottaknak is gyakran felelősségük van állapotuk kialakulásában.
A nemzetgazdaság állapota miatt ma, de a későbbiekben sem tudunk mindenhol, mindenkit igényei alapján, korlátlanul ellátni. Ezt a politikusoknak jobban és hangosabban kellene kommunikálni, nem az ellátókra mutogatni.
A várólistákra továbbra is szükség van. Ha a forrásteremtés nem elégséges, el kell gondolkodni a nem gazdasági és szakmai, hanem kizárólag politikai alapon megbukott önrészfizetés (újra)bevezetéséről, persze nem, úgy ahogyan 2007-ben történt.
Szakmai konszenzuson (Szakmai Kollégiumok, Egészségügyi Kerekasztal, MOK bevonásával) alapuló döntéseket kell hozni diktátumok helyett, és azt megértetni az érdekeltekkel. A szakmai támogatást nem élvező, vagy meg nem értett „reform”-próbálkozások eddig mindig kudarcot vallottak.
A politika fogalmazza meg mit szeretne, mennyit tud rá áldozni és erre kérjen megoldási alternatívákat a szakmától.
Mindegy, hogy mi lesz a Miniszter leendő szakmai tanácsának neve; Szakmai Kollégium, vagy valami más, arra szüksége lesz, mert nem érhet mindenhez. A leváltásra ítélt Szakmai Kollégiumokkal nem az volt a baj, hogy javaslatképtelenek voltak, hanem az, hogy a miniszteriális vezetés meg sem kérdezte véleményüket, vagy csak már végső állapotban lévő jogszabálytervezeteket mutatott nekik, működésük még formálisnak sem volt mondható.
Fenti javaslataimat széles körben próbálom bemutatni és biztatom az olvasót, hogy saját véleményeivel is keresse meg a jogalkotásra készülőket, talán nem későn: www.deregulacio.hu
Rurik@DOTE.hu
Irodalom
1./ Rurik I. Háziorvosi diagnosztika 2009. Medicus Anonymus.2009;XVII/1.5-6 2./ Rurik I. Gondok és útkeresés a háziorvoslásban. Orvosi Hetilap. 2009;150:1615-22. 3./ Starfield B. Refocusing the System. The Future of Primary Care. NEJM, 2008 Nov13;359: 4./ World Health Organisation. (2008). The World Health Report 2008. Primary Health Care. Now more than ever. Geneva, Switzerland. 5./Rurik I. Európai Háziorvosi Fórum. www.webdoki.hu (2010. szeptember 16.) 7./ Ádány R, Bugán A, Bíró K, Rurik I. Az alapellátás tartalmi, 8./ Rurik I, Kalabay L. A háziorvosok adminisztratív és adatszolgáltatási kötelezettségei Európában. Összehasonlító elemzés a magyarországi kötelezettségekkel. Orvosi Hetilap, 2008;149:867-872. 9./A Háziorvostani Szakmai Kollégium korábbi belső munkaanyagai (2006-2009). Szerzők: Hajnal F, Balogh S, Füredi Gy, Simek Á. 10./ Kasszaorvosi Szövetség munkaanyaga: Kovácsy Zsombor Alapszerződés tervezete.
|
HÁZIORVOSI DIAGNOSZTIKA, 2010
Rurik Imre dr.
Tavaly év elején jelent meg egy áttekintés a háziorvoslás problémáiról, amit később kibővítettem az Orvosi Hetilap számára [ 1,2]. Azóta bár nagy politikai áttörés történt, de a romló gazdasági helyzet az ország irányítását a korábbi keretbe kényszeríti, a várva várt kitörés egyelőre késik. Az egzisztenciális elbizonytalanodás elérte a közszférát, az egészségügy régóta húzódó válságának tervezett kormányzati kezelését még nem ismerjük. Sokan vagyunk, akik kéretlenül, önismételve, és bizonyosan szubjektíven ötletelni próbálunk, jómagam a következő sorokban a magyar alapellátásról.
FINANSZÍROZÁS
Ha nem lesz több pénz az egészségügyre, prioritásokat kell kijelölni. Ezt nálunk gazdagabb országok már korábban megtették, az Egészségügyi Világszervezet hangsúlyozott támogatásával [3,4]. Mindenhol az alapellátást tekintik a prioritásnak; Albániától az USA-ig, Belgiumtól Ugandáig. Itt lehet a legjobban gazdálkodni a forrásokkal rövidtávon és népegészségügyi nyereséget elérni hosszú távon.
Az alapellátás kb. 70 milliárdos éves finanszírozása töredéke a kórházak extra finanszírozási igényének, bár ezek részbeni jogosságát nem vitathatom. Közgazdaságilag is bizonyított a háziorvosi praxisok finanszírozásának elégtelensége. Emellett képzeljük még el, mennyire javítja az itt dolgozók hangulatát a beígért ÁSZ ellenőrzés, a bármikor megérkező APEH és az OEP vizsgálat a kiadások jogosságát elemezve. Meglepődnék, ha a kigazdálkodható szinte-minimálbérből telne Thaiföldi nyaralásra, ahogyan írta már valamelyik „tájékozott” újságíró. A közalkalmazott bértábla kifizetésére jelenleg nincs esély.
Honnan van a többlet-bevétel? Vagy nincs is, vagy az egyes körzetekben még létező hálapénzből, amit ma már szinte csak a nyugdíjasok adnak, valamint a háziorvos egyéb, nem feltétlenül (orvos)szakmai tevékenységéből.
Javaslatok:
-A praxis finanszírozás elemei közé bevonható lenne állami források pályázása (nem bonyolult módon, korrekten értékelve),
- az eszköztámogatás visszahozása, de olyan módon, hogy ne a pénzintézeteknél landoljon a közpénz. (Jómagam évekig pereskedtem az OEP-pel olcsóbb banki konstrukció alkalmazása miatt).
- Az iparűzési adó a háziorvosi kassza közel 2 %-át vonja el, ez csak jogszabály-módosítás kérdése.
-A szoftvergyártók számításaim szerint közel 1 milliárdot visznek el évente a háziorvosoktól. Egy egységes (de nem kötelező) OEP szoftver segítene, ennek további előnyeiről még lesz szó.
-A TB által nem finanszírozott esetek (az alapcsomagban nem szereplő tevékenységek) ellátásának díjazásáról a forráshiányos egészségügy nem mondhat le, ezek körét egyértelművé kell tenni.
-A biztosítási jogviszony nélküliek térítésköteles ellátása, beleértve a gyógyszer- ártámogatást is.
- Bevonható lenne „megcímkézett adó”, főleg a cigaretta és a tömény szesz árába beépítve.
- Szakmailag megalapozott minőségbiztosítási rendszer kialakítása (orvos auditorok bevonásával) külön finanszírozással, főleg a szűrés és gondozás értékelésére, kezdetben önkéntesen, a tapasztalatok értékeléséig.
- A degresszió teljes eltörlése, azon esetekben, amikor az orvos szakképzett többlet-munkaerőt alkalmaz.
- Jogszabály tegye lehetővé (nem kötelezővé) a csoportpraxisok kialakítását. Az itt nyújtható többlet-szolgáltatások (részidős szakorvosi, egészség-psychológiai konzultáció, prevenciós nővér, egészségfejlesztés, stb.) reális finanszírozása. Az utóbbi években az olasz alapellátást is errefelé irányítja kormány, nagyfokú regionális autonómiával [5].
- A szűrésen-rendelésen meg nem jelent betegek miatti finanszírozás-elvonás eltörlése. Az állampolgárok legyenek érdekeltek a szűrővizsgálatban, esetleg szankcionálva elmaradása miatt, feltéve, ha erről egyértelműen a tájékoztatás.
- Az orvos egyéb, továbbképzéssel karbantartott szakképesítése vagy licence, és ellenőrzött technikai feltételek esetén, legyen megfinanszírozható a háziorvos által nyújtott szakorvosi ellátás, a járóbeteg kassza pontjainak arányos részével.
-A preventív tevékenységek (védőoltások is) arányos finanszírozása, külön keretből. Ez Németországban is jól működik [6].
- Az önkormányzatoknak, a területi ellátásért átvállalásért cserébe az alapellátásnak nyújtandó minimális támogatás (pénzügyi vagy infrastrukturális) egységessé és jogszabályilag egyértelművé tétele.
- Az OOSZI és egyéb szakértői tevékenység külön díjazása.
A finanszírozás emelését lépcsőzetesen, de belátható időn belül, a nemzetgazdasági paraméterek szerint is el lehet képzelni, előre deklarált, de betartott módon.
Érdekeltség a definitív ellátásban
A kistelepüléseken a háziorvos kénytelen csaknem definitív ellátást nyújtani, a nagyobbakon erre nem feltétlenül motivált és a betegek sem igénylik. Ki lehetne alakítani olyan mérőszám (indikátor) rendszert, amely ezt elemzi. Az egyszerű megjelentek /: továbbutaltak aránya erre kevés.
A többféle kulccsal támogatott gyógyszerek felírási jogosultságának újragondolása szükséges, hiszen a (betegnél jelentkező) megtakarítás nincs kapcsolatban a szakorvosi (pont-értékalapú) díjjal, a felesleges és néha értelmetlen” konzílium” költségével. A zárt kaszák rendszerének részleges megnyitása, az olcsóbb szinten való ellátás premizálása útján a betett pénz többszöröse takarítható meg, megfelelőbb érdekeltségi rendszerrel.
A szakmai teljesítményt nehéz mérni, de a jelenleg bevezetni kívánt indikátorrendszer erre teljesen alkalmatlan, mert a praxis háziorvosától független változói alapján nem lehet az orvos munkáját mérni.
A jelenlegi fejkvóta alapú finanszírozás fenntartása indokolt, a reális indikátorokkal mérve, a praxis adottságain alapuló, nem országos átlagokhoz viszonyított) minőségi munkát díjazó és a definitív ellátásban érdekeltté tevő bonuszok beiktatásával [7].
PRAXISJOG
A 10 évvel ezelőtt nyújtott kormányzati gesztus közgazdasági értelemben állami kiadás nélküli nyugdíj-kiegészítést jelentett. Mára a praxisváltás nehézzé vált, elsősorban a belépők csekély száma és tőkeszegénysége miatt.
Javaslatok:
-A kilépni szándékozó kollegáknak, a praxist eladni nem tudó, kis körzetek problémáinak kezelésére képződjön egy „országos praxisalap”, ezt már többször megígérte az előző kormányzat.
-A praxist vásárolni, rendszerbe lépni akaró kollegáknak a „Diákhitelhez” hasonlóan központi költségvetési támogatás nyújtása.
- Szűnjön meg az Önkormányzat beleszólási joga az orvos személyével kapcsolatban (ezt csak az ÁNTSZ bírálhassa el, ne a polgármester vagy a testülete).
ADMINISZTRÁCIÓ
Javaslatok: drasztikus csökkentés.
A tételes adatszolgáltatás jelenlegi formájának (B300-as formula) teljes eltörlése. A mai gyakorlat ellentétes az alkotmánnyal, EU előírással, sérti az adatvédelmi törvényt, az állampolgárok személyiségi jogait, azonkívül szakmailag is értelmetlen. Megengedhetetlen, hogy egy országos (bizonyítottan sebezhető) adatbázisban mindenkinek, minden ellátási eseményét, és kórképét nyilvántartsák [8,9].
- Biztosan indokolt csípőprotézis műtéte előtt, de a háziorvosoknál nincs szükség TAJ-online ellenőrzésre. Értelmetlen, időrabló, nincs konzekvenciája. A biztosítási jogviszony ellenőrzését az OEP a változásjelentésből rendelkezésre álló adatok alapján maga végezze el, és egyeztesse az APEH-ál. A nem biztosítottakról az OEP havonta írásban /vagy elektronikusan tájékoztassa az orvost, aki kétséges esetben ellenőrizheti a jogosultságot és számlázhat az ellátásért.
-Felesleges, értelmetlen a naplószám a beutalókra, a beutalási intézmény kódjának rögzítése.
- Megszűntethető a kórházi, szakorvosi elszámolási nyilatkozat
- Nem kell BNO a receptre (lásd. AB határozat), fel kell tételezni, hogy az orvos ismeri az indikációs kört, kivétel lehet a kiemelt támogatás.
A praxisban keletkező egészségügyi adatok helyi szinten való kezelése, szükség esetén itteni (finanszírozói, szakhatósági) ellenőrzése megoldható, pl. a praxisazonosító és a betegsorszám összekapcsolásával.
A beharangozott közigazgatási reformok hallatán reménykeltő, hogy a jelenleg használt háromféle azonosító (TAJ, adó és személyi szám) közül kettő felesleges lehet. Melyik kettő? Ennek eldöntése kormányzati kompetencia. Szerintem a személyi szám megtartása elegendő. Ugyanezen reform-elképzelésekben viszont aggasztó, és nagy működési zavarokat okozhat az OEP és az ÁNTSZ „megyésítése”, ill. más hivatalokba való beolvasztása.
HUMÁN ERŐFORRÁS
Jelenleg csak a már praxisjoggal rendelkezők léphetnek be a képzésbe. A tervezett rendeletmódosítással újra lehetséges lenne más klinikai szakorvosok átképzése, a megszüntetett „rövidített rezidensi program” újraindítása. Az (át)jelentkezők számát meghatározza majd a többi ellátórendszer megkerülhetetlen átalakításakor felszabaduló orvos(és nővér)létszám.
Javaslatok:
-Nagyságrenddel nagyobb rezidens létszámra van szükség.
-Léphessenek be a szakképzésbe a jelenleg alkalmazottként foglalkoztatott orvosok is, mert később ők is átvehetnék a praxist.
-Ideiglenesen szükséges a már nyugdíjas-korú, de kényszerből még dolgozókra kedvezőbb adózási szabályok kialakítása.
OEP kapcsolat
Az OEP jelenleg feltételezi, hogy a háziorvosok folyamatosan a honlapját és a közlönyöket figyelik, sőt még fizetős tanfolyamokat is szervez háziorvosoknak saját szerződéseikről.
Javaslatok:
-Polgárjogi alapokon nyugvó, egyenlő kötelezettséget előíró új Alapszerződés szükséges. Tudomásom szerint ezt jogszabály írja elő 2011. kezdetétől. Erre már készült megfelelő javaslat is [10].
-A szakmai alapokon nyugvó új jelentési és adminisztrációs rendszer. Csak a gazdaságilag és epidemiológiailag lényeges adatok jelentése.
- Rendszeres jogszabály-tájékoztatás, ingyen és folyamatosan, beleértve a gyógyszertörzs információkat is.
- Az új egységes, indikátorokat is leképező, epidemiológiai adatokat (nem személyeket) regisztráló és jelentő ingyenes OEP software telepítésében való segítség. Az ezt nem igénylőktől, a meghatározott rekordképekkel érkező jelentés befogadása.
- Elektronikus havi változás és táppénzjelentés, a floppy-küldözgetés teljes megszüntetése.
JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET
- Az„alapellátási csomag” szakmai tartalmának meghatározása és a politikusok általi világos kommunikálása a lakosság felé.
-A közgyógyellátás jelenlegi (drága, igazságtalan, inkorrekt) rendszerének megszüntetése, ezt szociális kérdésként kell kezelni.
A foglalkozás-egészségügy helye
Az orvosok személyében és az ellátottak körében (főleg kisebb településeken) nagy az átfedés a házi és üzemorvosi hálózat között, mindkettő az alapellátás integráns része. Az üzemorvos beutalási korlátozásai és az információáramlás hiányosságai (nagyobb településeken) komoly problémát és többletkiadásokat generál. A két rendszer kapcsolata újragondolandó, nemcsak a felesleges párhuzamosságok miatt.
Óva intek a számítástechnikai lobbi által is erőltetett elektronikus egészségkártya bevezetésétől, mert ennek feltételei a szolgáltatók részéről (adatbevitel és frissítés) még nem adottak.
Egészség-kommunikáció
A körzetben dolgozó ápolók többnyire jól képzettek, a racionális munkamegosztásban a jelenleginél magasabb szakmai tartalomra képesek, különösen a diplomások. Az ápolói kompetencia feltétlenül bővítendő, de az utánpótlás biztosítása itt is nagyobb anyagi megbecsülést igényelne.
- Tudatosítani kell a lakossággal, hogy a rendelői esetek jelentős része nem igényli az orvos személyes közreműködését. Fejlett alapellátású országokban (Hollandia, Egyesült Királyság) ez már régóta elfogadott és kormányzatilag is kommunikált gyakorlat, akárcsak a telefonos tanácsadás.
- Szükséges a sürgősségi és a háziorvosi ellátás világos szakmai, pénzügyi és személyi elhatárolására.
POLITIKA
A választások után elült csatazaj akár biztató is lehetne. A politikusok talán felismerték, hogy az egészségügyben nincs helye politikának. Ennek figyelmen kívül hagyása és a túlreagált kormányzati jogalkotás vezetett a MOK destabilizálásához, a kötelező tagság és így a hatásos szakmai (belső) etikai kontroll megszüntetéséhez. Remélem, hogy önérdekű lobbisták és rövidlátó fiskálisok helyett, lesz politikai szándék világos egészségpolitikára.
A kormányzatnak meg kell fogalmaznia, állampolgári vagy biztosítási alapon képzeli el az egészségügyet. Ha biztosítási alapon gondolkodunk, a potyautasok további beterelését és a szolgáltatás megfizettetését folytatni kell.
Bővebb, a jelenlegit mindenképpen meghaladó forrásokkal, az újonnan bevezetett elemeket kellene először finanszírozni, bátorítani a modellkísérleteket. A javaslatok egy része azonnal bevezethető, közérzetjavító hatású lehet, pl. az adminisztráció radikális csökkentése
Újfajta partnerség szükséges
Tudomásul kell venni, hogy az egészségpolitika nem pártokról és politikusokról szól, hanem az ország lakosságáról. Azt is el kell fogadni, hogy az egészségügy (bár még sokan továbbra is elsősorban hivatásunknak tartjuk) valójában szolgáltatás, amit árán kell megfizetni. Az ellátottaknak is gyakran felelősségük van állapotuk kialakulásában.
A nemzetgazdaság állapota miatt ma, de a későbbiekben sem tudunk mindenhol, mindenkit igényei alapján, korlátlanul ellátni. Ezt a politikusoknak jobban és hangosabban kellene kommunikálni, nem az ellátókra mutogatni.
A várólistákra továbbra is szükség van. Ha a forrásteremtés nem elégséges, el kell gondolkodni a nem gazdasági és szakmai, hanem kizárólag politikai alapon megbukott önrészfizetés (újra)bevezetéséről, persze nem, úgy ahogyan 2007-ben történt.
Szakmai konszenzuson (Szakmai Kollégiumok, Egészségügyi Kerekasztal, MOK bevonásával) alapuló döntéseket kell hozni diktátumok helyett, és azt megértetni az érdekeltekkel. A szakmai támogatást nem élvező, vagy meg nem értett „reform”-próbálkozások eddig mindig kudarcot vallottak.
A politika fogalmazza meg mit szeretne, mennyit tud rá áldozni és erre kérjen megoldási alternatívákat a szakmától.
Mindegy, hogy mi lesz a Miniszter leendő szakmai tanácsának neve; Szakmai Kollégium, vagy valami más, arra szüksége lesz, mert nem érhet mindenhez. A leváltásra ítélt Szakmai Kollégiumokkal nem az volt a baj, hogy javaslatképtelenek voltak, hanem az, hogy a miniszteriális vezetés meg sem kérdezte véleményüket, vagy csak már végső állapotban lévő jogszabálytervezeteket mutatott nekik, működésük még formálisnak sem volt mondható.
Fenti javaslataimat széles körben próbálom bemutatni és biztatom az olvasót, hogy saját véleményeivel is keresse meg a jogalkotásra készülőket, talán nem későn: www.deregulacio.hu
Rurik@DOTE.hu
Irodalom
1./ Rurik I. Háziorvosi diagnosztika 2009. Medicus Anonymus.2009;XVII/1.5-6
2./ Rurik I. Gondok és útkeresés a háziorvoslásban. Orvosi Hetilap. 2009;150:1615-22.
3./ Starfield B. Refocusing the System. The Future of Primary Care. NEJM, 2008 Nov13;359:
4./ World Health Organisation. (2008). The World Health Report 2008. Primary Health Care. Now more than ever. Geneva, Switzerland.
5./Rurik I. Európai Háziorvosi Fórum. www.webdoki.hu (2010. szeptember 16.)
6./Bojti T. Prevenció a német alapellátásban. www.webdoki.hu (2009. január 3.)
7./ Ádány R, Bugán A, Bíró K, Rurik I. Az alapellátás tartalmi,
strukturális és finanszírozási átalakítása, mint a hazai népegészségügyi
helyzet javításának eszköze. Népegészségügy 2009. 87/2:117-122.
8./ Rurik I, Kalabay L. A háziorvosok adminisztratív és adatszolgáltatási kötelezettségei Európában. Összehasonlító elemzés a magyarországi kötelezettségekkel. Orvosi Hetilap, 2008;149:867-872.
9./A Háziorvostani Szakmai Kollégium korábbi belső munkaanyagai (2006-2009). Szerzők: Hajnal F, Balogh S, Füredi Gy, Simek Á.
10./ Kasszaorvosi Szövetség munkaanyaga: Kovácsy Zsombor Alapszerződés tervezete.
Szavazás