MENÜ
 
  Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége - FAKOOSZ,  Bánokszentgyörgy - Zalaegerszeg

 

 

Rendkívüli fejlemény - a FAKOOSZ kezdeményezése alapján!

2012. 11. 20.18:02:15

 

 

 

Mint olvasóink előtt bizonyára ismert, jelenleg folyik a Parlamentben az ún. egészségügyi saláta törvény vitája. A FAKOOSZ folyamatosan figyelemmel kíséri a törvényjavaslat sorsát, annak alakulását. És ma egy nagyon kedvező fejleményről számolhatunk be!

 

Egyéni módosító indítványként – dr. Heintz Tamás (Fidesz) háziorvos kollega részéről – benyújtásra került egy olyan javaslat, amely teljességgel megegyezik Szövetségünk régóta képviselt álláspontjával, követelésével. (Tudomásunk szerint a Heintz doktor által jegyzett elképzelést az Egészségügyi Államtitkárság is támogatja.)

 Emlékeztetőül álljon itt egy részlet a FAKOOSZ ez év április 05-én dr. Szócska Miklóshoz írt,  tárgyalást  előkészítő leveléből:

 „Tisztelt Államtitkár Úr!

Az alapellátás helyzetének rendezését megcélzó tárgyalásunkra az alábbiakban megküldjük előkészítő anyagunkat. Jelen levelünkben csak a részünkről felvetendő témákat kívánjuk jelezni, a teljesség igénye nélkül.…..

 Nem közvetlenül központi költségvetést érintő intézkedés elvárásaink:

……

- az önkormányzati kötelezettségek és jogok, ide értve a finanszírozási kérdéseket is egyértelmű tisztázása,…

 

(A teljes levél elolvasható itt : http://fakoosz.ewk.hu/sztrajk , az oldal közepén)

 

És akkor következzék a tegnapi napon benyújtott módosító javaslat szövege:

 

„39. § Az Eütv. 152 . §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki :

„(2a)A települési önkormányzat – amennyiben az egészségügyi szolgáltató a települési önkormányzat kötelező feladatát képező egészségügyi szolgáltatás nyújtását átvállalja – az (1) bekezdés szerinti egészségügyi alapellátás fenntartásához történő hozzájárulás körében a feladatot ellátó egészségügyi szolgáltató részére térítésmentesen rendelkezésre bocsátja az egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott szakmai minimumfeltételek körébe tartozó tárgyi feltételeket. A tárgyi feltételek, illetve azok egy részének biztosítását az egészségügyi szolgáltató írásbeli megállapodásban átvállalhatja.”

 ( A módosító javaslat teljes egészében letölthető innét)

A javaslat szerint – mely maximálisan figyelembe veszi a FAKOOSZ jelzését -   az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítására oly módon, kerüln sor,  hogy az Eütv. szerinti  alapellátást nyújtó szolgáltatók minimum rendeletben foglalt tárgyi feltételeit a települési önkormányzat – írásbeli megállapodásban foglalt kivételekkel – térítésmentesen bocsássa rendelkezésre.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat köteles gondoskodni – többek között – az egészségügyi alapellátásról. Az Eütv. 152. § (1) bekezdése alapján az egészségügyi alapellátás körébe tartozik a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás, a fogorvosi alapellátás, a védőnői ellátás, az iskola-egészségügyi ellátás és az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás is.

Ez a két alapvető rendelkezés az alapja annak, hogy az alapellátás nyújtása az önkormányzat kötelező feladata, ebben a körben azonban szabadon dönthet arról, hogy ezt a feladatát milyen módon – saját maga, költségvetési szerve, vállalkozással kötött szerződés útján – látja el. Az önkormányzati törvényből azonban az következik, hogy maga az alapellátásért való felelősség az önkormányzaté marad. A javaslat az előbbiekből következően a vállalkozás útján ellátott alapellátási feladatokra értelmezhető.

 Az alapellátás finanszírozása „duális” jellegű: az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó tevékenységeket az OEP finanszírozza a finanszírozási szerződés alapján, ezen túlmenően viszont az önkormányzat feladata a fenntartás, tipikusan ide tartozik a tárgyi minimumfeltételek biztosítása (pl. rendelő, eszközök). A finanszírozás keretében folyósított összeg csak a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokra használható fel. A szolgáltatónak ebből az összegből kell fizetnie az egyéb költségeket (pl: munkabér, dologi kiadások) is.

Számos településen állt elő az a helyzet, hogy az önkormányzat által rendelkezésére bocsátott rendelőért, a háziorvos bérleti díjat fizet. Így egyes településeken az önkormányzat gyakorlatilag nem járul hozzá a fenntartáshoz. Ezért indokolt egyértelműsíteni az egészségügyi alapellátás összes szereplője számára a feladatellátás feltételeit.

 

A FAKOOSZ álláspontja szerint amennyiben a rendelő a háziorvos vagy annak vállalkozása tulajdonában van, akkor az alapellátást szolgáló rendelőként történő hasznosítása esetén a tulajdonos joggal kér majd az önkormányzattól bérleti díjat, a helyben szokásos mértéknek megfelelő összegben. (Pl. italbolt, vegyeskereskedés, turkáló, gazdabolt, irodahelyiség, stb. esetében szokásos négyzetméter díjat.) Ugyan ez igaz a korábban beszerzett, a minimumfeltételek közé tartozó orvosi eszközökre, műszerekre is.

 

Természetesen azokban az esetekben, amikor olyan tárgyi feltételekről van szó, mint például a betegellátáshoz használt fogyóeszközök, eszköztámogatásban részesült orvosi műszerek, stb. a helyi sajátosságoknak megfelelően az önkormányzat és az alapellátási szolgáltató megállapodhat a tárgyi feltételek biztosításának átvállalásában, megfelelő ellentételezés fejében.

A módosítás egyébként olyan rendelkezést tartalmaz, amely az egészségügyi alapellátásra vonatkozó jogszabályokból már eddig is levezethető volt, de jelen formájában egyértelműen tiszta jogi helyzetet teremt.

 Mivel az egészségügyi államtitkárság által is támogatott, kormánypárti egyéni képviselői módosító indítványról van szó, reményeink szerint a javaslat a Parlament ülésén is zöld utat kap, az évek óta számos praxist érintő vita, feszültség nyugvópontra jut és ezen lépés nem a praxisok esetleges  államosításának előkészítő lépése.

 

Alsónemesapáti, 2012. november 20.

Dr. Selmeczi Kamill

elnök

 

 

 


 

Egy interpelláció

2012.05.29.15:48:14

 

Mikor kívánják az egészségügyi pályához kötött feladatok ellátóinak munkáját beárazni, hogy reálisan tükrözze a képzettség megszerzésére tett erőfeszítéseiket, a munkájuk iránti keresletet, a munkájukkal járó felelősséget, a fizikai és pszichikai megterhelést, hogy fedezze munkaerejük újrateremtésének költségeit?

 

 

DR. GYENES GÉZA, (Jobbik): Államtitkár Úr! Kormányuknak két évre és több ezer, többek között a magyar adófizetők pénzén kiképzett egészségügyi dolgozónak az elvesztésére, az egyes szakterületek aktív orvosi és szakdolgozói állományának és utánpótlásának megtizedelődésére volt szüksége ahhoz, hogy belássa: a romokban heverő egészségügy - az önök szóhasználatával élve - megmentése nem történhet meg az egészségügyben dolgozók egzisztenciális helyzetének javítása, az egészségügy bérviszonyainak rendezése nélkül.

Nem alábecsülve a bérnövelés érdekében kissé remegő lábbal tett első lépéseiket, nem fitymálva annak mértékét, nem téve újra szemrehányást az orvosok és szakdolgozók egy részének a bérrendezésből való kihagyása miatt, nem megkérdőjelezve a bérrendezés megnevezett forrásait, nem kritizálva az érdekképviseletekkel folytatott  egyeztetések módszertanát, csupán csak a következőket kívánom megkérdezni:

 

  • Mikor és milyen körre kiterjedően tervezik megtenni a bérrendezés következő lépéseit?
  • Tervezhetőséget biztosító életpályamodellben gondolkodnak netán?
  • Vagy csak az önök bölcs belátásán múló eseti akciókkal kívánják meglepni az érdekelteket?

 

***

 

HALÁSZ JÁNOS, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): - Képviselő Úr! A nemzeti együttműködés kormánya kiemelten fontosnak tartja az egészségügyben dolgozók helyzetét. Méltányoljuk a pályán lévők és pályán maradók szakmai tudását és felelősségét. Figyelembe vesszük fizikai és pszichikai erőfeszítéseket, amelyeket az emberek egészségének megőrzéséért, megtartásáért és helyreállításáért mozgósítanak.

 

- A problémák, amelyekkel az egészségügy szembesül, amelyeket kénytelenek vagyunk kezelni, és amelyek megoldására célirányosan törekszünk, lépésenként építkező, szakmai konzultáción alapuló folyamat. Sajnos el kell azonban mondani azt, hogy milyen csőd közeli, lerobbant állapotban vettük át az egészségügyi rendszert. Hosszú várólisták, kiszámíthatatlan betegutak, óriási adósságállomány - ez csak néhány azokból a problémákból, amelyekkel szembesülnünk kellett. Emlékeztetnék, hogy a Gyurcsány-korszakkal szemben a nemzeti együttműködés kormánya tavaly év végén 27 milliárd forint támogatást juttatott a kórházaknak a lejárt szállítói tartozások csökkentésére. Az is tény, hogy a Gyurcsány-korszakkal szemben mi az elmúlt tíz év legnagyobb bérrendezését hajtjuk végre. Tudjuk, hogy orvosaink és szakdolgozóink pályán és itthon tartásának egyik legfontosabb tényezője az anyagi helyzetük javítása. Lehetőségeinkhez mérten a legtöbbet igyekszünk megtenni azért, hogy azt kedvezőbb irányba befolyásoljuk.

 

- A tavalyi év folyamán már számos intézkedést tettünk a bérhelyzet javítása, valamint a migráció megállítása érdekében. Így például biztosítottuk a rezidensképzésbe történő folyamatos belépést, a rezidensek költségtérítését; elindítottuk a különböző rezidens-ösztöndíjprogramokat; kidolgoztuk az orvosok és szakdolgozók kötelező továbbképzésének támogatását 2012-től. Tavaly év végén 3,4 milliárd forint értékben kapott 42 ezer, frontvonalban dolgozó egészségügyi alkalmazott többletpénzt. Egyszeri juttatásként bruttó 21 672, illetve 90 ezer forintot kaptak a tavaly befolyt népegészségügyi termékadóból.

 

- Képviselő Úr! Idén a kormány az egészségügyi ágazat egyes foglalkoztatottjai 2012. évi bérfejlesztésének lehetséges irányairól szóló kormányhatározatában fogadta el a jelenleg rendelkezésre álló 30,5 milliárd forintos állami forrás felosztására vonatkozó javaslatát. A bérfejlesztés a betegellátásban dolgozó mintegy 17 ezer orvost, 71 500 egészségügyi szakdolgozót, továbbá körülbelül 14 500 egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkezőt érint. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a fizetésemelés beépül az egészségügyi ágazati bértáblába, garantálva ezáltal az emelt összegű illetményt. Emlékeztetnék, hogy még a felmondóleveleket letétbe helyező rezidenselnök, Papp Magor is az elmúlt évtized legjelentősebb kormányzati intézkedésének nevezte az egészségügyben a béremelést.

 

- Képviselő Úr! Tárcánk mindent megtesz azért, hogy a kormány által támogatott Semmelweis-tervben szereplő humánerőforrás-megtartást és -fejlesztést szolgáló elképzelések megvalósuljanak. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy a jelenlegi béremelés csak az első lépése az egészségügyi dolgozók méltó bérezését szolgáló ágazati célkitűzésnek. Tervezzük, hogy a béremelést a jövőben valamennyi egészségügyi dolgozóra kiterjesztjük, azonban az erre vonatkozó forrásteremtést megalapozó egyeztetések még folyamatban vannak. A jelenlegi pénzügyi lehetőségek között elsődlegesen azon dolgozók helyzetét kívántuk javítani, akik közvetlenül a betegellátásból veszik ki részüket, illetve akik a migráció szempontjából a leginkább érintettek. Bízom benne, hogy a bérrendezés megkezdése üzenetértékű az egészségügyi dolgozók részére. Remélem, hogy intézkedéseink hatása egyértelműen jelzi nekik, hogy a kormányzat megbecsüli és elismeri az orvosok és ápolók munkáját, és a továbbiakban is számít áldozatos tevékenységükre.

 

***

 

DR. GYENES GÉZA: - Államtitkár Úr! Az eddigi intézkedések, és ebben egyetértünk, valóban nem elegendőek, tovább kellene fejleszteni őket, és tovább kellene lépni. Úgy gondolom, állandóan arra hivatkozni, hogy az anyagi lehetőségek most, ebben a pillanatban mit nem engednek meg, túl kevés. Úgy gondolom, hogy olyan távlatos elképzeléseket és olyan ígéreteket - persze nem csak ígéreteket - kellene tenni, amiket végre is tudnak hajtani.

A válaszát csak abban az esetben tudtam volna elfogadni, ha azt válaszolja őszintén, hogy a kormányzat egyáltalán nem tervezi az egészségügyi dolgozók bérének javítását.

 

***

 

A képviselő úr nem, az  Országgyűlés 198 igen szavazattal, 76 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

 

 

 

 


Mégsem kell regisztrálni az iparkamarába?

2012-02-21 18:10:38

 

T/6002 számon benyújtásra került az Országgyűléshez azon módosító javaslat, miszerint akik olyan tevékenységet  folytatnak, amely külön jogszabály rendelkezése szerint csak szakmai kamara tagjaként vagy szakmai kamara tagjának részvételével vagy a szakmai kamara által vezetett hatósági nyilvántartásba történő bejegyzéssel végezhető (pl. :könyvvizsgálók, orvosok, állatorvosok, építészek, gyógyszerészek, mérnökök), a kötelező gazdasági kamarai tagsági regisztráció és díjfizetési kötelezettség alól mentesüljenek .

A javaslatot gyengítheti, hogy nem kormánypárti képviselők nyújtották be.

 

Az MSZP-s törvényjavaslat PDF formátumban letölthető innét.

 

2012.02.21.19:52:57

 

Időközben T/6011 számon dr. Gyenes Géza, a FAKOOSZ örökös tiszteletbeli elnöke (- dr. Kiss Sándorral (Jobbik) közösen)  - is benyújtotta hasonló tartalmú indítványát, amely szintén letölthető.

 

A javaslatok további sorsáról természetesen beszámolunk.

 


Elfogadta a Ház a salátatörvényt

2011.12.06.10:41:07

 

 

Hétfőn elfogadta az Országgyűlés az újabb egészségügyi "salátatörvényt", így a jövőben a gyógyszerek támogatásánál számítani fog a "beteg-együttműködés", az egészségügyi régiókat hamarosan felváltják a térségek, az új pszichoaktív anyagok, vagyis a tudatmódosító szerek ellenőrzése pedig szigorodni fog. A Ház 272 igen szavazattal, 38 nem ellenében és 10 tartózkodás mellett fogadta el az erről szóló kormányzati előterjesztést.

A módosítások értelmében a jövőben gyógyszerek támogatásában számítani fog, hogy a beteg megfogadja-e az egészségügyi szakemberek gyógyszerszedésre, táplálkozásra és életvitelre vonatkozó javaslatait.

Az egészségügyi ellátás nem régiós, hanem térségi alapon szerveződik majd. Ehhez szabályozzák a finanszírozási szerződéssel rendelkező szolgáltató ellátási kötelezettségeit, melyben megkülönböztetik az országos várólista, a térségi várólista, az intézményi előjegyzés, valamint a betegfogadási lista alapján teljesítendő fekvő- és járóbeteg-szakellátásokat.


A térségi várólistákat az egészségügyi szolgáltatók által vezetett intézményi várólisták alapján - kormányrendeletben meghatározottak szerint - 2012. április 30-ig kell létrehozni.

Az egészségügyi térségekben az egészségpolitika kialakításában közreműködő szerv az úgynevezett Térségi Egészségügyi Tanács lesz. Az egyes egészségügyi térségekben ki kell dolgozni úgynevezett térségi egészségfejlesztési programot, amelynek tartalmaznia kell egyebek mellett a térségben élő lakosság számának, korösszetételének, egészségi állapotának várható változását, az egészségügyi szolgáltatások igényének várható alakulását, a térségi egészségügyi szolgáltatók szakmai jellemzőit, fejlesztési terveit.

Az egészségügyi szolgáltatók járóbeteg-szakellátási kapacitásait és az azokhoz tartozó ellátási területet 2012. november 30-ig kell megállapítani. Az egészségügyi alapellátások körzeteit, illetve több településre kiterjedő ellátás esetén a körzet székhelyét a települési önkormányzatok közösen állapítják meg.

Létrehozzák az egészségügyi adatokat tartalmazó Betegségregisztert, amelyben "személyazonosításra alkalmatlan módon" egy kapcsolati kód fűzi majd össze az ellátott beteg, az egyes ellátási események, köztük a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz rendelések adatait. A Betegségregiszterre vonatkozó részletes szabályokat, az egészségügyi adatok kezelésének részletes előírásait és többek között az elektronikus vényre vonatkozó részletszabályokat a miniszter rendeletben állapítja majd meg.

A törvénymódosításban rögzítik: aki új pszichoaktív anyagot az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz, előállít, kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, "bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". Az új pszichoaktív anyaggá minősített anyagokat vagy vegyületcsoportokat, vagyis azon szerek listáját, amelyek a központi idegrendszer működésének befolyásolása révén alkalmasak a tudatállapot, a viselkedés vagy az érzékelés módosítására, megváltoztatására, és ezért hasonló mértékű a közegészségügyre is fenyegetést jelenthetnek, a kormány rendeletben határozza majd meg.

Szintén külön kormányrendeletben szabályozzák majd az új pszichoaktív anyaggá minősítés, valamint az új pszichoaktív anyag kockázatértékelésének részletes eljárási szabályait is, mely szabályozásnak - egy a zárószavazás előtti módosító javaslat értelmében - március elsején kell hatályba lépnie.

Egy másik zárószavazás előtt érkezett módosító pedig arról rendelkezik, hogy szintén külön kormányrendeletben meg kell állapítani a dohányzási korlátozásra, valamint a dohányzóhelyek kijelölésére vonatkozó feliratok és jelzések tartalmát, formáját; a kombinált figyelmeztetéseket, valamint azok alkalmazásának részletes szabályait, továbbá a dohánytermékek előállításának, forgalmazásának és ellenőrzésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem tartozó egyéb feltételeit, továbbá az egészségvédelmi bírság befizetésének, nyilvántartásának részletes szabályait is.

A betegszervezetekkel való kapcsolattartás fórumaként létrejön a Nemzeti Betegfórum, amelyet az adott betegségben szenvedőket képviselő társadalmi szervezetek alkotnak. A javaslat tartalmazza az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) 2012. január elsejei kormányrendeletben történő létrehozásához szükséges törvényi alapok megteremtését is.

A módosítások értelmében a jövőben nem csupán szülő nő, illetve a csecsemőt örökbe fogadni szándékozó nő lenne jogosult terhességi-gyermekágyi segélyre, hanem amennyiben a szülő nő egészségi állapota miatt a gyermekét nem tudja gondozni, vagy meghal, akkor a csecsemőt gondozó vér szerinti apa, a gyám, vagy az örökbefogadó férfi is.

A törvénymódosításban megújítják a praxisjogot. A kormányrendeletben kijelölt praxiskezelő regisztrálja a praxisjogokat, valamint a praxisjogra vonatkozó adásvételeket, közzéteszi és hirdeti a megvásárolható praxisjogokat, kormányrendeletben meghatározottak szerint kamatmentes kölcsönt nyújt a praxisjogot megszerezni kívánó háziorvosoknak.
Módosítják az egészségügyi dolgozók ügyeletére vonatkozó szabályozást is. Ez alapján a heti 40 órás teljes munkaidőben foglalkoztatott egészségügyi dolgozó számára a rendes munkaidő terhére az egészségügyi szolgáltató heti 16 óra egészségügyi ügyeletet is elrendelhet.

A hatósági ellenőrzésben - a mintavétel mellé - bevezetik az úgynevezett próbavásárlást, amely többek között a multi-level marketinges, internetes, csomagküldő szolgálaton keresztüli forgalmazás ellenőrzésében jelent majd nagy segítséget.

Forrás: MTI

 

 


 

Hamar túlestek a módosító javaslatokon

2011.11.22.07:49:41

 

Új, önálló törvényt alkotnak jövőre az egészségügyi tevékenység speciális szabályozására.

 

Röpke másfél óra alatt „fenekére vertek" az egészségügyi salátatörvényhez benyújtott mintegy százhetven módosító indítványnak. Mindez Heintz Tamás javaslatának volt köszönhető: a fideszes honatya felvetésére „csomagban" vették számba a javaslatokat, nem darabonként, ahogy korábban szokás volt. Így nem volt macerea közel száz, a szaktárca által támogatott javaslat elfogadásával, időt csak az államtitkárság által nem támogatott módosítók megvitatására fordítottak. Azonban elég viccesen alakult a helyzet, ugyanis Páva Hanna helyettes államtitkárra esett az a hálátlan feladata, hogy a támogatott ajánlások számát – kérésre lassan! – felolvassa, így már-már agóniába fulladt a munka.

 

A következő fordulóban, vagyis az elutasított javaslatoknál idő kellett, mire felocsúdtak a képviselők, így a bizottsági úthenger jó néhány módosítójukon vita nélkül áthaladt. A többségi oldalról megnyugtatták a többieket, nem baj, ha a szakbizottságban nem tudtak kibontakozni, lesz még lehetőségük a parlament plenáris ülésén, illetve szerdán, az újabb bizottsági ülésen.

A vitatott módosítások egyikében Gyenes Géza alelnök felvetette a praxisjoggal rendelkező, de már nyugdíjas háziorvosok utólagos kártalanítását. Erre a visszamenőlegesség miatt nincs lehetőség, érvelt Páva Hanna, mondván, emiatt nem állná ki az alkotmányosság próbáját. Mint a Jobbik politikusa a bizottsági ülésen elmondta, több orvosnak van ilyen gondja, ugyanis praxisukat nem tudták eladni, mert az önkormányzat nem azt nevezte ki helyükre, akivel ők megállapodtak. Gyenes szerint megoldást kell keresni a problémájukra, hiszen a magántulajdonhoz kapcsolódó joguk sérült.

Mint minden alkalommal, most sem maradt ki az ügyelet elszámolásának kérdése. Páva Hanna jelezte, hogy az önkéntesen vállalt túlmunka (amiért magasabb díjazás jár az orvosnak, illetve beleszámít a szolgálati idejébe) meghatározása nincs összhangban a rendelkező törvényekben. A szakállamtitkárság nemcsak ezt a kérdést, de az egész ügyeleti elszámolási problémakört rendezni szeretné egy új jogszabályban, miután minden ágazatnak lehetősége van juttatásokat meghatározni a költségvetés erejéig. Mint megtudtuk, az új, önálló törvény az egészségügyi tevékenységre jellemző speciális szabályokat fogná össze, fél éven belül készülne el, s előkészítésébe bevonják a civil szervezeteket is.

Forrás: Weborvos

 


A kutya vacsorája, avagy tervezi-e és milyen forrásból a Kormány az egészségügy bérfejlesztését elindítani a 2012. évben?

2011.11.17.18:46:52

 

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2012. évi egészségügyi költségvetés kiadási oldalán 20,5 százalékos növekmény látható. Ez nagyon örömteli, csak ha alaposan megnézzük, ez a növekmény eléggé virtuálisnak bizonyul, mivel a társadalombiztosítás nyugdíjkasszájának profiltisztítását követően csupáncsak a rokkantsági és az egészségkárosodási járadékok 342 milliója került átadásra, és ha ezt az összeget levonjuk a kassza kiadási oldalából, akkor jól látható a valóság: a 2012. évi egészségügyi költségvetésben 44 milliárd 604 millióval kevesebb összeg jut az előző évinél. Ez gyakorlatilag 3,1 százalékos csökkentést jelent a kiadási oldalon, és ebben még nincs benne a 2012. évi 4,2 százalékos inflációs cél sem.

A bajt tetézi továbbá az is, hogy a korábbi ígéreteknek megfelelően a kormány ugyan szerepelteti a bevételi oldalon a baleseti adót, valamint a népegészségügyi termékadót 27, illetve 30 milliárd forintnyi tételben, ám ezek az összegek nem a 2011. évi bázisra épülnek pluszként, hanem csak arra hivatottak, hogy pótolják a bázisból 2012-re kivont 57 milliárdot. Hol van tehát a bérfejlesztés pluszforrása? A háziorvosi ellátáson 0 százalékos a növekmény, a fogászati ellátáson 4,7 százalékos a csökkenés, egyedül a kórházi és járóbeteg-ellátásnál van egy 10 százalékos növekedés, de ha figyelembe vesszük, hogy nőni fog az áfa, emelkednek az energiaárak, kompenzálni kell az adóváltozásból adódó bércsökkenéseket, és mivel a gyógyszerkassza megkurtításával az eleve drága medicinák átkerülnek a patikaforgalomból a kórházba, a jövőben ezeket a pluszköltségeket is a kórházaknak kell majd állniuk. És akkor még nem is beszéltem a kórházak lejárt idejű tartozásairól, amelyek év végére körülbelül a 60-65 milliárdot fogják elérni.

Várom a válaszát, államtitkár úr.

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésében úgy fogalmaz, hogy tervezi-e és milyen forrásból. Az az igazság, hogy a kérdésfeltevés ilyetén módon elfedi azt a tényt, hogy egyes területeken tesszük is azt, amit tenni kell. Engedje meg nekem, hogy felhívjam a figyelmét a rezidensi ösztöndíjra, ami nyilvánvaló, hogy első lépésben nem az összes rezidensre, de a rezidensek egyötödére már lehetővé tette azt, hogy körülbelül megduplázódjék az ő jövedelmük. Tehát igen, vannak olyan megoldások, amelyeket a lehetőségeinkhez mérten már most is teszünk. Ez egy hosszú folyamat lesz, több évtizedes mulasztást, több évtizedes bérszintbeállítás, a paraszolvencia és egyéb informális kifizetések torz érdekeltségét kellene nekünk néhány év alatt, egy gazdasági világválság körülményei között kezelni.

A rezidensi lépés az egy lépés volt. Ne felejtsük el, hogy a háziorvosok idén több tekintetben is többletforráshoz jutottak: az eszközfinanszírozás, amit fenntart a rendszer, vagy pedig az indikátorrendszer szerinti finanszírozás, ami szintén pluszforrásokat hozott a rendszerbe, ennek meg kívánjuk őrizni az értékét. És nemcsak feltétlenül pénzbeni kifizetésekkel lehet valamelyik életpályacsoport helyzetét javítani. Ne felejtsük el a praxiskezelőt, ami visszaadja a praxisok értékét. Tehát számos olyan eszköz van a kezünkben, amivel tudjuk stabilizálni egyes életpályacsoportok helyzetét. Tehát lépésről lépésre ezeket a megoldásokat meg fogjuk tenni. Nincs könnyű helyzet.

A másik komoly intézkedéscsomag, amelynek a forrása a népegészségügyi termékadó többletforrása, az a pótlékok 100 százalékos emelését teszi majd lehetővé. Erre már ebben az évben sor kerül, és ennek forrása jövő évben is a népegészségügyi termékadó kerete lesz.

Köszönöm a figyelmét. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

A felszólalás szövege:

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, természetesen én is ismerem ezeket a tényeket, amiket ön elmondott, hogy a rezidens kollégák, akikből körülbelül 2800 van, körülbelül 400-nak a helyzetén tudnak segíteni. Persze, ha figyelembe vesszük azt a humánerővesztést, ami az országban folyt, nemcsak rezidensi körben, hanem más szakorvosi körben, továbbá az elöregedést, a pályaorientáltság csökkenését, és természetesen nemcsak orvosi vonalon, hanem a szakdolgozók vonalán is, akkor úgy érzem, hogy az ön által elmondott első lépés, bármennyire is üdvözlendő, de kicsit kevésnek fog bizonyulni. Sajnos van egy dolog, hogy ezek a csökkenések, amin önök nem tudnak változtatni, hivatkozva az anyagi forrásra, ezek a maguk útján akkor is tovább fognak menni, és akkor is azt eredményezik, hogy nem lesz Magyarországon kellő számú ellátó a rendszerben. És nem tudom, hogy ezt önök hogyan fogják tudni pótolni.

Ha a bérfejlesztésnek nincs törvényi garanciája, akkor sajnos olyan lesz, mint a kutya vacsorája: vagy lesz, vagy nem lesz.

Az alapellátásban történő fejlesztéseknél is a kérdés, hogy bérfejlesztést mit lehetne tenni, mert az alapellátásban gyakorlatilag olyan nagy az elidősödés és az eláramlás - és nincs utánpótlás -, hogy az már tragikus.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy megérti a helyzetet, és örülök, hogy elismeri, hogy a nehéz helyzet ellenére sokat igyekszünk tenni.

Azért a háziorvos vállalkozó háziorvos, tehát neki én direktben béremelést nem tudok előírni, vagyis az, hogy az ő bevételeit és a praxisa értékét visszaadjuk, vagy a bevételeit eszközfinanszírozással vagy egyéb módon emeljük, akkor ezzel tulajdonképpen a háziorvost tartjuk itt, a háziorvos helyzetét próbáljuk meg javítani.

Szeretném hozzátenni, hogy a rezidensi ösztöndíjprogram egy lépés volt, és lesz szakdolgozói folytatása is. A pótlékrendszer a szakdolgozókat, a szakorvosokat egyaránt érinti, aminek a 100 százalékos emeléséről az előbb beszéltem. Hozzá kell tennem azt, ahogyan mi az ösztöndíjrendszert strukturáltuk, ott lesz majd egy külön elem, ami például a házi gyermekorvosi rezidenseknek vagy a gyermekorvosi rezidenseknek, akik háziorvosi munkát vállalnak, célzottan fog szólni. Tehát próbálunk olyan komplex eszközöket találni, ami egyrészt rendezi a jövedelmi helyzetüket, másrészt pedig ösztönzi őket az itthon maradásra, tehát olyan struktúra lesz (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), ahol kötelezettséget vállal az itt maradásra.

Köszönöm szépen a kérdését, és majd folytatjuk az ezzel kapcsolatos párbeszédet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Forrás: www.mkogy.hu

 

 

 

 

 


 

Százötven paragrafus az egészségügyi salátában

2011.11.08.18:59:38

 

Az orvoskamara szívesen vinné a praxiskezelői alapot az alapellátó intézet helyett.

 

Papírforma szerinti szavazási eredménnyel, több mint háromórás vita után az egészségügyi bizottság többségi (fideszes-kdnp-s) igennel általános vitára alkalmasnak tartotta az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Kovács Tibor (MSZP) úgy vélte, hogy a bizottság nem kap megfelelő tájékoztatást az egészségügy átalakítására vonatkozóan, ráadásul a salátatörvényt szombaton este terjesztette be a kormány a parlament elé a törvénygyártási dömpingben, nem hagyva elég időt a szakmai vitára. Így is látszik, hogy a törvénytervezet nem ad választ az egészségügy égető kérdéseire, mint például a humánerőforrás helyzete, a finanszírozás kérdésköre.

A salátatörvény több mint tíz egészségügyi törvény százötven paragrafusát érinti. Új elemként jelenik meg benne a RET-eket (Regionális Egészségügyi Tanács) felváltó Térségi Egészségügyi Tanács. A szocialista képviselők gittegyletnek titulálták az újonnan létrehozandó tanácsadó szervezeteket. Egy kérdés kapcsán kiderült, hogy a tanácsba kerülésnek nincsenek szakmai kritériumai, csak a szervezeti kört szabják meg – így például a helyet kérő Magyar Orvosi Kamara is részt vehet benne.

Szintén új szervezetként jön létre a Nemzeti Egészségügyi Tanács helyett a Nemzeti Betegfórum, amelynek célja, hogy a szakállamtitkárság kapcsolatot tartson a betegszervezetekkel, s azok véleményét figyelembe vegye a döntések előkészítésekor.

Mindezekről Cserháti Péter helyettes államtitkár számolt be többek között, részletes tájékoztatójában kiemelt helyet kapott a beteg-együttműködésre vonatkozó új passzus, miután a szocialista képviselők egyenesen a Gestapo módszereit vélték felfedezni az együttműködés kontrolljában. Cserháti hangsúlyozta, hogy fokozatosan, pilot (teszt) jelleggel kívánják bevezetni az intézkedést, egyelőre csak a súlyos asztmával küszködő dohányosok körében, akik számára uniós forrásokból ingyenes leszoktató programot szerveznek, s ennek sikerességétől, illetve sikertelenségétől teszik függővé a további gyógyszertámogatásukat.

A fogyasztóvédők és az APEH (NAV) mellett immár az ÁNTSZ is élhet a próbavásárlás lehetőségével, derült ki Páva Hanna helyettes államtitkár ismertetőjéből. Így akár az MLM-ben vagy online rendelhető csodaszerek, étrendkiegészítők ellenőrzésére is sort keríthet a hatóság. Szintén az ÁNTSZ-t érinti, hogy a KSH-tól a jogszabály életbe lépése után megkapják a halálozási okokra vonatkozó információkat. A zoonózisok körébe pedig felveszik a nyugat-nílusi láz vírusát.

A betegségregiszterről egyelőre annyi hangzott el, hogy az egészségügyi ellátás szervezéséhez lesz nélkülözhetetlen, illetve a terápiák hatékonyságának ellenőrzésére is alkalmas lesz. Mint a Weborvos már korábban megírta, az elképzelések szerint a regiszterben személyazonosításra alkalmatlan módon kapcsolati kóddal szerepelnek majd a betegek adatai: milyen vizsgálatokon vettek részt, milyen terápiát kaptak, stb.

Az egészségügyi dolgozókat érinti a működési nyilvántartás módosítása: jelenleg akkor törölnek valakit a rendszerből, ha bírósági úton eltiltják a foglalkozástól, illetve ha nem teljesítette a kötelező továbbképzéseket. Ez utóbbi elem azonban nem esik azonos súllyal latba az eltiltással a szakállamtitkárság szerint, ezért ilyen esetben szakmai felügyelet mellett tovább dolgozhat az illető, és továbbra is nyilvántartásban marad.

Megkönnyebbülést hozhat az intézmények számára a radiológiai leletekre vonatkozó módosítás: a jogszabálytervezet szerint elég lesz tíz évig őrizni a felvételeket a mostani harminc év helyett.
Az egészségügyi adatokat érintő módosítás szerint már a fertőzéses betegség gyanúja esetén jelenteni kell az ÁNTSZ-nek, nemcsak akkor, ha igazolt a fertőzés – a betegek adatait nem igazolt fertőzés, illetve gyógyulás esetén törlik a rendszerből.
Szintén újdonság, hogy a kamarai tagság szüneteltetésére is lehetőség lesz a jövőben, illetve kamarai tagok lesznek a klinikai szakpszichológusok, kutatók.

A legtöbb vita a praxisjog, a praxisok eladása, a praxiskezelő alap létrehozása körül alakult ki. Az ülésen részt vevő Éger István MOK-elnök jelezte, hogy ügyfélbarát megoldás lenne, ha a megyei szervezetekkel rendelkező, az orvosokhoz közelálló kamara kapná feladatot (mint ismeretes, jelenleg az Országos Alapellátási Intézet szerepel a tervekben – a szerk.)

A praxisokra vonatkozó új szabályozás egy folyamat kezdete, jelezte Beneda Attila kabinetfőnök, hiszen az egyeztetések tovább folynak az alapellátási munkacsoportban. Elismerte, hogy nem minden kérdésre ad választ a jelenlegi jogszabálytervezet, de megindulhat a mára beállt piac a praxisalap életre hívásával. Elsősorban az orvosok praxisokhoz jutását támogatnák kölcsön formájában, s szándék van arra vonatkozóan, hogy méltányossági alapon rendezzék az idős orvosok kilépését. A tartósan betöltetlen praxisokon az alap sem tud segíteni, ezért ezeknek a területét újra szervezik a kabinetfőnök tájékoztatása szerint. Hogy ki lesz a praxisalap kezelője, arra egyelőre nincs végleges válasz, tette hozzá Beneda Attila.

 

Forrás: Weborvos - Sándor Judit


 

 

Gyenes Géza bírálata a 2012-es egészségügyi költségvetésről


2011.10.25.15:22:35

 

 

Kedves Képviselőtársaim!

 

Egy éve, a 2011. évi költségvetés egészségügyre vonatkozó részének tárgyalásakor, hozzám hasonlóan, talán valamennyi parlamentben ülő orvos képviselőtársam is – pártállástól függetlenül – abban reménykedett, hogy a 2012. évi költségvetésben végre megjelennek növekményként azok a tételek, amelyekkel megalapozhatók lesznek az egészségügy megmentésére vonatkozó kormányzati ígéretek.

Mi, a betegeink gyógyításáért felelősséget érző orvosok ugyanis pontosan tisztában voltunk azzal, hogy olyan, még Európa szegényebb országaihoz képest is példátlanul alacsony anyagi ráfordítással, amelyet az évről évre történő ismétlődő forráskivonás eredményezett, nem lehet már eleget tenni a biztonságos betegellátással kapcsolatos igényeknek, elvárásoknak, követelményeknek.

 

Tudtuk, hogy orvosi eskünkből fakadó hivatásbeli kötelezettségünket a továbbiakban már nem rendelhetjük alá politikai szempontoknak, és a frakció fegyelemnek, mert ezzel betegeinknek szenvedést, esetenként halált okozhatunk.

 

Csoda-e ezután, ha a 2012. évi költségvetés egészségügyre vonatkozó részének ismeretében az orvos képviselő nem lát olyan eszközöket, amelyekkel itthon tarthatók a külföldre menekülők, amelyekkel megakadályozható, hogy a rájuk háruló mértéktelen fizikai és pszichikai teher alatt összeroppanjanak a még itthon dolgozó egészségügyiek, és végül, de nem utolsó sorban, amelyekkel helyreállítható az a bizalom, az a közbizalom, amely nélkül nincs gyógyítás, nincs gyógyulás. Csoda-e, ha orvos kollégáink – ahogyan azt az orvosi kamara legutóbbi országos küldöttközgyűlésén megfogalmazták – a gyógyítás jelenlegi körülményei között már nem tudnak felelősséget vállalni a betegellátás biztonságáért.

 

S a jelen körülményeket mik sem jellemzik jobban, mint azok a statisztikai adatok, melyek szerint folyamatosan növekszik az elkerülhető halálesetek száma Magyarországon, vagyis olyanok halnak meg egyre többen, akiket kellő időben és kellő helyen megfelelő ellátással megmenthetők lennének.  Az elkerülhető halálesetek száma az utóbbi években már jóval meghaladta a 20 ezer főt, azaz ilyen okkal évente egy kisváros létszámával fogy a nemzetünk.

 

Kedves Képviselőtársaim!

 

Félek, hogy Önök csak számokat látnak, és nincsenek tudatában a betegellátásban megoldatlanul maradó problémáknak.

Tudják-e például, hogy mivel jár, ha a kellő szakmai tapasztalattal bíró szakorvosi középgeneráció elhagyja az országot?

Többek között megszakad az a képzési lánc, amelyben ezek a kollégák tudásukat átadhatják a fiatal orvosoknak, akiknek ezáltal úgy kell megtanulnia a szakmát, hogy közben nincs olyan, aki a betegre, s egyben a szakmát tanuló fiatal orvosra is vigyázzon. Ennek és az elégtelen létszám miatti túlterhelésnek köszönhetően nő a hibázás esélye, vagy is nő a betegellátás kockázata, ami az orvosi műhibák megszaporodását jelenti. Az ellátáshoz szükséges szakszemélyzet számának és képzettségi szintjének csökkenése miatt időben elhúzódnak, késnek, netán elmaradnak az ellátások, vagyis az egyre növekvő várólisták mellett, egyre jobban csökken az ellátás színvonala.

 

Pedig azok a betegségek, amelyek a leginkább felelősek Európa szerte legelőnytelenebb halálozási statisztikáink kialakulásában, csak a lehető legjobb színvonalon működő egészségügyben gyógyíthatók eredményesen.

 

Sajnálatos, hogy a jelenlegi költségvetési tervezetből sem derült ki, hogy mit tekint a kormány a magyar egészségügyi ellátórendszer célállapotának.

Hiába való az egészségügy megmentésére tett sok szép ígéret, s a Semmelweis terv, ha a megvalósításukhoz forrást, fedezetet ez a költségvetés sem biztosít.

Nem található benne pénz az egészségügy legégetőbb problémájának, a humánerő hiány orvoslására sem.  Azok a kormányzati ígéretek sem számszerűsíthetők, amelyek szerint az egészségügyben megspórolt, vagy különféle adókból az egészségügyi kassza bevételi oldalát növelő összegek majd az egészségügyi bérek fejlesztésére kerülnek felhasználásra. A rendelkezésre álló pénz még a működtetésre sem lesz elegendő, nem hogy bérek javítására.

Ehhez képest a kormányzat nem adni, hanem komoly pénzeket kíván elvonni a rendszerből. Gondolok itt arra 200 milliárdra, amellyel csökkenteni szándékoznak a járulék fizetésére nem kötelezettek utáni költségvetési hozzájárulást.

 

Azt is megkérdezhetnénk, hogy miért nem jelenik meg legalább a 2011. és 2012. évi várható GDP és infláció növekedés mértékével megegyező forrásbővülés az egészségügy költségvetésében? Eddig ugyanis azt kommunikálták, hogy legalább a gazdasági növekedés mértékével megegyezően szándékoznak növelni az egészségügy forrásait.

Kedves Képviselőtársaim!

Ennek a fenyegető helyzetnek a megoldása a mi felelősségünk! Nem a fejezet gazdák dolga, hanem a mi dolgunk megmondani, hogy a Kormány mire és mennyit fordítson a közpénzből! A mi dolgunk eldönteni, hogy miért és mely közszolgáltatásnak adjunk prioritást!

 

Lehet hivatkozni a pénzhiányra, minden más egyéb okra és indokra, lehetnek ezek bármennyire is helytállóak nem hagyható figyelmen kívül, hogy rossz döntésünk nyomán emberek veszthetik el az egészségüket, emberek lesznek képtelenek visszanyerni az egészségüket, emberek válhatnak munkaképtelenné, és ami a legszörnyűbb emberek halhatnak meg szükségtelenül.

 

Gondoljunk arra, hogy olyan emberekkel történhet meg mindez, akik lehet, hogy hamarosan elvesztik otthonukat, munkájukat, és akiknek munkavégzését illetően olyan törvényt készít elő a kormányzat, amelyet a köznyelv már a megjelenése előtt a „rabszolgamunka” törvénykönyvének nevezett el.

 

Kedves Képviselőtársaim!

Ha ez a költségvetést nem reformáljuk meg olyan módon, hogy elsőbbséget adunk benne az emberek egészségügyének, akkor ez a költségvetés méltán lesz nevezhető a népirtás költségvetésének.

 

 

 

 

 



 

dr. Gyenes Géza 2 újabb törvényjavaslata

2011.06.29.09:19:38

 

Törvényjavaslat a helyi adókról szóló 1990 . évi C. törvény módosításáról

 

 

1. §

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 39. § (1) bekezdése helyébe a következő

rendelkezés lép :

 

[Az adó alapja]

„39 . § (1) Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével, az anyagköltséggel, továbbá az alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költségével, valamint a központi költségvetés vagy az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltatások értékével. Mentes az adóalapnak az a része, amely a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységbőlszármazik.”

 

2. §

 

E törvény 2012. január 1-jén lép hatályba és 2012 . január 2-án hatályát veszti.

 

 

INDOKOLÁS

 

 

Általános indokolás

 

A központi költségvetésből, illetve az Egészségügyi Alapból meghatározott egészségügyi célra, az egészségügyi szolgáltatók részére juttatott finanszírozás piaci árbevételéhez hasonló adóztatása indokolatlan, e források közfinanszírozott jellege miatt.

 

Részletes indokolás

 

 

Az 1.§-hoz

 

Az általános indokolásban megfogalmazott jogpolitikai célok érdekében a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény ezen paragrafusának módosítása szükséges.

 

A 2. §-hoz

 

A törvénymódosítás hatályba lépése 2012 . január 1 . napján következzen be, mivel ezáltal a jogalkotási törvény szabályaival összhangban a törvény a jogalkalmazásra való felkészülésre kellő időt biztosít . A módosítás - a hatályba lépést és az alapjogszabályba történő beépülését követő napon - saját maga deregulációját irányozza elő.

 

Dr. Gyenes Géza

 


 

 

Önálló módosító javaslat a gépjárműadókról szóló 1991. évi 82. évi tvörvényhez

 

 

Adómentesség

5. § Mentes az adó alól

a) a költségvetési szerv,

b) a társadalmi szervezet, az alapítvány a tulajdonában lévő gépjármű után, feltéve, ha a tárgyévet megelőző évben társasági adófizetési kötelezettsége nem keletkezett,

c) az autóbusz, ha az adóalany a tárgyévet megelőző évben elért számviteli törvény szerinti nettó árbevételének legalább 75%-a helyi és helyközi menetrendszerinti közúti tömegközlekedés folytatásából származott. A feltétel teljesüléséről az adóalanynak nyilatkoznia kell,

d) az egyház tulajdonában lévő gépjármű,

e) a létesítményi tűzoltóságot fenntartó gazdasági szervezetek azon tűzoltó szerkocsinak minősülő gépjárművei, melyek riasztás esetén részt vesznek a tűz elleni védekezésben, illetve a műszaki mentésben,

f) a súlyos mozgáskorlátozott személy, a súlyos mozgáskorlátozott kiskorú, a cselekvőképességet korlátozó (kizáró) gondnokság alatt álló súlyos mozgáskorlátozott nagykorú személyt rendszeresen szállító, vele közös háztartásban élő szülő - ideértve a nevelő-, mostoha- vagy örökbefogadó szülőt is - (a továbbiakban együtt: mentességre jogosult adóalany) egy darab, 100 kW teljesítményt el nem érő, nem személytaxiként üzemelő személygépkocsija után legfeljebb 13 000 forint erejéig. Ha a mentességre jogosult adóalany adóalanyisága és adókötelezettsége az adóévben több személygépkocsi után is fenn áll, akkor a mentesség kizárólag egy, a legkisebb teljesítményű személygépkocsi után jár,

g) a kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott személygépkocsi,

h) az egészségügyi szolgáltató által a szolgáltatás céljából használt gépjármű, ha az adóalany egészségügyi szolgáltató a tárgyévet megelőző évben elért Számviteli törvény szerinti nettó árbevételének legalább 75%-a a központi költségvetésből vagy az Egészségügyi Alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltatásból származott.

 

 

 

 

 

 

INDOKOLÁS

 

A központi költségvetésből, illetve az Egészségügyi Alapból meghatározott egészségügyi célra az egészségügyi szolgáltatók részére juttatott finanszírozás terhére megvalósuló egészségügyi szolgáltatás keretében használt gépjármű megadóztatása indokolatlan, hasonlóan más, a törvény alapján már mentes- séget élvező, közcélra használt gépjárművek esetéhez.

 

Dr. Gyenes Géza

 


 

Törvényjavaslat a praxisjog megszerzésének illetékmentessé tételéről

2011.06.28.15:33:04

 


Dr. Gyenes Géza

országgyűlési képviselő

 

képviselői önálló indítvány

 

Dr. Kövér László úrnak,

az Országgyűlés elnökének

 

Helyben

 

 

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

 

Mellékelten - a Házszabály 85. § (2) bekezdés d) pontja alapján - benyújtom az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról készített törvényjavaslatot.

 

A törvényjavaslat társadalmi-gazdasági és szakmai körülményeit bemutató indokolását mellékelten csatolom.

 

 

Budapest, 2011. június 28

 

 

 

Tisztelettel:

 

 

Dr. Gyenes Géza

 

 

 

 

 

 


 

 

2011. évi …. törvény

 

az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról

 

 

1. §

(1) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 17/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„17/A. § Mentes az öröklési és ajándékozási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése.”

(2) Az Itv. 26. § (12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(12) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának megszerzése.”

 

 

2. §

 

(1) Ez a törvény 2012. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követően keletkezett illetékfizetési kötelezettségekre lehet alkalmazni.

 

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az Itv. 12. § (5) bekezdése, 13. § (7) bekezdése, 18. § (2) bekezdés f) pontja, 19. § (3) bekezdése, 72. § (6) bekezdése, továbbá 90. § (4) bekezdésében az „illetékkiszabásra” szöveg.

 


INDOKOLÁS

 

 

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

 

Az alapellátásban dolgozó orvosok (háziorvosok, házi gyermekorvosok, fogorvosok) utánpótlására hivatott fiatal orvosok praxisba kerülésének ma igen sok akadálya van.

Az akadályok egyike anyagi természetű, ugyanis nem elég, hogy a praxisba kerüléshez az orvosnak működtetési jogot kell vásárolnia, a megvásárolt működtetési jog piaci értékének 10%-át is - illeték formájában – be kell fizetnie az állam kasszájába, ami jelenleg meghaladja a fiatal kollégák anyagi lehetőségeit.

Tekintettel arra, hogy az államnak, a működtetési jog pangó piaca miatt alig van a működtetési jogok elidegenítése kapcsán érdemi illeték bevétele, a fiatal orvosok alapellátásba történő elhelyezkedését azzal is támogatnunk kell, hogy illetékmentességet adunk a működtetési jogot elidegenítés, öröklés, ajándékozás jogcímeken szerző orvosoknak.

 

RÉSZLETES INDOKOLÁS

 

Az 1. §-hoz

 

A javaslat illetékmentessé kívánja tenni az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának öröklési, ajándékozási, valamint visszterhes vagyonátruházás jogcímen történő megszerzését.

 

A 2. §-hoz

 

A javaslat 2012. január 1-jei hatályba lépésre tesz javaslatot azzal, hogy a módosítással bevezetett rendelkezéseket a hatályba lépést követően keletkezett illetékfizetési kötelezettségekre lehet alkalmazni.

A mentességet az egész törvényben át kell vezetni, ezért egyes rendelkezések hatályon kívül helyezése szükséges az Itv-n belüli koherencia megteremtése érdekében.

 

 

 


 

Illetékmentes praxisjog vásárlást!

2011.06.24.13:52:43

 

DR. GYENES GÉZA : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a salátatörvénynek az illetéktörvényre vonatkozó része miatt kértem lehetőséget a felszólalásra.

Orvosként hogy kerülök én csizmaként az asztalra? Ma Magyarországon az alapellátásba kerülő fiatal utánpótlásnak, egyáltalán a háziorvosok utánpótlásának csupán két akadálya van: egyrészt nincsenek olyan fiatal orvosok, akik be akarnak kerülni, mert a fiatal orvosok, még ha a háziorvostant választják is és ebben rezidensek lesznek, a végzést követően el óhajtanak menni, illetve amikor a szakvizsgát megszerzik, nem vállalnak önálló praxistevékenységet, magyarán úgy szerzik meg a szakvizsgához szükséges gyakorlatot, hogy egy orvos mellett dolgoznak ugyan, de nem vállalnak önálló praxisvitelt. Ebből az következik, hogy a hiányzó praxisokba egyáltalán nem kerülnek háziorvosok. Ez az egyik baj. Ezt a kérdést a kormány egészségpolitikájával meg kell oldani, de ez most nem ide tartozik.

A másik ok az, hogy képzeljük el, a praxisba igyekvő nagyon kevés fiatalnak milyen nehézségekkel kell megküzdenie ahhoz, hogy egy praxisba kerüljön. Először is működtetési jogot kell venni, legalábbis a törvény szerint, hiszen ha praxisban önállóan akar dolgozni, még a szakvizsga előtt is lehetővé teszi a törvény, hogy egy bizonyos gyakorlati idő után önállóan, még szakvizsga nélkül is, de már praxismunkát vállalhasson. Ezt viszont működtetési joggal teheti, tehát meg kell vásárolnia. A fiatal orvosoknak egyáltalán nincs lehetőségük. Az előző Fidesz-kormány idején pont a Széchenyi-terv volt az a lehetőség, amely által kamatkedvezményre pályázhatott a háziorvosjelölt, és meg tudta vásárolni úgy, hogy legalábbis kamattámogatást kapott a Széchenyi-tervből. Jelen pillanatban viszont nem látom azt, hogy a Széchenyi-terv ezzel a résszel is foglalkozna, így a fiatal orvosnak gyakorlatilag nincs pénze arra, hogy működtetési jogot vegyen.

Igen ám, csakhogy a vásárlónak ráadásul illetéket is kell fizetnie. Ha telket veszek, akkor én mit vásárló fizetem az illetéket és nem az eladó. Ugyanez vonatkozik a fiatal orvosra is. Tehát nem elég, hogy megveszi, ennek a 10 százalékát még illetékben ki kell fizetnie, ami tovább nehezíti a praxisban való elhelyezkedését.

Ezt az orvosréteget, hogy egyáltalán legyen háziorvos Magyarországon, szerintem a kormánynak millió más dolga mellett illene preferálnia, illene a háziorvosokat mentesíteni legalább egy oldalon az anyagi nehézségektől, és ha működtetési jogot kell is vásárolnia, ahogy a törvény mondja - hiszen ez egy vagyonértékű jog, aki eladja, annak a vagyonértékű joga -, akkor legalább a vásárlónak, a fiatal orvosnak, hogy bekerülhessen a praxisba, ne kelljen ezt az illetéket fizetni. A kezdet kezdetén, amikor még a Magyar Orvosi Kamara ebben a kérdésben először tárgyalt a Fidesz-kormánnyal - hiszen a Fidesz-kormány volt az, aki a működtetési jogot, annak vagyonértékét behozta, és mi ezt szakmailag nagyon támogattuk, hiszen egy nagyon fontos dolognak tartottuk, hogy az orvosi munkának van egyfajta vagyoni értéke -, akkor nem kellett illetéket fizetni. Akkor megértette a kormányzat, hogy ebben is lehet segíteni. Azóta, persze nem a Fidesz-kormány idején, hanem a következő kormányok idején, illetékkötelessé tették ezt az egész ellátást. Most azt szeretném kérni önöktől, hogy amikor a fiatal orvos mint vásárló praxisjogot vesz, ne kelljen illetéket fizetnie.

A törvény egyébként nagyon helyesen azt mondja, hogy az öröklési illeték alól kiszedi a működtetési jogot. Azért tudni kell, hogy a működtetési jog folytatásra jogosult valakije az az orvosnak a felesége. És nem egyenlő a folytatáshoz való jog és az öröklési jog, hiszen pont azért választotta ketté a törvényalkotó a folytatási jogot az öröklési jogtól, hogy ne kelljen a működtetési jog eladásával az örökösök egymás közötti vitájára várni, hogy kié lesz, hanem a folytatásra jogosultnak joga volt eladni a működtetési jogot - ő tehát eladó volt és nem vevő -, és amikor a vevő megvette, az ott kapott pénz esett már az öröklési szabályok alá, azaz a családban az orvos örökösei, akkor már természetesen az örökösödési törvénynek megfelelően részesültek ebből a jogból. Tehát a folytatásra való jogosult miért fizessen illetéket, hiszen ő eladó? Neki esetleg majd szja-t kell fizetnie, de semmivel nem károsodna az állam, ha ezt az egész illetékkérdést elengedné.

Miért kellene ezt az illetéket elengedni? Azért, mert a parlament annak idején elkövetett egy mulasztásos törvénysértést. Hiába mondja ki a mostani alaptörvényünk is, hogy a magánvagyon szentség, azt védeni kell. Mondok egy példát. Ha az én telkem az önkormányzat kisajátítja, akkor a legtermészetesebb dolog - persze van róla jogszabályi rendelkezés -, hogy engem kártalanítani köteles az önkormányzat. De mi van akkor, ha a működtetés jogában, ahol a törvénybe nincs beleírva az úgynevezett kártalanítási klauzula, sérelem éri az orvost? Mondok egy gyakorlati példát, hogy értsék. Budapesten elég gyakran előfordult, hogy a belvárosi kerületekben volt két önálló háziorvosi körzet, mindegyiknek volt egy-egy praxisjoga, ami vagyonértékű jog. Az önkormányzat megtehette azt, mert a praxis az övé volt, hogy a két praxist összevonta, és azt mondta, hogy ezentúl egy praxis lesz majd, a másik orvos pedig menjen nyugdíjba vagy ahová akar. Igen ám, csakhogy az orvos működtetési jogát, ugyanúgy, mint a telekkisajátításkor, egyszerűen megszüntette, tehát a vagyoni joga sérült, de a törvényben nincs benne ez a kártalanítási klauzula. Igaz, hogy ez nem az illetéktörvénybe való, de hát bocsánat, ezen is kellene gondolkodni, ha azt mondjuk, hogy politikailag fontos, hogy maradjon orvos Magyarországon, meg legyen háziorvos-utánpótlás, akkor az adóvonzatát, sőt az egész működtetési jog vagyoni értékét ugyanúgy meg kellene védeni törvényileg, mint ahogy minden más vagyoni elemet megvéd a törvény, és ahogy ezt az alkotmány is elrendeli. Ennek tükrében tudnám javasolni, hogy egyáltalán az illetékek alól vagy ebből a körből a működtetési joggal összefüggőket vonják ki, mert az szja-kötelezettség amúgy is megvan az eladó számára, ő kifizeti az szja-t, és legalább a szerzőn - aki, még egyszer mondom, a fiatal orvos, akit a praxisba várunk - tudnánk könnyíteni. Ez egy nagyon fontos humán erőt segítő politikai kérdés.

Köszönöm szépen. 

 

 


 

Közszolgáltató-e a háziorvos?

2011.06.23.14:45:35

 

 

Dr. Kövér László úrnak,

az Országgyűlés elnökének

 

Helyben

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

A Házszabály 91. § (1) bekezdése alapján írásbeli kérdést kívánok benyújtani a belügyminiszterhez, a nemzeti erőforrás miniszterhez, illetve a gazdasági miniszterhez,  mint a tárgyban illetékes  minisztériumok vezetőihez

 

Anomáliák az önkormányzatok és az egészségügyi alapellátás kapcsolataiban címmel.

 

A benyújtott kérdésemre a választ írásban várom.

 

 

Tisztelt Miniszter Urak!

 

1. Az Önkormányzati törvény 8. § (4) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

 

(4) A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvíz ellátásáról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról, a helyi közutakon, a helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elöl el nem zárt magánutakon, valamint tereken, parkokban és egyéb közterületeken közúti járművel történő várakozás (parkolás) biztosításáról; köteles biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését.

 

2. A helyi adókról szóló törvény 52. §. 35. pontja adja meg a közszolgáltató szervezetek körét, mely vállalkozások tevékenységére a helyi iparűzési adó hatálya nem, vagy csak részben terjed ki. A kedvezményezetti körben az egészségügyi alapellátó vállalkozások nem szerepelnek.

 

Tisztelt Miniszter Urak!

 

Az említett két törvény hatályos rendelkezései alapján az alábbi kérdésekkel fordulok Önökhöz:

 

  1. Önök szerint az egészségügyi alapellátó vállalkozások közszolgáltatást nyújtanak-e?
  2. Ha közszolgáltatást nyújtanak, helyesnek tartják-e azt, hogy a közszolgáltatásból származó bevételeik vonatkozásában is iparűzési adó fizetésére kötelezettek?
  3. Helyesnek tartják-e azt a számos önkormányzat által alkalmazott gyakorlatot, miszerint az alapellátást önkormányzati tulajdonban végző vállalkozásoktól bérleti díjat és rezsi költségeket követelnek, és/vagy az alapellátás kiadásaihoz semmilyen formában nem járulnak hozzá?
  4. Elfogadhatónak tartják-e azt a helyzetet, hogy így áttételesen az Egészségbiztosítási Alapból is finanszírozásra kerül számos önkormányzat?
  5. Terveznek-e bármilyen lépést ezen anomáliák mielőbbi feloldása érdekében?

 

Válaszukat várva:

 

Tisztelettel:

 

Dr. Gyenes Géza

Országgyűlési képviselő

 

A válaszokat azok megérkezése után közzétesszük.

 

 


 

dr. Gyenes Géza felszólásai az egészségügyi salátatörvény vitájában

2011.06.14.10:57:21

 

DR. GYENES GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Végül is egy salátatörvény nagyon jó, mert salátareceptek cseréjére is lehetőség nyílik általa, és megtudhatjuk, hogy Vas megyében ki csinálja a legjobb salátát.

De komolyra fordítva a szót: tény, hogy a kormányzat a nemzet egészségével és egészségügyével kapcsolatos törvénykezést illetően minden korábbi ígérete ellenére - hogy megmentjük az egészségügyet - jelentős elmaradásban van. Ezt azért meg kell állapítani. Továbbá megállapítható, hogy a kormányzatnak az ellenzékben töltött nyolc évére és a kormányzás egy évére tekintettel kilenc év múltán sem sikerült időben egy tisztázott alapelveken nyugvó, elérendő célokat kitűző és a kitűzött célok megvalósításának stratégiai és taktikai lépéseit tartalmazó koherens egészségpolitikát letenni az ország asztalára. Amennyiben ezzel a munkával időben elkészültek volna, már kormányzásuk első napjaiban kijöhettek volna olyan, az alapkoncepcióhoz szervesen kapcsolódó részszabályozásokkal, mint amilyen a most benyújtott 3357. számú törvényjavaslat. Nem szerencsés, ha a részletszabályozásból kell következtetni az alapkoncepcióra, de még nagyobb baj az, ha a napi problémák megoldásának igazodási pontjai esetleg hiányoznak.

A kormányzat nagy szerencséje, hogy az egészségügy jelenlegi áldatlan állapotában bőséggel akadnak olyan részproblémák, amelyek megoldásért kiáltanak, és amelyek megoldásával az a látszat kelthető, hogy minden a legnagyobb rendben van, minden a terveknek megfelelően halad. Az ellenzéki bíráló is azért van nehéz helyzetben, mert egy jó salátatörvényben mindig vannak olyan részletek, amelyekkel minden politikai megfontolást félretéve szakmailag egyet lehet, sőt egyet kell érteni.

Ami pedig a hiányolt alapelveket illeti: nos, az eddigi részletszabályozásokból kiindulva elsősorban arra lehet következtetni, hogy az egészségügy rendbetételéhez szükséges források tekintetében külső forrásokban nem vagy csak alig gondolkodik a kormányzat. Erre erősített rá egyébként Szócska államtitkár úr is, amikor a Semmelweis-terv végrehajtására született kormányhatározatot bejelentette, és jelezte, hogy a terv megvalósításának nincs különösebb külső forrásigénye. Tény, hogy a kormányhatározat nem parlamenti műfaj, de remélem, hogy az Országgyűlés egészségügyi bizottságának módjában lesz majd a kormányhatározat kérdését is megvitatni a tárcával.

 

Látható, hogy az egészségügyre egyelőre csak olyan pénzeket szán a kormányzat, amelyek belső forrásként állítólag magában a rendszerben rejtőznek, és amelyeket feltárásukat követően kívánnak visszavezetni az egészségügyi ellátórendszerbe. Mindenesetre némi gyanakvással fogadja az ember az ilyen szándékokat, mert az egészségügyből eddig nagyon sok pénzt vettek ki, korábbi kormányok is, és a visszavezetés általában elmaradt, illetve nem olyan céllal vettek ki, hogy vissza is vezessék. Persze itt most belső források feltárásának az óhaja és kívánalma szerepel.

Hogy ezek a visszaforgatott belső tartalékok, már amennyiben vannak a rendszerben - biztos vannak -, mire lesznek elegendőek, megoldható-e belőlük az egészségügy legakutabb problémája, az egészségügyi személyzet hazai pályán való megtartása és a szükséges utánpótlás biztosítása, nos, ezekre a sürgető napi kérdésekre ma még nem igazán kapható megfelelő válasz. Megjegyzem, ha valaki egy sürgető probléma megoldására nem kellő gyorsasággal, azaz nem kellő időben biztosítja a szükséges forrást, ugyanúgy kudarcot vall, mint aki gyorsan, de elégtelennek bizonyuló forrást talál.

Nos, hát akkor ebből a szemszögből vizsgáljuk meg, hogy a belső források felszabadítása jegyében mire mennek a salátatörvény által megnyitott törvények módosításai. Nyilván a kötelező egészségbiztosításról szóló törvénnyel kapcsolatosan érezhetőek azok a szándékok, és méltányolandók is ezek a módosítások; így például a táppénzes idő rövidítését már az előző hozzászólók is megvitatták. Kétségtelen, hogy a táppénz valójában arra való, hogy a munkavállaló minél gyorsabban, egészségesen vissza tudjon találni a munkába, és valóban a várólistákban olyan abszurd helyzetek álltak elő, hogy a betegségéhez szükséges diagnosztikára, mondjuk, 3 hónapos előjegyzést kapott, ebből kifolyólag 3 hónapig tartották táppénzben akkor is, ha egyébként ez a betegség gyorsabban is kezelhető lenne. Ezt el tudjuk fogadni, csak tényleg abban bízunk, hogy a sorállás ezáltal nem fog valami aránytalan méreteket ölteni, és a várólisták várakozási ideje - már aki nem táppénzesként várakozik - nem fog olyan extrém módon megnőni, mert azt hiszem, jelen pillanatban mindent mondhatunk, de hogy a várólisták várakozási ideje kevés lenne, ezt, mondjuk, nem.

Nyilván a gyógyászati segédeszközök kiszolgálási feltételeinek szigorítása is indokolható, és ezzel is lehet bizonyos pénzt megtakarítani és megtartani az OEP kasszájában. Főként azokkal szemben indokolt az ilyen intézkedés, akik hajlamosak ezzel visszaélni. A dolognak csupán egy szépséghibája lehet, hogy a hozzájutás nehezedésével minden betegnek számolnia kell, tehát annak is, aki egyébként soha nem élt vissza semmivel. A tb által támogatott betegutazás költségeit csökkenti a rendelkezés azzal, hogy a helyi utazáshoz nem ad többlettámogatást. Azt hiszem, ez is méltányolható, mondjuk, Budapest esetén feltétlenül, de itt már szóba hozták a kollégáim is, nekem is el kell mondanom, hogy azoknál a kisvárosoknál, ahol egy háziorvosi körzet úgy áll össze, hogy a kisvárosban lakó emberek és a városhoz egyébként korábban nem tartozó csatolt községek lakossága jön be, és az a gond, hogy ez a csatolt községből bejövő ember nem tud helyi járattal, hanem csak helyközi járattal bejönni, és ezek támogatásának a megszüntetése nem lenne szerencsés. Én is remélem, hogy a tárca ezt a kérdést átgondolva, esetleg egy módosítással ezt a problémát meg fogja oldani vagy csökkenteni fogja.

Csak így címszavakban, hogy mi mindent érint ez a törvénytervezet az egészségbiztosítási törvénytervezet módosítása kapcsán. Érdekes volt számomra, hogy az egészségügyi szolgáltatók a szolgáltatás megszűntét követő OEP általi záró ellenőrzés kötelezőségét, a korábbi módosítás előtti formájában a rendeletnek, ezt a kötelezettséget most esethetővé teszi. Természetesen, ha ez a vizsgálat negatív eredménnyel történik, akkor a szolgáltatónak komoly visszatérítési kötelezettsége támad. Nyilván a szolgáltatók ennek nem nagyon fognak örülni, de érzem itt is azt a szándékot, hogy valami belső forrást fel tudjunk fedezni és visszaforgatni a rendszerbe, ez a szándék. Természetesen vannak nagyon üdvözlendő dolgok, olyan táppénzkifizető helyekkel nem rendelkező munkahelyek, hogy miszerint jelentsék, illetve a táppénz iránti kérelmek miszerint történjenek, ennek is nagyon jó, hogy egységesítik a rendszerét.

Végül is a táppénznél úgymond a legnagyobb falat a passzív táppénz megszüntetése. Kétségtelen, hogy aki a munkáját elveszti, annak bizony megszűnik a táppénzhez való joga. Ez elég félelmet keltő lesz a lakosságban, bár láttuk, hogy ezt fokozatosan visszavágták és visszafejlesztették. Csak abban tudunk bízni, és remélem, hogy így is lesz, hogy e rendelkezés kapcsán azoknál a betegeknél, akik munkanélkülivé válnak, a munkanélküli-segélyezés attól a perctől kezdve be fog lépni a rendszerbe, tehát valójában ezek az emberek nem lesznek teljesen elveszett emberek, mert jól tudjuk, valóban elsősorban szociális oka volt, azaz hogy a munkanélkülivé vált ember valahogy tudja biztosítani a megélhetését, ezért ment táppénzre. Egyébként érdekes dolog volt, hogy azok a hatóságok, amelyek a munkanélküliség kérdését kezelték, nem a munkáltató, hanem éppen ez a hatóság javasolta az illetőnek, amikor még lehetett, hogy menjen el táppénzre, és addig sem kellett nekik foglalkozni az üggyel. Most ezek a hatóságok, valószínűnek tartom, hogy a biztosítási jogviszony megszűntét követő percben vagy napon már be fognak lépni a táppénz helyére.

Az egészségügyről szóló törvény módosításaiban, megmondom őszintén, számomra nekem is a leginkább tetsző rész - és feltétlenül támogatandó, és a pozitív dolgok között fel kell sorolni - a népegészségüggyel foglalkozó rész úgymond megerősítése. Borzasztó fontos az, hogy végre a népegészségüggyel kapcsolatos, egészségneveléssel kapcsolatos kérdések keretében gyakorlatilag a köz- és felsőoktatás területére is beviszik, illetve a szakképzési rendszerbe is beviszik ennek az oktatását, ezeket az információkat, és nagyon fontos, hogy a köztájékoztatásba is be fognak kerülni ezek az információk, amelyek a prevenciónak, a megelőzésnek nagyon-nagyon fontos részei, és ez a fontos rész eddig kellően nem volt kihangsúlyozva, illetve el is volt hanyagolva, és időnként csodálkozott az ember, hogy a médiák miért csak arról szólnak, amitől persze el lehetett adni az újságot, és miért nem folynak a média különböző formáiból, a csapból is valóban azok az információk, amelyekkel az emberek egészségmegőrzését jobban elő lehet segíteni.

Van egy érdekes rész ebben a törvénymódosításban, nevezetesen a különböző ártó rovarok, egyéb ízeltlábúak és rágcsálók irtására vonatkozó rész, és ide behozták a madarak kérdését is. A jogszabály a madaraknál természetesen nem irtásról beszél, hanem távoltartásról. Na most konkretizálva a problémát, a legtöbb városban rettentő sok problémát okoz az a hatalmas galambszaporulat, amit gyakorlatilag - hát, úgy mondjam - ezzel a módosítással nem tudom, hogyan fognak kezelni, mert a madarak távoltartása a "hess innen!" módszerrel körülbelül ennyi, ha ezt értik alatta, ez elég kevés. Azt hiszem, a jogszabályban természetesen nem a rágcsáló- és egyéb irtáshoz képest, de azt hiszem, gondolkodni kellene, hogy a madártávoltartás mellett még elsősorban olyan beavatkozásokkal kellene gondolkodni, ami a madarak, illetve a galambok szaporodását csökkenti, esetleg a befogásával is lehetne elérni olyan eredményeket, hogy az a galambürülék-halom, ami gyakorlatilag a mai városokat ellepi, némileg csökkenjen, most nem is beszélve ennek az egészségkárosító egyéb hatásairól.

 

Sajnos, államtitkár úr is elmondta az előterjesztésében, hogy ebben a jogszabályban, ebben a salátatörvényben nem igazán találtunk olyan fontos dolgokra módosító javaslatokat, mint a finanszírozás kérdése, az ellátási struktúra kérdése, és a humánerő-oldal kérdése, legalábbis a megbecsülésüket illetően.

Kétségtelenül én is csak üdvözölni tudom annak a képtelen helyzetnek a feloldását, aminek elsősorban a doktornők örülhetnek, hiszen a névhasználati jog olyan érdekesen alakult, hogy mindenki megszokta, amikor megkapta a diplomáját, valóban a lánykori nevén kapta meg a diplomáját, dolgoztak is évtizedeket, akár 30-40 évet, egyszer csak arra ébredtek, hogy kaptak egy értesítést a működési-nyilvántartási szervtől, hogy új pecsétet kell kapniuk, amiben nem Nagy Edina, Kiss Lujzi - vagy nem tudom, milyen néven szerezte a diplomát -, hanem Kovács Gusztáv Béláné szerepelt, és ettől a perctől kezdve komoly aggodalmaik voltak. Természetesen a kollégák jelezték a szakmai érdekképviseleteknek, az érdekképviseletek viszont jelezték az államtitkárságnak, és csak köszönni tudom, hogy az államtitkárság végre ezekre a kérdésekre igenis odafigyel. Ezek voltak azok az úgynevezett hangulatjavító kérdések, ami pénzbe nem kerül ugyan, de valóban lehet az ellátók hangulatát javítani, ezért mindenféleképpen ez egy üdvözlendő lépés.

Természetesen az egészségügyi törvénnyel kapcsolatosan például bizonyos felhatalmazásokat kapott a kormányzat, ami nagyon lényeges, mert sok olyan kérdés nem volt szabályozva, vagy az országos egészségbiztosítás belső szabályai szerint jártak el, és az állampolgári jogok biztosa jelezte korábban, hogy ezeket a szabályozásokat nem lehet elfogadni. Mindenféleképpen valamiféle rendeleti szabályozásnak kell lenni, ezért jó, hogy az ágazati miniszter is különböző szolgáltatások szabályozására lehetőséget kapott.

Egyetlenegy dolognak - megmondom őszintén - nem tudtunk örülni, amikor az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlására, a gyakorlás képesítési feltételeire, az eü-szolgáltatás gyakorlásához szükséges képzés tartamának meghatározására, az eü-szolgáltatók szakmai felügyeletére vonatkozó részletes szakmai szabályokat, az eü-szolgáltatás folytatásához szükséges úgynevezett tárgyi feltételeket miniszteri rendelet szintjére hozták le. Miért van ezzel bajunk? Azért, mert úgy érezzük, hogy a miniszteri szintre való levitele ezeknek a döntéseknek bizony megkönnyítené az ellátás minőségének korlátlan csökkentését.

Persze, én megértem, hogy egyre kevesebb lesz az ellátó személyzet, nagy lesz a munkaerőhiány, és akkor egy olyan minimumfeltétel, rendelet, ami előírja, hogy egy sebészeti osztály akkor működtethető, ha x személyzet... - meg is nevezi a személyzetszámot, nem állítható ki, akkor bizony ezzel az osztállyal az engedélyező hatóságnak valami baja van.. Ha ennek az ágazati miniszteri hatáskörbe utalásnak az az értelme, akkor tényleg félő lesz, hogy ezentúl ad absurdum egy sebészeti osztály egy darab sebészorvossal is működhet vagy mit tudom én, ezért aggódunk emiatt.

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvényről: valójában ezt a módosítást várta a szakma leginkább, főleg az ügyeleti munkarendben dolgozók, nemcsak orvosok, hanem szakdolgozók is, mivel ennek a törvénynek az értelmezése kapcsán folyt a legtöbb vita a munkáltató és a munkavállalók között.

Az értelmezési nehézségnek talán az is oka volt, hogy e törvény alkalmazása során bizonyos kérdésekben egyszerre kellett figyelemmel lenni a munka törvénykönyvre, valamint az Unió luxembourgi bíróságának bizonyos eseti döntéseire is, amellett, hogy a 2003. évi LXXXI. törvény volt az egészségügy számára az úgynevezett alaptörvény. Az értelmezési különbségeknek pedig leginkább az volt az oka, hogy anyagi vonzatú kérdésekben a munkáltatók - tisztelet a kivételnek - ellenérdekeltek voltak abban, hogy helyesen, azaz komplexitásában értelmezzék ezt a törvényt.

Ennek az ellenérdekeltségnek volt köszönhető, hogy az általuk elkészített ügyeleti beosztásban szereplő munkaórák minősítése eltért a törvényi előírásoktól, azzal, hogy a ténylegesen teljesítettnél kevesebb önkéntes óra került kimutatásra. Mi volt ennek az oka? Nyilván az önkéntes óráknak magasabb ügyeleti díja, és ha abból kevesebbet mutatok, akkor lehetett úgymond az ügyeleti díj mértékét csökkenteni. Egyfelől ügyeleti díjukban károsodtak az ügyelők, másrészt pedig az önkéntes óráknak ott is jelentősége lett 2004. május 1-je óta, hogy ezek szolgálatiidő-képzőként beleszámítanak a szolgálati időbe, és ha nem mutatja ki a munkáltató az önkéntes órákat precízen, akkor értelemszerűen később a kollégák nyugdíja is - a szolgálati idő csökkenése vagy nem megfelelő megállapítása miatt - csökken.

A jelen ellenérdekeltség a fentiek mellett alapbércsökkentést is szült, mivel a munkáltató az ügyeletet közvetlenül követő munkanap rovására kiadott napi pihenőidőt munkaidő-tartozásként tartotta nyilván, és annak ellenére, hogy már a korábban is és most is, amire hivatkozik a módosítás, a hatályban levő munka törvénykönyve 150. § (2) bekezdése, amely előírja, hogy ilyen esetben a személyi alapbér egy-egy órára eső összegét kell kifizetnie... - tehát igenis ezt a pihenőidőt munkajogilag már korábban is értelmezte. Ezért céloztam rá, hogy komplexitásában kell ezt a kérdést vizsgálni, tehát az Mt.-nek erre a részére is oda kellett volna figyelni.

A munkáltató mit csinált? Vagy ledolgoztatta, amit ő munkaidőhiánynak tartott... - tehát az az ügyelő, aki egy héten 72 órát dolgozott már az ügyelettel együtt, annak azt mondta, hogy azért, mert megkaptad azt a napi pihenőidőt, neked 80 órát kell dolgozni, és akkor vagyunk egyensúlyban. Ez egy hatalmas nagy tévedés volt, borzasztó nagy megterhelést jelentett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vagy nemes egyszerűséggel... - majd folytatom, elnök úr.

Köszönöm szépen.

 

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ahogyan a vezérszónoki felszólalásban jeleztem, hogy még vissza fogok térni erre a kérdésre, nevezetesen a 2003. évi LXXXIV. törvényhez kapcsolódó módosításra, mert nagyon fontosnak tartom, hogy az egészségügy jelen humánerő-helyzetében az ügyelő orvosokat és az ügyelő szakdolgozókat nem szabad jogbizonytalanságban tartani, illetve a jogszabály-értelmezés problémái miatt egyszerűen nagyon méltánytalan, hogy emiatt csökken az amúgy is kicsi ügyeleti díjuk, hiszen a fizetésükből vezethető le, ami nem túlzottan sok, és amit már jeleztem volt, még méltánytalanabb dolog, hogy a szolgálati idejük is lecsökken.

Tehát az a kormányzati törekvés, ami a jogszabályban jelentkezik is, hogy a napi pihenőidő munkajogi minősítése történjen meg, én ezzel, ahogyan a jogszabály szól, teljes mértékben meg vagyok elégedve, úgy érzem, ez megtörtént, tehát fel sem merülhet ezután, hogy valakinek az ügyeletet követő kötelezően kiadandó, illetve kiveendő pihenőidejét munkaidő-adósságként kezelje a munkáltató, és bérelvonással vagy pluszmunkával büntesse a munkavállalót. De nem csak ez az egyik probléma a munkáltató és a munkavállaló között, van egy komoly másik értelmezési probléma is, az elrendelt és az úgynevezett önkéntes munkaidő kérdése, ennek a megkülönböztetése és törvény szerinti szétválasztása.

Miről van szó, hogy világos, érthető legyen annak a képviselőnek is, aki életében nem ügyelt mint orvos, vagy nem vett ilyenben részt, csak igénybe vette az ügyeletet? Nevezetesen arról van szó, hogy amikor az orvos vagy a szakdolgozó ügyel, akkor 24 órát dolgozik egy nap; ha hétköznap ügyel, akkor is 24 órát dolgozik, mert akkor ledolgozza a napi 8 órás munkaidejét, és azután másnap reggel 8-ig, tehát a következő munkakezdésig még 16 órát dolgozik, azaz 24 órát dolgozik. Most a minősítés nem egy bonyolult dolog, de itt vannak a félreértések és az elcsúszások. Ezt úgy kell minősíteni, hogy az első 8 órád volt a napi rendes munkaidőd, ezért kapod a munkabéred.

Tudni kell, a magyar jogszabály, nevezetesen a munka törvénykönyve előírja azt a határt, azt a korlátot, amit egy nap a munkáltató a munkavállaló számára elrendelhet, nevezetesen összesen naponta, a rendes munkaidővel együtt 12 óra az az idő, amire azt mondhatja a munkáltató, hogy én erre kötelezlek, és amire nem mondhatja a munkavállaló, hogy ő ezt nem vállalja. Annak, hogy ezt a 4 órát ügyeletnek hívjuk vagy bármi másnak vagy túlórának, nincs jelentősége. A törvények szerint hivatalosan, amit az előbb elmondtam, a napi munkaidőkorlát miatt csak úgy jöhet létre ez a 24 órás munkavégzés, amiről beszéltem, hiszen akkor nem megy haza az orvos, hanem elkezdi az ügyeleti szolgálatot, azt a 16 órát másnap reggel 8-ig, tehát ez csak úgy jöhet létre, hogy a munkáltató által elrendelt 12 óra feletti további 12 órát önként vállalja a munkavállaló. Erről szólnak a hatályos rendelkezések, az uniós direktívák, illetve az uniós direktíva alapján született luxemburgi bírósági ítéletek; természetesen jogforrásnak kell tekinteni a Luxemburgi Bíróság munkaidő-szervezéssel kapcsolatos és az egészségügyre vonatkozó speciális ítéleteit.

Nos, mi a gond? Tehát, hogyha azt mondjuk, hogy 8 óra munkaidőd van, 4 óra elrendelt ügyeletet és 12 óra önkéntes ügyeletet végeztél, ez nagyon egyszerű, egy nap tekintetében. A probléma mégis ott van, hogy amikor heti vagy havi munkaidőkeretről beszélünk, akkor a munkáltatónak az a joga, hogy ő egy hónapban - felteszem, 20 munkanap van - elrendelhet még 32 órát, hangsúlyozom, hogy elrendelhet, tehát feltételes módot mond a törvény is, ez azt jelenti, hogy megteheti, hogy elrendeli, megteheti, hogy nem rendeli el.

Honnan tudom, hogy mit rendelt el és mit nem a munkáltató a munkavállalónak? Megnézem az ügyeleti, a munkaidő-beosztást, és akkor látom, hogy nicsak, ezen a héten egyszer be vagyok osztva ügyelni. Igen ám, csakhogy a munkáltató által egy napra elrendelhető óra a napi korlát miatt is csak 4 óra, tehát számomra este 8-ig rendelheti el az ügyeletet a munkáltató, a további időszakban pedig nincsen lehetősége. És az, hogy az elrendelhető óra és a ténylegesen elrendelt óra között van egy különbség, na, ez okozza az első nagy félreértést, és azért van téves ügyeleti elszámolás, mert ha a munkáltató egy hónapban 32 órát, egy héten 8 órát rendelhet el, de a tényleges beosztás szerint csak 4 órát rendel el, mert egy ügyeletben van 4 óra elrendelhető munkavégzés, mégis úgy tekinti, és úgy számol el, hogy én az elrendelhetőt veszem alapul és nem a ténylegesen elrendeltet, a kettő közötti különbséget elveszi az úgynevezett önkéntesnek minősülő órákból. Az este 8 órát követő ügyeleti munkavégzés reggel 8 óráig mindig önkéntesen történhet, és ha ezt figyelmen kívül hagyom, talán most már értik a kedves képviselőtársaim, hogy az elszámolásnál miért csúszik el a munkáltató, és miért talál kevesebb önkéntes órát a valóban meglevőnél. Tehát az egyik oka ez az úgynevezett elrendelhető és a ténylegesen elrendelt közötti óraszámkülönbség, az óraszámkülönbséget tolja át az önkéntesre, ezáltal csökkenti annak a mértékét, ezáltal lesz kevesebb az ügyeleti díj, ezáltal lesz kevesebb a szolgálati idő is.

 

A másik meg az átlagolási technikának köszönhető, ezzel is el lehet vonni önkéntes órákat, amikor azt mondjuk, hogy a munkaidőkeret átlagában lehet úgymond az elrendezést csinálni, és akkor ettől a munkáltató úgy érzi, hogy a napi munkaidőkorlátot, ami hangsúlyosan csak 12 óráig terjed, az átlagolásra hivatkozva áthághatja, azaz megint csak önkéntes órákat fog átminősíteni. Ehhez neki nincs joga, persze a munkáltatónak az az érdeke, hogy kevesebbet fizessen.

Azért tartom roppant fontosnak, hogy ebben a jogszabályban ezt az úgynevezett, bizonyos értelemben kimaradt részt is tisztázzuk, és végre egyszer tisztességesen rendezzük, mert az, hogy az előbb elmondott napi pihenőidő, munkaidő minősítése megtörténik, még nem elég, mert ha most így folytatódnak a dolgok tovább, azzal ugyan már nem csökken a kollégák munkabére, viszont még mindig vitatott lesz, hogy hogyan kell értelmezni, és hogyan kell a gyakorlatban eljárni a munkaidő-minősítések kapcsán. Ezt nagyon fontosnak tartom, ennek megfelelően adtam be módosítást, és nagyon kérem az egészségügyi bizottságot - mivel ők fogják érteni ennek a jelentőségét, és tudják jól, hogy nem a levegőbe beszél az ember, ezek jogilag megalapozott vélekedések -, hogy hajtsuk végre ezt a módosítást is, és tényleg tegyük már végre helyre ezt az egész kérdést, hogy az egészségügyben itt dolgozók, ilyen ócska és vacak bérkörülmények között is itt dolgozók legalább ebben a kérdésben kapják meg azt, ami nekik jár. Sajnos, ennek is van vonzata, mert ha a költségvetésben vagy az OEP-finanszírozásban biztosított működési költségből fizeti a munkáltató az ügyeleti díjat, akkor elvileg ő kifizetheti ebből az úgynevezett törvényes díjat, amit én annak tartok, de ha meg tudja úszni, akkor ezt a pénzt másra tudja költeni, ha viszont erre költöm, akkor másik helyen fog hiányozni.

Még egyszer mondom: kevés az itt maradt orvos és ügyelő, már ügyeleti sorokat bizonyos vidéki intézményekben ki se lehet állítani, és ha mégis elvárjuk tőlük, hogy a munkajoggal szemben is többet vállalva, az önkéntes határt és minden határt túllépve megcsinálják azért, hogy ne álljon az egészségügy, akkor legalább ezért ne büntessük őket, hanem a tisztességesen nekik járó jövedelmet és szolgálati időt írjuk jóvá. Ezért kérem majd a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, hogy a részletes vitánál pontosan kifejtett módosítási javaslatot támogassák ebből a megfontolásból.

Ha még van egy pici idő, szeretnék még egy dologra reagálni, nevezetesen a Nemzeti Egészségügyi Tanáccsal kapcsolatos polémiára. Mindenki elmondta, többen elmondták, hogy nem sok értelmét látják ennek az egész Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak, senki ne sértődjön meg, én még korábban a kamara képviseletében többször előfordultam a Nemzeti Egészségügyi Tanács ülésein, és megmondom őszintén, hogy az egésznek a működését én sem tartottam valami értelmes dolognak, de egész más nézőpontból, mint ami itt elhangzott. Azért nem tartottam jónak, mert úgy vettem észre, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanácsban helyet foglaló szakmai szervezetek és civil szervezetek, meg még akit odahelyezett a jogszabály, ha véletlenül az aktuálisan működő kormányzattal szemben, szakmai megközelítésből - és nem politikai megközelítésből - mondott olyat, ami az aktuális kormányzatnak nem tetszett, akkor a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak a tanácsaira úgymond semmi szükség nem volt, mert úgyse fogadták meg. Nem mondom, hogy a Fidesz-kormány idején így lenne, de van egy ilyen rossz emléke az embernek.

Úgyhogy ne haragudjon meg Puskás Tivadar képviselő úr, barátom se, ha azt mondom, hogy én nem zokognék amiatt, ha esetleg ez a tanács mégsem működne tovább, mert minden szakmai érdekképviseletnek is ez a dilemmája, hogy ha igazán szakmai ellenérveket hoz föl, mindig azt a választ kapja, hogy politikailag áll szemben, és éppen ezért ugyanez a vád illethette a tanácsot. Vagy ha a tanács nem akarta, hogy ez a vád illesse őt, akkor úgy dolgozott, amivel gyakorlatilag szakmai elveket is, ha kellett, meghazudtolt politikai érdekek miatt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

 

 

forrás: www.mkogy.hu

 


 

dr. Gyenes Géza és Orbán Viktor vitája a Parlamentben az egészségügyről

2011.06.14.10:46:07

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Minden tisztelet megillette önt akkor, amikor 2010. március 26-án, a választás idején az alábbiakat mondta: "Szeretnénk lezárni azt a korszakot, amely megnyomorította a magyar egészségügyet, amely miatt orvosok és ápolónők tömegesen hagyják, hagyták el az országot. És nem a tapasztalatszerzés szándékával mennek el, hanem a kényszer űzi el őket, hogy jobban fizetett állásokat keressenek külföldön." Minden tisztelet megillette önt akkor is, amikor 2010. május 25-én a kormányprogram ismertetésekor az alábbiakat mondta: "A nemzeti ügyek kormánya az egészségügyben az orvosokkal, ápolókkal, betegekkel együttműködésben viszi véghez azokat az átfogó változtatásokat, amelyek az ágazat megmentéséhez elengedhetetlenek. Nemzeti cél a népesedési és egészségügyi fordulat végrehajtása. Az új kormánynak vállalnia kell, hogy javítja a családorvosi praxisok finanszírozását, és megőrzi annak reálértékét, támogatnunk kell a fiatal orvosok praxishoz jutását. Az alulfinanszírozott egészségügy rontja az állampolgárok gyógyulási esélyeit, és hosszú távon a gazdaságot is fékezi."

Ezekhez képest mi történt, illetve mi történik az egészségüggyel, miniszterelnök úr? Nos, az alapelveket, a célokat és a megvalósítás módjait, lépéseit, ütemezését tartalmazó egészségpolitika híján, reálértéken és GDP-arányosan is csökken az egészségügy költségvetése, exponenciálisan nőtt az egészségügyben dolgozó orvosok és szakdolgozók emigrációja, brutális megszorítást kell elszenvedni az egészségügyi büdzsét terhelő, valójában szociális jellegű támogatást biztosító gyógyszer-támogatási rendszernek. És mindezek tetejébe a kormányszóvivő útján ön, miniszterelnök úr, nemet mondott arra a béremelésre, amellyel itthon tarthatná az egészségügyi dolgozókat, és a gyógyító pályára orientálhatná a fiatalokat.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A betartatlan ígéretek sajnos tragikus következményekkel járnak. Bár reménykedve vártuk, semmi nem történt annak érdekében (Az elnök többször csenget.), hogy javuljanak végre a népesség megbetegedési és halálozási mutatói. A kérdést föltettem az elején.

Várom a válaszát, tisztelt miniszterelnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is engedje meg, hogy köszönetemet fejezzem ki, amiért az ügy súlyához méltó hangon beszélt a kormány célkitűzéseiről, amelyek szerintem is tiszteletet érdemelnek. Olyan kérdéseket próbálunk megoldani, amelybe hosszú éveken keresztül, ha valaki bele is fogott, legfeljebb csak beletörött a bicskája. Örülök annak, hogy az egészségügyi bizottság lehetővé tette, hogy Réthelyi Miklós miniszter úr az egészségügyi bizottság előtti meghallgatáson minden szakmai részletkérdést kifejthessen, és minden szakmai részletkérdésre válaszolhasson. Köszönöm azt is, hogy önök támogatnak bennünket abban, hogy az egészségügy megmentése nemzeti ügy maradjon. Végül is a kormány azért alakult meg, hogy nemzeti ügyeket szolgáljon.

Ugyanakkor szeretném, ha azt is elfogadná tőlem, hogy minden egészségügyi változás előföltétele, hogy egy teljes gazdasági fordulatot vigyünk végbe, tekintettel arra, hogy minden közös célunk megvalósításának első számú előföltétele egy erős és biztosan növekvő gazdaság. Ennek ma van két akadálya, amit én nem is akadálynak nevezek, hanem ellenségnek tekintek: ez a munkanélküliség és az adósság. Ezeket le kell győznünk, vagy legalábbis meg kell fékeznünk ahhoz, hogy az egészségügy megmentésére egyáltalán sor tudjon kerülni. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy Magyarországon a foglalkoztatási ráta 55 százalékkal a legalacsonyabb az egész Európai Unióban, másfelől pedig, hogy minden 10 forintnyi befizetett személyi jövedelemadónkból 7 forint adósságszolgálatra megy el. Szívesen költenénk ezt a 7 forintot például az egészségügyre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Erős gazdaságra van szükségünk, ezért mindenkit arra kérek, hogy támogassa a kormányt a munkanélküliség és az adósság ellen folytatott küzdelmében, mert ezzel kerülünk közelebb az egészségügyi reform végrehajtásához is. Arra kérem önöket, hogy támogassák a Semmelweis-tervet, amit a miniszter úr bemutatott az általam már említett bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A nemzet tragikus egészségi állapota és egészségügyünk tragikus helyzete nem az a problémakör valóban, amelyben politikai ellenfélként kellene egymást legyőznünk. Legyőznünk a problémákat kellene, mégpedig együtt, ha úgy tetszik, a nemzeti együttműködés keretében.

Miniszterelnök Úr! Nagy örömömre szolgált, hogy annak idején két alkalommal is találkozhattam önnel a nemzeti egészségügyi kerekasztal ülésein, amelyeken az volt a közösen vállalt cél, hogy az egészségügy ügyének problémáira konszenzusos megoldást találunk. Én elsősorban orvos vagyok, és csak ezt követően politikus, ezért minden szakmai hozzáértésemmel, szakmapolitikai tapasztalatommal most is azon vagyok, hogy hozzájáruljak a nemzet e súlyos problémájának megoldásához. Képviselőként tett önálló javaslataimat és a kormányoldal elképzeléseire adott módosító javaslataimat eddig is a szakmai és legkevésbé sem politikai megfontolások vezérelték. Eddigi tapasztalataim szerint azonban önök a politikai megfontolásokat a szakmai együttműködés fölé helyezték.

Kérem önt, miniszterelnök úr, szakítsanak ezzel a gyakorlattal, és ha lehet, más szakterületek problémáinak kezelésénél is tegyenek így.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban)

 

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is, képviselő úr, igyekszünk megfogadni azt a jó tanácsot, amit most teljesen érthető módon a figyelmünkbe ajánlott. Ön is tudja, hogy én elkötelezett híve vagyok a legkülönbözőbb konzultációknak. Magyarországon 41 konzultációt indítottunk meg, ebből 17-et lezártunk, és ebből az egyik az egészségügyről szólt. Az egészségügyért felelős államtitkár végigjárta Magyarország szinte összes egészségügyi intézményét, annak érdekében, hogy megalapozott szakmai információk álljanak rendelkezésre a Semmelweis-terv elkészítéséhez. Ezt a tervet vitára bocsátottuk. Arra kérem önt, hogy azt a hozzáértést, amellyel ön mindannyiunk által elismert módon rendelkezik, legyen kedves, és kamatoztassa ebben a vitában.

A gyógyszer-támogatási rendszer átalakítását úgy képzeljük el - kérem, ebben a harcban is támogasson bennünket -, hogy az extraprofitokat, amelyeket a kereskedők és a gyógyszergyártók ma még magukénak tudhatnak, benn akarjuk tartani a központi költségvetésben, anélkül, hogy egyébként árat kellene emelni. És nem szeretnénk eltekinteni attól sem, hogy az egészségügyben tervezett több száz milliárd forint értékű beruházások megvalósuljanak a következő évek során.

Kérem a támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

forrás: www.mkogy.hu


Gyenes Géza azonnali kérdése a miniszterelnökhöz

 

2011.06.06.19:27:53

 

A jobbikos Gyenes Géza szerint minden tisztelet megillette Orbánt, amikor a választások előtt azt mondta, hogy meg kell változtatni a helyzetet, hogy az alulfizetett ápolók az ország elhagyására kényszerülnek. Akkor is tisztelet illette Orbánt, amikor az egészségügy megmentéséről és a fiatal orvosok praxishoz jutásának támogatásáról beszélt. Ehhez képest nem ez történik, reálértéken és GDP-arányosan is csökkent az egészségügyre fordított pénz, továbbra is menekülnek az orvosok, Orbán pedig elutasította az orvosok béremelését. "A betartatlan ígéretek tragikus következményekkel járnak", mondta.

Orbán köszönetét fejezte ki, amiért Gyenes "az ügy súlyához méltó hangon beszélt a kormány célkitűzéseiről". Megköszönte, hogy az egészségügyi bizottság annak idején meghallgatta Réthelyi minisztert, és köszönte azt is, hogy a Jobbik szerint is nemzeti ügy az egészségügy. De nehéz a gazdasági helyzet, van két ellenség, az adósság és a munkanélküliség, ezeket kell elsőként legyőzni. "Minden befizetett tíz forint adónkból hét adósságszolgálatra megy el. Szívesen költenénk ezt a hét forintot másra", mondta, és azt kérte, hogy ha segíteni szeretnének az egészségügyön, akkor támogassák a kormány programját.

Gyenes szerint az egészségügy nemzeti ügy, ezért konszenzust kell találni. Ő maga elsősorban orvos, csak másodsorban politikus, ezért is szakmai alapon nyúl a témához. "Eddigi tapasztalataim szerint azonban önök a politikai megfontolásokat a szakmaiak fölé helyezik, szakítsanak ezzel a gyakorlattal", zárta felszólalását.

Orbán Viktor nagy híve a konzultációnak, és szívesen megfogadja Gyenes zárótanácsát. Arra kérte, hogy szakmai tudását kamatoztassa a vitában. Ezután a gyógyszergyártók extraprofitjáról beszélt.

 

Forrás: Index

 


 

Bűncselekmény lesz – bajba kerülnek az egészségügyi bűnözök

2011.05.11.21:56:36

 

Már az Országgyűlés előtt van az a kormányzati előterjesztés, amely önálló bűncselekménnyé minősítené a visszaéléseket a társadalombiztosítási vagy szociális juttatásokkal. Az egészségbiztosítási kasszát évente milliárdokkal károsítják meg a csalók. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a bűncselekmények visszaszorítására szorosabb együttműködésre törekszik a rendőrséggel. Az első megállapodást a Hajdú-Bihar Megyei Főkapitánysággal írta alá az OEP.

 

A törvényjavaslat innét letölthető.

 

 

 


 

Béremelés elnapolva

2011.03.16.17:22:28

 

A Parlament fideszes többsége leszavazta dr Gyenes Géza és Pősze Lajos egészségügyi béremelés első lépcsőjét meghatározó országgyülési határozatra vonatkozó  javaslata általános vitára való bocsátását.

 

Forrás: FAKOOSZ

 

A javaslat szövege lejjebb görgetve olvasható.

 

 


 

Részlet az Országgyűlés 2011. március 07-i ülésének jegyzőkönyvéből

Forrás: www.mkogy.hu

 

 

 

ELNÖK: Tisztelt Ház! Gyenes Géza interpellációt nyújtott be a nemzeti erőforrás miniszterhez: "Az egészségügyben dolgozók létszámának milyen mértékben kell csökkennie, szakmai és korösszetételének milyen mértékben kell romlania ahhoz, hogy elérje azt az ingerküszöböt, amely a növekvő munkaerőhiány kezelésére érdemi lépésekre készteti a kormányzatot?" címmel. Gyenes Géza képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

DR. GYENES GÉZA: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Interpellációmat egy sajtóhírhez szeretném kötni. "Rezidens ügyelt az idegsebészeten. Elegendő-e a rezidens mellé rendelt szakorvosi felügyeletet telefonon biztosítani?" címen fogalmazta meg a sajtó az aggályait egy Szent János kórházi eset kapcsán.

Mi is történt valójában a Szent János Kórházban? Nos, annak ellenére, hogy a vonatkozó törvény szerint csak szakorvosi felügyelet mellett dolgozhat, egyedül hagytak egy nemrégen végzett, szakmai gyakorlattal még nem bíró kezdő orvost, vagy ahogy nevezik: rezidenst, a fővárosi Szent János Kórház idegsebészeti osztályán szilveszter másnapján. Aznap a régió összes betegére nézve a Szent János Kórház biztosította az akut idegsebészeti ügyeletet, azaz ide kellett behozni azokat az eseteket, mint például az agyvérzés, komoly fejsérülés s a többi, amelynek diagnosztizálása, terápiája, esetenként az életmentő beavatkozások elvégzése szakorvosi képesítést, komoly szakorvosi gyakorlatot feltételez.

Annak ellenére, hogy a rezidensnek módjában állt telefonon konzultálni vagy akár az intézménybe behívni az otthonában készenlétező és a rezidens felett adott alkalommal szakmai felügyeletet adó szakorvost, ez a megoldás magas időfaktorú esetekben akár a beteg életét is komolyan veszélyeztetheti. Tekintettel arra, hogy ez a vitatható gyakorlat elsősorban a fokozódó szakorvoshiánynak köszönhetően alakult ki Magyarországon, itt az idő, hogy szervezési eszközök és az egészségügyi pálya művelőinek megbecsülése révén konkrét kormányzati lépések történjenek a szakorvos-, orvoselvándorlás megállítására.

Tisztelt Államtitkár Úr! Meg kell kérdeznem tehát: hány orvosnak, szakdolgozónak kell elhagynia a pályát vagy az országot ahhoz, vagy ha úgy tetszik: hány orvosnak, szakdolgozónak, milyen szakmai és korösszetételben kell még az országban maradnia ahhoz, hogy a kormányzat érdemi lépésekre szánja el magát az egészségügy növekvő mennyiségi és minőségi munkaerőhiányának kezelésére?

Megtisztelő válaszát várom. Köszönöm.

ELNÖK: Ismét Szócska Miklós államtitkár urat illeti a szó.

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az egészségügyi emberi erőforrások helyzete a magyar egészségügy sorsfordító kérdése.

Az egészségügyi ágazatban dolgozók iránti igény nemcsak Magyarországon, hanem a világ valamennyi országában megnövekedett. Csak Európába 1,5 milliónyi egészségügyi dolgozót várnak, orvost és szakdolgozót beleértve. Azt nem kell ecsetelnem, hogy milyen állapotban vettük át az egészségügyet; azt sem kell ecsetelnem, hogy ezen belül a szakképzés milyen állapotban volt. Tehát az egész emberierőforrás-képzési rendszerünk romokban hever.

A rendelkezésünkre álló keretek között igyekszünk minden olyan intézkedés megtételére, amely a végzett orvostanhallgatók pályára lépését, a felsőfokú szakirányú képzésbe történő bekapcsolódását segíti, s mind a szakorvosok, mind a végzett orvostanhallgatók külföldre távozását, illetve pályaelhagyását csökkenti. Még az egészségügyi intézmények felmérése, a tartalékok visszaforgatása, a tartalékok mozgósítása is azt a célt szolgálja, hogy legyen arra forrás, hogy a pályán tartsuk a szakdolgozót vagy a rezidenseket.

Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy ez nemcsak pénzkérdés. Maguk a rezidensek is elmondják, hogy a szakmai lehetőségekhez való hozzáférés, a szakképzés rendszere is ilyen probléma. A szakképzés rendszerének az újragondolásán is dolgozunk. Jelenleg folyamatban van az úgynevezett rezidensképzésről szóló kormányrendelet módosítása, amely a korábbi kötött pályázati rendszert egyszerűbbé, rugalmasabbá, átláthatóbbá és átjárhatóbbá teszi. Megteremtődik a szakváltás, egészségügyi szolgáltatóváltás, a költségtérítéses képzési formából az államilag támogatott képzésbe történő átjárás lehetősége. Tehát számos olyan rugalmassági elemet teszünk bele, ami a veszteségeket csökkenti. Az új rendelettel egyúttal tovább erősödik a munkáltató-egészségügyi szolgáltató kapcsolata.

Mindezen intézkedések alkalmasak arra, hogy a korábbi szigorúbb szabályozás elrettentő hatását is ellensúlyozzuk. A módosítással a támogatott szakorvosjelöltek után az állam által nyújtott támogatások célzottan, átjárhatóan lesznek rögzítve. Csak jelzem, hogy a migráció egyik oka, hogy a hiányszakmákban adható 50 százalékos többlettérítést sem hívják le a kórházak.

Természetesen az egészségügyben fennálló orvoshiány nem orvosolható egyik pillanatról a másikra. 2004 májusa óta az aktív orvosi populáció több mint 10 százalékát elveszítettük. Tehát egy hosszú, több mint évtized óta tartó folyamat következményeinek a felszámolását kell megtennünk.

Az egészségügyi szakemberhiány enyhítését tűzi ki elsődleges célul a Semmelweis-tervben szereplő, az egészségügyi dolgozók homogén életpályacsoportját érintő életpályamodell is. Ennek részeként a képzési-szakmai előmeneteli rendszer, a munkakörülmények, munkaterhelés, az egészségügyi dolgozók megfelelő életkörülményei vonatkozásában számos olyan intézkedés megtételét tervezzük, amelyek a jelenlegi orvoshiányt előidéző folyamatot enyhítik, a kioltását szolgálják, és fokozatosan visszafordíthatóvá teszik ezt a folyamatot.

Kiemelten kezeljük ezt a kérdést. Magunk is sorsfordítónak gondoljuk. Megtettük azokat az első lépéseket, amelyek ezen az úton szükségesek, de ez egy hosszú időt és forrásokat igénylő gyógyulási folyamat. Kérem a képviselő urat, hogy válaszomat szíveskedjék elfogadni.

ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt átadom az ülés vezetését Ujhelyi István alelnök úrnak, kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadja-e a választ.

DR. GYENES GÉZA:Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Jelezte volt, hogy Európának 1,5 millió egészségügyi dolgozóra van szüksége - nekünk meg a magyar orvosokra és egészségügyi dolgozókra lenne szükségünk, és most rögtön.

Sajnos az a gond, hogy az ön által jelzett intézkedések kétségtelenül előremutatóak lehetnek, csak azonnali hatásuk nincs, félek tőle. Ezért csodálkozom rajta, hogy a korábbi, képviselőtársammal együtt benyújtott országgyűlési határozattervezettünk, ami már ebben az évben elkezdi a bérfelzárkózatást, elutasításra talált. Most még egyszer megpróbáljuk, mert úgy gondoljuk, hogy azonnali lépést kellene tenni.

Ugyanis ez a helyzet, változatlanul, egyszerűen a betegek életének a veszélyeztetését jelenti, ezért viszont egyelőre az önök kormányzatát terheli a politikai felelősség. Jelzem, hogy a politikai felelősség büntetőjogi felelősséggé való átkonvertálása, egyébként nagyon helyesen, ebben a kormányzati ciklusban vette kezdetét.

Köszönöm, nem fogadom el a válaszát.

ELNÖK: Köszöntöm a tisztelt Házat, jó munkát kívánok mindannyiunknak!

A képviselő úr nem fogadta el a választ. Megkérdezem az Országgyűlést: önök?

Szavazzunk! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a választ 179 igen szavazattal, 76 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta.

 

 

 

 


Parlament elé az egészségügyiek bérrendezésével

2011.03.09.14:50:40

 

A szakbizottság szinte egyhangúan támogatta Gyenesék képviselői indítványát.

Vészhelyzet van az egészségügyben, el kell indulnia a bérrendezési folyamatnak, fogalmazott Gyenes Géza (Jobbik), aki volt jobbikos képviselőtársával, az immár független Pősze Lajossal közös indítványt nyújtott be „Az egészségügyben szükséges bérrendezés első, bevezetendő lépéséről" címmel.

 

Most nem határoztak meg összeget, mint tavaly, amikor százmilliárdot indítványoztak a bérrendezésre fordítani. A javasolt összeg nagysága most is ez, ám nem akartak szoros kereteket szabni a kormánynak. Mindenképpen szeretnék elérni, hogy kerüljön a parlament elé indítványuk, a T. Ház foglalkozzon ezzel a témával, szülessen olyan döntés, ami legalább a vészhelyzet enyhítésére alkalmas.

Pősze Lajos egyenesen azt vizionálta, hogy néhány éven belül chater járatok fogják szállítani a magyar orvosokat, akár például Németországba, ahol már most tízezer orvos hiányzik az állami ellátásból. A képviselő szerint nem megengedhető, hogy a fiatal orvosok másod-, harmadállásokat vállaljanak, s harmincas éveikre teljesen kimerüljenek, mert nem tudnak megélni a fizetésükből.

A bizottsági vita szinte mindenki egyetértett, hogy az indítványt tárgysorozatba kell venni, mert ezzel van esély arra, hogy valóban az Országgyűlés elé kerüljön a bérrendezés. Csupán Nagy Kálmán (KDNP) tartózkodott, mondván, a bérek rendezése nem képzelhető el általánosan, hanem csak csoportokra bontva, hiszen nem azonos az egészségügyben dolgozók helyzete.

A fizetés rendezése mellett többen kiemelték a jó kollektívák és a szakmai támogatás hiányát. Heintz Tamás (Fidesz) egyenesen úgy fogalmazott, hogy „a kezdő sebész jó arra, hogy kampózzon, de a szakmára nem tanítják meg."

A szavazás megmutatta a többség szándékát: 19 igennel, egyetlen tartózkodással tárgysorozatba vették az indítványt. Ezek után a Házbizottság fog arról határozni, hogy melyik bizottság dönthet az általános vitára való alkalmasságról. Vélhetően ez is az egészségügyi bizottság lesz: ekkor majd eldől, mennyire komoly a szándék a parlamenti vitára.

 

2011-03-09 14:27
Forrás: Weborvos

 

 

 


Napirenden a az egészségügy bérrendezése

2011.03.03.19:05:59

 

Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága március 9-én, szerdán tárgyalja dr. Gyenes Géza és képviselőtársa határozati javaslatát az egészségügyben szükséges bérrendezés első, bevezető lépéséről.

 

A meghívó itt olvasható.

 

 

 

"Az Országgyűlés

 

…./2010. (……) OGY határozata

 

Az egészségügyben szükséges bérrendezés első, bevezetendő lépéséről

(TERVEZET)

 

Az egészségügyben dolgozók a társadalom többségének megítélése szerint végzettségükhöz és munkájuk felelősségéhez képest különösen méltánytalanul alacsony bérezésben részesülnek, ennek eredményeképpen felgyorsult mind a pályakezdő, mind a szakképesítéssel rendelkező orvosok, egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, megindult az állami egészségügy magánszférába történő kiszerveződése, és megállíthatatlanul folytatódik az egészségügy humánereje utánpótlásának ellehetetlenülése.

 

1. E problémák mielőbbi kiküszöbölése érdekében az Országgyűlés:

 

a)      felhívja a kormányt, hogy az egészségügy közfeladatait közfinanszírozottan ellátó egészségügyi dolgozók lépcsőzetes bérrendezését 2011. március 31-ig dolgozza ki,

 

b)      felhívja a Kormányt, hogy az 1. pontban foglalt javaslat úgy kerüljön kidolgozásra, hogy a Kormány az általa megjelölt határidővel kezdődően rendelje el a bérrendezés első lépcsőjében az orvosok és szakdolgozók vonatkozásában nevesített összegek  kifizetését.

 

2. Ez a határozat a közzétételének napján lép hatályba.

 

 

 

Budapest, 2010. ………………………

 

 


INDOKOLÁS

 

 

Az egészségügyben dolgozók a társadalom többségének megítélése szerint végzettségükhöz és munkájuk felelősségéhez képest különösen méltánytalanul alacsony bérezésben részesülnek.

A társadalom többsége azzal is tisztában van, hogy ezt a helyzetet nem kompenzálja a hálapénz szégyenletes intézménye. A méltánytalan helyzet mára már oda vezetett, hogy felgyorsult mind a pályakezdő, mind a szakképesítéssel rendelkező orvosok, egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, megindult az állami egészségügy magánszférába történő kiszerveződése, és megállíthatatlanul folytatódik az egészségügy humánereje utánpótlásának ellehetetlenülése.

A fentieknek is köszönhető, hogy egyre nagyobb veszélybe kerül az ország lakosságának egészségügyi ellátása és válik teljesíthetetlenné a kormánynak az egészségügy megmentésére tett ígérete.

E problémák erkölcsi, anyagi és népegészségügyi kihatásai beláthatatlan károkat okoznak az egész nemzetnek.

A szakmai műhelyekben folyamatosan készülő különböző reform és életpálya modellek ellenére, a fenti problémák kezelését azonnal el kell indítani, mivel nem létezhet olyan modell vagy reform elképzelés, amely eltekinthetne az egészségügyben dolgozók jövedelemviszonyainak rendezésétől.

A jelen javaslat egy majdan törvényben garantálandó bérrendezés első lépcsőjének tekintendő.

A javaslat megvalósítása - a számítások szerint - kb. 120 mrd Ft nettó kiadást jelenthet éves szinten. Ebben az összegben már figyelembe lettek véve a munkáltatók megnövekedett járulékai, a kiáramló bértömeg utáni adó, az alapokba történő befizetések, és a fogyasztáshoz kapcsolódó ÁFA bevételek is.

A 2011. évi költségvetés - a benne lévő tartalékok okán - kivételes, vissza nem térő lehetőséget teremt a javaslat megvalósításához."

 

A bizottsági ülésen, mint állandó meghívott, részt vesz a FAKOOSZ elnöke, dr. Selmeczi Kamill is. A részletekről természetesen a jövő héten beszámolunk.

 


 

Miért maradt ki a praxisok egy része az év végi többlet juttatásból?

2010.12.29.  09:21:29

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Gyenes Géza, a Jobbik képviselője, azonnali kérdést kíván feltenni a nemzeti erőforrás miniszternek: "Az alapellátásnak szánt többletpénzből részesülő praxisok közül miért maradtak ki a területi ellátás nélküli praxisok, amelyek a területi ellátási kötelezettséggel bíró praxisokhoz hasonlóan OEP által finanszírozottan látják el biztosított betegeiket? Megengedhető-e az ellátáshoz való hozzájutás tekintetében ez a beteg és beteg között esélyegyenlőtlenséget eredményező különbségtétel?" címmel. Hát, a rövid cím, gondolom, annak köszönhető, hogy az elnök felolvassa a tartalom egy részét, és így a két percben több idő jut a tartalom kifejtésére. Öné a szó két percben, képviselő úr.

 

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azokat a betegeket, akik a társadalombiztosítás keretében természetbeni ellátásra szorulnak, az alapellátás szintjén területi ellátási kötelezettséggel rendelkező, illetve területi ellátási kötelezettségek nélküli orvosok, háziorvosok látják el. Az, hogy az adott orvoskörből a beteg kit választ orvosául, a beteg szabad orvosválasztásán múlik. A biztosított betegek ellátóit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozza. A háziorvosoknak ebből az ellátmányból kell a betegellátás valamennyi körülményét, feltételét a belekerülésüknek megfelelően biztosítani.

Az egészségügyből történt effektív pénzkivonások, továbbá a maradékelven megszavazott finanszírozások eddig rendre azt bizonyították, hogy politikusaink fejében egy pillanatra sem fordult meg, hogy döntéseikkel beteg emberek ellátását nehezítik meg, illetve lehetetlenítik el esetenként. Most dicséretesen egy olyan döntés született, hogy a kormányzat egyszeri alkalommal ugyan, de pluszpénzt ad a betegek ellátására, ám nem teheti azt meg, hogy különbséget tegyen biztosított beteg és biztosított beteg között.

Megkérdezem ezért az államtitkár urat, megengedhetőnek tartja-e, hogy az ellátáshoz való hozzájutás tekintetében esélyegyenlőtlenség legyen, különbség legyen beteg és beteg között. Lát-e lehetőséget arra, hogy az alapellátásnak szánt többletpénzből a területi ellátás nélküli praxisok is részesüljenek?

Köszönöm, a válaszát várom.

 

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön előtt is ismert, hogy a 2010. év második felére az ellátórendszer a működőképesség határához ért, és olyan intézkedéseket kellett tegyünk, hogy a fenntarthatóságát biztosítani tudjuk. Ezek közé tartozik a 27,5 milliárd a kórházak fenntarthatóságának biztosításához, és most ez az 1,8 milliárd, amiből 1 milliárd 390 millió jut a háziorvosi ellátásra közvetlenül, még a fogorvosi ellátás is beletartozik az alapellátási csomagba.

Azt el kell mondjam, hogy ez a külön támogatás ebből eredően az alapellátás döntő hányadára kiterjed. Egy normatív elvet kellett meghatároznunk, zárt forrással dolgoztunk, és ebből az egységes logikából valamilyen szinten a területi ellátási kötelezettség nélküli praxisok, amelyek az ellátórendszerből is némileg kilógnak. Hiszen olyan praxisok is vannak közöttük, ahol nyolc beteg van. Tehát nem tudtunk egy olyan normatív elvet kitalálni ennek a kisebb résznek a kezelésére, mint az alapellátás egyéb részeinek kezelésére. Kötelezettségeik és felelősségük kisebb, mint a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező kollégáiké, és ezen praxisok egy része alig végez alapellátást; nem lehet belőni pontosan, hogy melyik végez. A háziorvosi ellátást foglalkozás-egészségügyi ellátásuk melléktevékenységeként végzik többségükben ezek a praxisok. Némelyik praxis olyan kicsi, hogy fenntartása sem költséghatékonysági, sem szakmapolitikai szempontból nem indokolt.

A betegek szempontjából az igazságosság a mi olvasatunkban úgy néz ki, hogy minden magyarországi lakóhellyel rendelkező biztosított fordulhat ellátásra vonatkozó igényével a lakóhelyén területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvoshoz. Ezért a területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosok kimaradása az egyszeri támogatásból nem eredményez beteg és beteg közötti diszkriminációt. Mi ezt így ítéljük meg. Ha lett volna több pénzünk, akkor őket is értelemszerűen bevettük volna ebbe a körbe.

Köszönöm.

 

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, önnek igaza van, kétségtelen, ilyen területi ellátási kötelezettség nélküli praxis is van, meg olyan is van létszámban, ezt jól tudom. Van egy szabály, hogy az orvosi kamarához kellett fordulni a 200 alattinál, de nagyon sok 200 feletti praxis van. úgy gondolom, hogy a 200 feletti területi ellátási kötelezettség nélküli praxisok megszámolhatók és pontosan felmérhetők. Azt, hogy ott ne történjen betegellátás, kétlem, hiszen ott gyakorlatilag alapellátás folyik. Azokat a betegeket saját választásuk alapján annak a háziorvosnak kell ellátni.

Úgy gondolom, hogy körülbelül 60 millió forintot igényelt volna pluszban, ami a kiosztott összeghez képest nem olyan nagy összeg. Meggyőződésem, hogy azt a beteget, aki szabadon választhatja meg azt az orvost, aki a biztosítás keretében ellátja, mindenféleképpen károsodás éri, és ezt nem tartom szerencsés dolognak.

Köszönöm.

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a visszajelzést, figyelembe vesszük ezt a kritikát, és a költségbecslés arányát is meg fogjuk vizsgálni. Bízom benne, hogy olyan helyzetbe kerül a magyar egészségügy, hogy nem ilyen év végi kiegészítő osztogatásokkal kell életben tartani a praxisokat, hanem olyan normatív és teljesítményelvű finanszírozás lesz az alapellátásban, ami nem ilyen túlélési adagokban fogja nekik adagolni a finanszírozást.

Köszönöm szépen még egyszer.

 

 


Nettójövedelem-csökkenések az egészségügyben?

2010.12.15.12:36:56

 

Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának alelnöke, Gyenes Géza, a következő kérdést tette fel a NEFMI illetékesének a Parlamentben: az egészségügy közfeladatait ellátó személyek az szja hatálya alá tartozó jövedelmeiket, akár közalkalmazottak, akár köztisztviselők, akár a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók, akár vállalkozók, egyaránt, azaz szektorsemlegesen közpénzből, azaz az Egészségbiztosítási Alapból nyerik.

 

Méltánytalan lenne velük szemben, ha az általuk elszenvedett jövedelemcsökkenések kompenzálására csak bizonyos foglalkoztatási formákban kerülne sor. Kérdezem:

 

* A közszférában várható nettójövedelem-csökkenések kormány általi kiegészítése hogyan fog zajlani az egészségügyben?
* Kizárólag csak a közalkalmazottakra, köztisztviselőkre vonatkozik-e, vagy kiterjed ugyancsak közfeladatot ellátó, de a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó egészségügyi dolgozókra, illetve a vállalkozóként tevékenykedő, közismerten alulfinanszírozott háziorvosokra is?
* A jövedelmek kipótlásához szükséges forrás és annak mértéke a költségvetési törvény mely fejezetében szerepel?

 

Halász János, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:

 

Képviselő Úr! Tisztelettel tájékoztatom, hogy az adó- és járulékváltozások következtében fellépő nettó illetménycsökkenés kompenzációjáról szóló kormányrendelet előkészítés alatt áll, az egyeztetési folyamat még nem fejeződött be. A tervezet szerint a kompenzáció a költségvetési szerveknél bármely érintett jogviszonyban foglalkoztatottra kiterjed, azaz természetesen az egészségügyi költségvetési intézményekben foglalkoztatottakra is.

 

- Azokra a munkavállalókra viszont, akik bár közfeladatot látnak el, de nem költségvetési szervnél állnak alkalmazásban, ez a kompenzáció a készülő javaslat szerint nem terjed ki, hiszen az ő keresetük alakulását, például az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született keresetnövelési ajánlás követésével, a munkáltatójuk feladata meghatározni. Ugyanakkor az ajánlásnak megfelelő béremelés esetén a munkavállalók nettó keresete nem csökken akkor sem, ha egyébként családi adókedvezményt nem tudnak igénybe venni.

 

Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás kiterjed az országos minimálbérnek és a középfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgozók garantált bérminimumának 2011. január 1-jétől történő növelésére is. E két bérminimum emelése szintén biztosítja, hogy a kézhez kapott nettó összeg nem csökkenhet 2011-ben. Végrehajtásuk kötelező lesz minden munkáltató számára, miután még ez évben kormányrendelet jelenik meg az alkalmazásukról.

 

- Végezetül pedig: a költségvetési szervekre kiterjedő kompenzáció forrásául a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezetében lévő céltartalék előirányzat szolgál, ez 22 milliárd forint összesen. (kivonat)

Forrás: MOK Honlap

 

A szerkesztő megjegyzése:

 

Az Országos Érdekegyeztető Tanács béremelési ajánlása nem bír kötelező jogerővel.A költségvetés előzetesen ismert tervezete alapján az egészségügyben béremelésre (és másra sem) érdemi forrásbővülés nem várható. Így a nem költségvetési intézményekben dolgozók bérének "ajánlott" növelésének forrása a közszolgáltatásban munkaviszony keretében foglalkoztatottak esetében nem áll rendelkezésre, az államtitkár kijelentésének nincs pénzügyi alapja. A vállalkozók helyzetében a helyzet ugyanez.

 

 

 


Vita az Egészségügyi Bizottságban dr. Gyenes Géza és Pősze Lajos "100 00 Ft-os" azonnali béremelési javaslatáról.

 

2010.12.14.  10:55:44

 

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A második napirendi pont b) pontjában egy határozatijavaslat-tervezet szerepel, Pősze Lajos és dr. Gyenes Géza képviselő urak indítványa. Ugyancsak a tárgysorozatba-vétellel kapcsolatban kell állást foglalnia a bizottságnak.

Megkérdezem Pősze Lajos és dr. Gyenes Géza képviselő urakat, hogy kívánnak rövid összefoglalót adni a határozattervezetről.

 

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Igen. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Amikor manapság és az eddigi gyakorlat szerint az orvosbérek egyáltalán szóba kerültek Magyarországon – és elég gyakran kerültek szóba, elég gyalázatosak -, akkor azt tapasztaltuk a szakma részéről, hogy feltehetőleg politikai megrendelésre a sajtóban megjelentek a különböző, kétségtelenül súlyosnak is mondható, de egyedi orvosi műhibákról szóló tudósítások, megjelentek a hálapénzről szóló tudósítások, ami egy nagyszerű általánosításra adott lehetőséget, és akkor a politika ezt a kérdést, hogy az egészségügyben tisztességes bérezés legyen kialakítva, úgy szépen félretette. Ez gyakorlatilag az egész rendszerváltás óta folyik egyfolytában.

Tudniuk kell, aki nem tudná, hogy az ’50-es években még Gerő Ernő úr, vagy nem tudom, hogyan nevezzem (Dr. Heintz Tamás: Elvtárs!), neked elvtárs, neked nem. (Derültség.)

 

ELNÖK: Kérem, hogy térjünk a tárgyra! (Derültség.)

 

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Tehát Gerő Ernő volt az, aki gyakorlatilag kitalálta, hogy az egészségügyi dolgozók, illetve az orvosok bérezésében - mint megbízhatatlan értelmiségi réteg, vagy mit tudom én, hogyan minősítette - alakuljon ki ez a paraszolvencia rendszer, nem adunk bért, aztán majd a beteg hálálkodik, és akkor ennek a társaságnak, mármint az orvostársaságnak és az egészségügyben dolgozóknak ebbe a paraszolvencia rendszerbe az orrukat mindig be lehet mártogatni és ezáltal mindig háttérbe lehet a bérkövetelésüket szorítani.

Szomorú az, hogy a Gerő-féle javaslat óta eltelt most már lassan – ha jól számolok – több mint 50 év, és még mindig nem sikerült a politikának ezt a csodálatos útmutatást megváltoztatni.

Gyakorlatilag, ha most megnézzük, hogy a gyógyítás fogalmilag hogyan néz ki Magyarországon, hivatás? Sokan annak tartják, én azt mondom, hogy ez már régen nem tartható annak. A gyógyításról sem illik beszélni, most már csak működtetésről, egészségiparról, szolgáltatásról beszélünk általában, tehát mi jelenleg az egészségügyi hivatás Magyarországon? Egy munkaszolgálat gyakorlatilag, mert embertelen körülmények között, kényszer hatására történik, büntetőjogi fenyegetettség mellett történik, társadalmilag érdektelen, el nem ismert tevékenység sajnálatos módon. Ez nyilván tükröződik a bérkérdésben is.

Gyakorlatilag úgy gondoljuk, hogy ha az egészségügyi kormányzat a jövőre nézve szándékát kifejtette, hogy át akarja az egész egészségügyet szervezni, azt kell mondanom, hogy bármilyen szervezeti formában kívánja az egészségügyet, és bármilyen célok mentén kívánja az egészségügyet átszervezni, működtetni, óhatatlan, hogy a benne dolgozó humán erőnek – csúnya szóval, összefoglalóan – végre a megbecsültségét, tisztes bérezését a Gerő Ernő-i hozzáálláshoz képest rendezze. Nem lehet azt mondani, hogy ezt megvárjuk majd négy évig, a ciklus végére, mert úgy gondolom, hogy azok a tendenciák, amelyek Magyarországon az egészségügyben tapasztalhatók, beleértve az elvándorlás kérdését, beleértve az egészségügy korcsoportos átrendeződését, beleértve az utánpótlásnak lassan teljes hiányát vagy alapvető hiányát, az utánpótlásban részt vevő szakorvosjelöltek, rezidensek és végzett orvosok pályaelhagyását, szándékaikat, hogy külföldre mennek, egyszerűen egy olyan kép rajzolódik ki, ami azt mondja, hogy egyszerűen nem lehet ezt a kérdést halasztani. Hiszen pályán tartani a jelenlegi, jól képzett szakorvosainkat, mint ahogy a mellékelt ábra és a kivándorlási számok mutatják, igenis, nem lehet csupán olyan ígérettel, hogy majd négy év múlva rendezzük ezt a dolgot. Mindenféleképpen megértve persze azt, hogy a jelenlegi kormányzatnak komoly anyagi gondjai vannak, ez nem vitatható, csak priorizálni kellene a jelenlegi kormányzatnak, és mi erre vonatkozóan tettünk javaslatot.

Javasolnék a tisztelt képviselőtársaimnak a bizottságban egy úgynevezett első lépcsőt, ami hangsúlyozottan annyiban különbözik a korábbi Medgyessy-féle béremeléstől - egy egyszeri, és azóta sem megismételt dologról volt szó -, hogy itt egy lépcsőzetes bérfelépítést, valóban egy életpályamodellt látunk, amit a kormány is szándékozik létrehozni, ennek a megalapozására és a hangulatjavításra, és azt a hitet, hogy egyáltalán itt érdemes Magyarországon maradni, egyáltalán érdemes erre a pályára kerülni, érdemes részt venni a szakorvosképzésben, és nem az az első, hogy kimenjenek. Ezt a rezidens kollégák is eléggé keményen megfogalmazták, az úgynevezett nettó 200 ezer forintos minimális bérigényüket ahhoz, hogy itt maradjanak Magyarországon, a pályán maradjanak. Úgy gondolom, hogy ennek az első lépcsőjét meg kellene teremteni.

Én az úgynevezett „szakmai demagógiát” fogalmaztam meg, de természetesen egy ilyen horderejű kérdésben, ami körülbelül látható az előterjesztésből, az országgyűlési határozattervezetből, hogy 120 milliárdot szán erre a célra, vagy tart szükségesnek (Dr. Heintz Tamás: Nettó.) Igen. Ezért természetesen ennek a biztosítására van-e lehetőség a jelenlegi magyar költségvetési törvényben, én gazdasági szakértőnket is felkértem, Pősze Lajos képviselő kollégámat, és ha megengedi elnök úr, én most átadnám neki a szót, hogy az úgynevezett belekerülési indoklás is elhangozzék ebben az ügyben. Köszönöm.

 

ELNÖK: A szót nekem kell átadni, de átadom a szót képviselő úrnak, a Házszabály megengedi ezt. Tessék, képviselő úr az asztalhoz fáradni és bekapcsolni valamelyik mikrofont, és akkor örömmel hallgatjuk a kiegészítését.

 

PŐSZE LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az úgynevezett szakmai érveket Gyenes képviselőtársam már elmondta, de talán nem is kellett volna elmondania, mert azt maguk nagyon jól tudják, sokkal több szakmai érvet tudnak, mint amennyit Gyenes képviselő úr elmondott.

Szeretnék arra rávilágítani, hogy az a 120 milliárd nettó, ami a mi számításaink szerint ehhez az előterjesztéshez szükséges, az valójában egyébként csak 100 milliárd, az utóbbi számításaink szerint. Ez igenis, kényelmesen rendelkezésre áll, és ez majd utalás lesz arra is, hogy miért most hoztuk elő, és miért ilyen váratlanul ezt a témát, csak azért, nehogy valaki pártpolitikai sandaságot vagy megfontolást lásson az előterjesztés mögött.

Gondoljanak arra, hogy az elmúlt hetekben, bőven a költségvetés beadása után jöttek elő olyan, a költségvetést, a jövő évi és a következő öt évet érintő gazdasági, tektonikus megfontolások a kormány részéről, mint például a magánnyugdíjpénztárak bevonása a költségvetés és az ország gazdasági gondjainak a megoldásába. Matolcsy úr ez után jelentette be azt is, hogy februárban terveznek egy 700 milliárd forint körüli strukturális, reform, megtakarítási, hadd ne soroljam még, hogy milyen jelzőket használt, csomagot elkészíteni. Ebbe a környezetbe helyezzék bele a 100-120 milliárd forintot.

Tehát az egyik oldalról van egy 3000 milliárdos magánnyugdíjpénztár, van egy 7-800 milliárdos strukturális, költségvetési, államigazgatási reformtervezet, és mi akkor azt mondtuk, és azért mondtuk most, hogy nehogy már ne férjen most ebbe a keretbe és ebbe a mozgásba bele a 100 milliárd forint.

Ennek az előterjesztésnek nincs köze a költségvetéshez. Ezt akkor is meg kell oldani véleményünk szerint, ha a költségvetést januárban újra kell tárgyalni. De nem kell újratárgyalni, mert egy új törvény szerint a költségvetés ekkora módosítást külön parlamenti tárgyalás nélkül elbír.

Tehát szerettem volna ráutalni arra, hogy igenis, van mozgástér, pénzügyileg megvan a fedezet, most arról nem is beszéltem, hogy magában a költségvetésben is van 100 milliárd forint tartalék még mindig. Erre utalás az is, hogy az elmúlt napok módosító ajánlatai is arra mutattak, hogy maga a kormány is feljebb becsülte a várható adóbevételeket. Tehát ennyit a forrásoldalról.

Az összegről, hogy miért ennyi az összeg. Azért, mert nem lehet más. Többet nem akartunk, kevesebbet nem lehet kérni, mert el kell kezdeni a rezidensekkel, el kell kezdeni a pályakezdőkkel, akik nettó 100 ezer forintért dolgoznak 30 éves korukban, és megszólják őket, ha véletlenül kocsival mennek be, vagy ebédelnek, és nem a büfében vesznek szendvicset. Morálisan minden szempontból tarthatatlan a helyzet, és ez a nettó 100 ezer forintos emelés felhozná 200 ezer forint nettóra a rezidenseknek, körülbelül a pályakezdőknek is a pénzét, mert alig van különbség, 10-15 ezer forint a különbség a rezidensek és a pályakezdők pénze között, és egyben erre ráépülve az egész egészségügyi társadalomban, orvostársadalomban egy plusz nettó 100 ezer forintos méltányos bevételt hozna.

Természetesen mindenki tudja, hogy ez nem oldaná meg a hálapénz kérdését, mindenki tudja, hogy ez bármilyen későbbi életpályamodellnek csak egy első lépése lenne, de az is biztos, hogy nem lehet olyan életpályamodell később, amelyik ennél kevesebb pénzt akar, vagy adna erre az első lépésre, mert nem lehet 20-30 ezer forintokkal, és évente 10-20 ezer forintos emelésekkel ezt a kérdést megoldani.

Ha belemegyünk ebbe a zsákutcába, hogy itt megint négyéves életpályamodellt csinálunk, aminek a végére majd 50 ezerrel fog nőni az orvosok bére, akkor nem marad itt orvos, vagy minden orvos már egy maszek rendelőben lesz kint.

És még egy gondolat, igenis, fel kell vállalni értékmegítéléseket. Ha felvállaltuk azt, hogy kimondtuk, hogy 500 milliárd forinttal többet ér meg nekünk az, hogy a családosokat támogatjuk, akkor el kell jutnunk oda, hogy kimondjuk, hogy igenis, az egészségügyi dolgozók, az orvosok munkája olyan értékes, hogy értékesebb, mint a többi. Ezt ki kell mondanunk, és a társadalom velünk van, a társadalom ezt megérti, minden felmérés ebbe az irányba mutat, és a társadalom ráadásul épp ezt a mértéket érti meg és tolerálná. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szeretnék én is néhány megjegyzést tenni. Azt hiszem, teljesen egyetértünk itt a bizottság régi tagjaival, új tagjaival abban, hogy sürgős orvosi és egészségügyi bérrendezésre van szükség. Ugyanakkor szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy most folyik a 2011. évi költségvetési tervezet vitája, itt is tárgyaltuk. A törvénytervezetben nem kaptunk lehetőséget lényeges orvosbér-fejlesztésre, most interaktív módon történik ennek a határozati javaslatnak az elfogadása egy most kialakítás alatt álló költségvetésnek az idején, folyamatában.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az 1. pont tökéletesen tartható. Azt mondjuk benne, vagy azt mondják az előterjesztők, hogy 2011. március 31-éig a tárca dolgozza ki a bérrendezés első lépcsőjét, a b) pontban pedig kidolgoztuk, összegszerűen megmondtuk, hogy mit tartalmazzon ez a bérrendezés. Itt érzek valamiféle feszültséget, ellentmondást, vagy az elsőt kellene elhagyni vagy a másodikat, hiszen kidolgoztuk a bérfejlesztés első kötelező lépését. A költségkihatás azért jelentős, akárhogy is, de jelentős, azért 100-120 milliárd nettó egy nagyon jelentős összeg, és most arról van szó, hogy mi ezt tárgysorozatba-vételre javasoljuk-e.

Szeretném elmondani, hogy semmi előzetes megbeszélést nem folytattunk, mindenki természetesen lelkiismeretére hivatkozva adhatja le a szavazatát, de a kérdés meglehetősen érzékeny, hiszen ismétlem: most folyik a 2011. évi költségvetési törvénytervezet vitája. Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!

 

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Mivel előzetes egyeztetés ebben a vonatkozásban nem volt, egymással sem egyeztettünk semmilyen vonatkozásban, ami nem azért fontos, mintha az önálló vélemény kialakításához az lenne szükséges, hogy 15 embert meghallgassunk. Magának a kérdésnek a megközelítésével teljes mértékben egyetértünk, bár van benne egyfajta leegyszerűsítő szándék, amelyiket elég nehéz beilleszteni abba az általános körbe, amelyik az orvoslásnak és az egészségügynek más ágazatokhoz való kapcsolódásáról szól.

Azonban van egy olyan rész is, amelyik a törvényalkotói szerepnek az átvétele bizonyos értelemben ebben a formátumban. A tárca alakít ki egyfajta álláspontot, amelyikhez természetesen lehet javaslatokat tenni, ez is az, gondolom, de alapvetően a lehetőségeket és a mozgásterét a tárca az, amelyik definiálja mindannyiunk számára.

Ami a javaslatban szerepel, az igazából, hogy gazdaságilag reális vagy nem reális, azt én jelen szituációban nem tudom megítélni. Az, hogy bizonyos értelemben jogos, az pedig teljesen egyértelmű mindannyiunk számára. Az összegszerűséget vitatom, hogy ebben a formában így meg lehet határozni. Valószínűleg nem lehet, ugyanis a beterjesztés azt mondja, hogy ez nem oldja meg a hálapénz kérdését. viszont a tárcának a kezét megköti bizonyos vonatkozásban. A tárca adhat többet és kevesebbet ebben az életpályamodellben, nem gondolnám azt, hogy egy fix összegnek a megállapításával ezt a kérdést így, ebben a formában meg lehet oldani. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Garai István Levente képviselő úr!

 

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előterjesztőkkel hasonló véleményen vagyok, sőt mi több, azt hiszem, a plenáris ülésen is foglalkoztam ezzel a témával, és az érvrendszerem is sok tekintetben hasonlított az ő érvrendszerükhöz.

Nyilvánvalóan a konstruktivitás jegyében most olyan orvosi beavatkozást nem említek, amit a költségvetéssel kapcsolatban itt, a bizottsági ülésen, hanem inkább azt fogalmaznám meg, hogy valóban egy infúzióra és inkább transzfúzióra volna szüksége a magyar egészségügynek, és ez a lépés és ez az elképzelés talán az első és elengedhetetlen.

Úgy gondolom, hogy az egészségügyi dolgozókat és az orvosokat nagyon sok minden tartja a pályán, és ebben az országban talán a hazaszeretettől kezdve a család, a betegek szeretete, a betegekkel kiépült talán mondhatni azt, hogy sok évtizedes kapcsolatrendszer – az idősebb kollégákra gondolok – és így tovább, de ezek a pillérek meggyengülhetnek különböző okokból, illetve nyilvánvalóan a fiatalabb kollégák egy más szemlélettel bírnak, és másként gondolják el a jövőt, mert szó volt arról, hogy a háziorvosok átlagéletkora 55 esztendő. Nyilván ez egy bizonyos kategória, de a fiatal kollégák előtt azért több évtizedes, sok évtizedes lehetőség áll, és vannak komoly információim, hogy szakorvosok akár 5-6 ezer eurós javadalmazással mehetnek külföldre, és akiknél ez az előző pillér gyengébb, nem azt mondom, hogy nagyon megértve vagy nagyon megdicsérve azokat a kollégákat, akik elhagyják az országot, de bizonyos értelemben valahol őket is meg kell érteni.

De az elsődleges a beteg érdeke. Tehát most nem érdemes azon vitatkozni, hogy a kollégák miért mennek el, habár a megoldás ebből gyökereztethető, de az, hogy az egészségügyi ellátás akár bizonyos szakorvosi, hiányszakmák területén vagy a háziorvoslás területén a közeljövőben összeomolhat, reményeim szerint tévedek és nem fog összeomlani, ezek a nevetséges bérek egyértelműen hozzájárulnak.

Tehát itt szó volt a 100 ezer forint, azt hiszem, nettó 95 ezer forint a kezdő orvosi bér, a szakorvosi meg mondjuk nyilván ennél valamivel több. Amikor azzal kezdtem, hogy ezeket az orvosi beavatkozásokat nem akarom idézni, ugyanakkor nem akarok politikai vitát nyitni sem az adórendszer átalakításáról, sem azokról a bevételekről, amiket itt a kollégám elmondott, ezeknek a politikai támogatottságáról, jogszerűségéről, arról majd a megfelelő fórumok döntést hoznak, de azt mondom, hogy bizonyos többletösszeg benne van vagy benne lehet a költségvetésben, amit én azt mondom, hogy én erre a célra lobbizok, hogy azért használjuk fel.

Azt is elmondtam, hogy én megértem, hogy nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok, az oktatás, mindenki más, de nekünk nem ezt a problémát kell kezelni, és nem ezért kell lobbizni.

Tehát már csak azért is támogatom ennek a javaslatnak a napirendre-vételét, szó volt erről, van ennek egy médiahatása. Ha azonnal promt nem is valósul meg, de legalább a problémának a tudatosítása az emberek körében egy következő kedvező döntésnek a megfelelő társadalmi támogatottságát hozhatja meg vagy erősítheti. Tehát úgy gondolom, hogy egyértelműen szükség van a promt intézkedésre, de ha erre valamilyen okból nem kerül sor, egyfajta társadalmi pozitív tudatmódosításra mindenféleképpen, hogy őszintén beszéljünk erről, mert úgy gondolom, hogy ez nem egy olyan bonyolult dolog, mivel mindannyian potenciális betegek vagyunk, hogy bárki ezt ne értené meg, ha mondjuk a Híradóban nem minden nap az volna, hogy megölte, felakasztotta, kinyírta, stb., hanem arról volna szó, hogy a kezdő orvos kolléga nettó 95 ezer forinttal nem fog itt maradni Magyarországon. Ha ezt hallanánk a Híradóban az állandó gyilkolászások helyett, az úgy gondolom, hogy az mindenkinek jó lenne.

Tehát azt mondom, hogy tárgyaljunk erről, és utána pedig csináljuk meg. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Tukacs István képviselő úr!

 

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr a lehetőséget. Én magam a tervezettel kapcsolatban azon a véleményen vagyok, mint Garai képviselőtársam, hogy az semmi esetre sem árt, ha egy ilyen tervezett utat nyitunk meg, hogy megtörténjen az egészségügy problémáinak megvitatása.

Abban szilárd az álláspontom, hogy önmagában ez semmit nem fog megoldani, amit a tervezet tartalmaz, vagy legalábbis nagyon kicsi részét fogja megoldani a problémáknak, de ezt az előterjesztők sem állították, hogy ez lesz a megoldás.

A harmadik, amit mondani szeretnék, az az, hogy önmagában az alkalom a tárgyalásra azt is jelenthetné, hogy el lehet szakadni azoktól az - hogy is mondjam – eléggé közhelyszerű megfogalmazásoktól, mint a hálapénz, a bérezés, a helyzet, és ami egyáltalán az egészségügyben dolgozókat övezi. Én ennek mondjuk nagyon örülnék, mert önmagában én sem tartom ezt a tervezetet annak a nyitjának, hogy hogyan lehet a hálapénz ellen tenni. De nem akarok most a tartalmi vitába belemenni én sem, hiszen csak magát a tényt szeretném erősíteni, hogy jó alkalmat teremt.

A gazdasági indoklással nekem ugyan van bajom, egyfelől Pősze képviselőtársammal én egyetértek abban, hogy egy költségvetésben az van benne, amit beleírnak. Egy költségvetés úgy működik, hogy az van benne, amit a költségvetést összeállítók beletesznek, és aminek megtalálják a fedezetét. Megmondom őszintén, hogy én is eléggé meglepődve figyeltem azt, hogy hogyan lehetett itt a módosító indítványok ügyében ebben a költségvetésben 80 milliárdot úgy találni, hogy nem történt lényegi bevételi forráskeresés egyik oldalon sem. Pusztán oda volt írva az adókhoz egy másik szám, hogy akkor az pedig ennyi. Szakmailag ez egy elég érdekes kérdés.

Abban talán vitáznék Pősze képviselőtársammal, hogy éppen a magánnyugdíjpénztárak államosítása nyit itt lehetőséget a 100 milliárd megtalálására, mert ez ugyanazt a logikát jelenti, amin a kormány most megy, tehát hogy van egy egyszeri bevétel és azt állandóan el lehet költeni évről évre, mondjuk bérekre, mert béreket azért évről évre kell adni, ez a pénz pedig csak most van, később pedig ilyen nem lesz. Egyébként magánvéleményünk: bár most sem lenne.

Összességében tehát azt mondom, hogy semmi esetre sem válna kárára a parlamentnek, ha egy vitát lefolytatna, mert alkalmat nyújtana arra, hogy szakmai közelítésben megütközzenek érvek, ellenérvek. Talán arra is alkalmat adna, hogy az általunk nem ismert Matolcsy-féle reformelképzelések napvilágra kerüljenek a kormány részéről. Ennyi lett volna a hozzászólásom, elnök úr.

A kérdésem pedig az lenne, hogy egy ilyen tervezet ügyében a kormánynak van-e álláspontja vagy nem feltétlenül kell most egy bizottsági ülésen ezt kinyilvánítani? Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Nincs kormányzati álláspont, nem is tettük fel, és nem is kell a Házszabály értelmében a kormányzat állásfoglalását kérni. Megtehették volna persze, ha ők akarják, de a bizottságnak nincs ilyen felelőssége.

Jánosiné Bene Ildikó képviselő asszony, utána Iván László képviselő úr!

 

JÁNOSINÉ DR. BENE ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én egy dologgal szeretnék rögtön az elején vitatkozni alelnök úrral, mégpedig azzal, hogy ez bizony, hivatás, ez most is hivatás, és akik benne dolgoznak, akár orvosok, akár szakdolgozók, azért vannak itt és azért végzik a munkát, mert hivatásuknak érzik. Tehát úgy gondolom, hogy bármennyire is változott a világ és bármennyire is szükséges, hogy mással is foglalkozzunk, de azért azt a lelkiismeretet és azt a munkát, amit mi végzünk, úgy gondolom, hogy azt most is hivatásnak tekintjük, és azért dolgozunk benne. Ez az egyik, amit szeretnék megjegyezni.

A másik pedig az, hogy az, hogy erről a kérdésről tárgyalni kell, és hogy ez egy nagyon súlyos kérdés, ezzel azt hiszem, mindnyájan egyetértünk, és senki nem képviseli jobban, mint mi, akik benne élünk minden nap, hogy ez életbevágóan fontos. A humánerőforrás kérdés ennek a kérdésnek a legfontosabb nyitja, de úgy gondolom, hogy miután a kormányzat és az egészségügyi kormányzat elindult azon az úton, hogy azt az életpályamodellt kidolgozza, ami nem egy ad hoc megoldás, nem egy évre szóló, hiszen volt már egy évre szóló hirtelen béremelés, aminek nem lett a vége semmi, hanem gyakorlatilag az évek során fokozatosan kopott el és nem tudtuk már érezni a súlyát, én úgy gondolom, hogy itt valóban életpályamodell kell, valóban kell egy határidő és kellenek, hogy lássuk azt, hogy milyen lépésekben tudunk előrelépni, de én úgy gondolom, hogy meg kell hagyni a tárcának, hogy ki tudja dolgozni ezt a modellt. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván László képviselő úr!

 

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt hiszem, hogy mindannyiunk között a legrégebben vagyok közvetlen kapcsolatban az egészségüggyel, most már 59 éve, ha a hat év medikus korszakomat is beleszámítom, 53 éve pedig diplomásként.

Az a gondolatom támadt, réges-régen próbáljuk megoldani az egészségügyön belüli anomáliákat, megállás nélkül, megélhetés, tisztességes bérezés lehetősége, tehát a vágyak, képességek, lehetőségek közötti örök visszatérő dilemmák sora az, ami kíséri az életünket.

Egy egészen biztosan leszögezhető dolog, ezt mindannyian elfogadjuk, hogy erkölcsi és hivatásbeli elkötelezettség nélküli egészségügyet senki nem kíván, nem is szeretnénk. Az egy másik kérdés, hogy ezt hogyan próbáljuk kezelni, hogy ezt az alapértéket, amit valamennyien elfogadunk, ezt hogyan próbáljuk a mindennapi életben és a gyakorlatban megvalósítani.

Nem látom azt a lehetőséget pillanatnyilag, hosszú idő után, hogy ez jelenleg konkrétan egy törvény támogatásával, egy ciklusnak az úgynevezett költségvetésével megoldható kérdés lenne, egyszerűen azért, mert jelenleg az ország hogy van? Az ország úgy van, hogy sem a tisztességes részét, sem a megélhetési, anyagi részét nem tudjuk megfogalmazni másképpen, minthogy mi van, mi lehet, mi a vágyaink mellett a realitás. Ez tény. Ettől még a tisztességes, erkölcsös és elkötelezettségi jelzőket vagy minősítéseket semmiképpen nem szabad kihagyni. Nem válhatunk úgynevezett technokrata klónokká. Ezt le kell szögeznünk.

A másik, amit szeretnék megemlíteni: én annak idején több kezdeményezéssel a saját osztályomon, a pszichiátriai, neurológiai klinikán a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején bevezettem azt, megbeszélve a munkatársaimmal - egy nehéz osztályt vezettem, 70-nél több ággyal, akut felvételes problémák kezelése és sok minden volt benne -, hogy most annak ellenére, hogy alapvető elvárás volt, hogy paraszolvencia legyen, a paraszolvenciával kapcsolatosan kitettük az osztályon, kiírtuk nagy betűkkel, hogy köszönjük a bizalmát, nem fogadunk el semmiféle anyagi többletet vagy nem is tudom, hogyan írtuk ki. Tehát közöltük a meglévő betegekkel, a jövő betegeivel, a hozzátartozókkal, az átmenő kollégákkal, hogy mi ott nem. Majdnem megöltek a többi osztály orvosai és dolgozói, mert micsoda feltételezés az, hogy meri valaki vállalni azt, hogy szembemegy ezekkel az alapvetően begyökerezett, a mi magyar kultúránkkal szembemenő, a szolidaritásunkkal egyébként szembemenő technokratikus dumával – hogy úgy mondjam.

Ezért azt hiszem, hogy annak alapvető megfogalmazása, akár ebben a javaslatban, amit Gyenes Géza képviselőtársam, alelnök úr, akár mindannyian, akik hozzászólunk, mérlegeljük és próbáljuk valahogy eligazítani, hogy mennyi igazság, mennyi realitás, mennyi szükséges, mennyi elvárható van abban, hogy az orvosok, az egészségügyi dolgozók, de most egyelőre az orvosokat vegyük elő, nem tudjuk megmondani - életpályamodellekről beszélünk, beszéltünk mindig -, hogy miért mennek ki a magyar fiatal orvosok. Nem tudjuk megmondani. Ilyen szövegek vannak, hogy azért, mert nincs elég fizetésük, azért, mert nincs elég megbecsültségük.

Én úgy látom, sok évtized tapasztalata, oktatása, képzése mentén, az egyik alapvető és legfontosabb dolog, hogy azok az úgynevezett iskolák nem működnek, amelyek minden szakágazatában az orvoslásnak voltak. Ezek a műhelyek, ezek az iskolák azok, amelyek megadták az erkölcsi fedezetét annak, hogy a nehéz körülmények között, nem kellően bérezett környezetben is és körülmények között is elláttuk, ellátták a munkájukat becsülettel, magas szinten. Ez az egyik.

A másik pedig, hogy igen, ilyeneket mondunk kétségtelen, és elnézést, hogy még néhány gondolatot fűzök hozzá, igen, mondtunk ilyeneket, de nem az a meghatározó alapmotiváció. Ez egy felvett manírja most a menekülésnek vagy a kimenetelnek vagy a kinti munkavállalásnak. Nem ez az igazság. Az igazság az mélylélektanilag is, vagy lélektanilag egyáltalán, én nem vagyok ortodox pszichoanalitikus, sőt el is hárítottam mindig ezt, de a lényeg az, hogy az orvostanhallgatók és az orvosi rezidensek munkába, tevékenységbe való bevonásában vannak szakadások. Nem tudnak bent lenni sem egy team-ben, sem egy olyan folyamatban, ahol rájuk személy szerint is szükséggel nézünk és bevonjuk őket akár a sebészeti, akár az egyéb szakmának a mindennapi gyakorlatába. Nagy szövegeink vannak, tudományosan kitűnően próbáljuk megmagyarázni a dolgokat, de a mindennapi gyakorlatban számtalan szigorló orvosom, rezidensem, orvostanhallgatóm panaszkodik arra, hogy ott lityegnek-lötyögnek, vannak helyek, ahol tisztességgel, tényleg bevonják őket, de nem tudják azt az orvoslási gyakorlatot és szemléletet követni, amire vágynak. Vágynak azért, mert tanultak öt évet vagy négy évet vagy hat évet, és ezt nem kapják meg.

Az egyik motivációja ennek, hogy kimennek, egyrészt az, hogy itthon gyalázatos a bérezés, jó, de a másik, hogy szellemileg, emberileg, szakmailag nem kapják meg azt, amire alapvetően szükség lenne, egy közösség erkölcsi megújulásában pedig ez nélkülözhetetlen, és ezért fontosnak tartom én is. Még attól sem riadnék vissza, hogy úgynevezett nyílt napot tartsunk valamikor, a jövő esztendő első negyedében arról, hogy az orvos, az orvoslás, az egészségügyön belül, az orvosi hivatás, az orvosi bérezés, a megélhetés stb. ezek alapvetően fontos dolgok, különben nem tudunk egy újjáépítést vagy egy újrakezdést biztosítani a magyar népesség egészségügyének, de az ellátás rendszerének sem, és a tudományos fejlesztésnek sem. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy egy konkrét határozattervezet van előttünk, a téma óriási és az előző hozzászólás is utalt erre. De talán most ne folytassuk ezt a típusú vitát, hanem a konkrét határozattervezetről, annak a tárgysorozatba-vételéről kel most döntenünk.

Horváth Zsolt képviselő úr!

 

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, aki itt az Egészségügyi bizottságban az asztal körül ülünk, valamennyien jól és pontosan ismerjük ezt a problémát, nem egyszer, nem kétszer megfogalmaztuk. Afelől sincs kétségem, hogy az asztalnál ülők mindegyike szeretné elérni azt a célt, hogy Magyarországon az egészségügyben kifizetett bérek közelítsenek Európa korábban nyugati felének mondott, boldogabbik felének a bérezéséhez. Azt hiszem, ebben sincs közöttünk véleménykülönbség.

Talán azt is leszögezhetjük, hogy ez a probléma nem tegnap kezdődött, ez egy évtizedes, évtizedek óta fennálló probléma. Ezért halkan arra kérek minden képviselőtársamat, akiknek korábban kormányzati lehetősége volt, hogy a kritikai megfogalmazásaik mellé az elért eredményeiket is tegyék oda.

A javaslatról kérte elnök úr, hogy mondjak véleményt. A helyzet az, hogy akik itt ülünk az asztalnál, nagy többségünk már egy vagy két, de esetleg több költségvetést is végigcsinált, akár ellenzékben, akár kormányoldalon. December 8-án, 2011. január 1-jével ilyen típusú bérfejlesztésre semmilyen esély nincs, se politikailag, se egyáltalán végigtárgyalásában kivitelezhetetlen.

A javaslatnak ez a része egyszerűen mély meggyőződésem, hogy kivitelezhetetlen. Ugyanakkor egyetértek Mikola elnök úrral, hogy a határozattervezet 1. pontja, amelyik felszólítja a kormányzatot, hogy tegye meg az első lépéseket ennek a problémának a rendezésére, azt gondolom, hogy elfogadható a számomra. Ilyen értelemben, ha változatlan formában kérik a tárgysorozatba-vételt, akkor ahhoz én nem fogok tudni hozzájárulni, mert a második része részben, ahogy elnök úr mondta, ellentmondásban van az első pontjával, másrészt a második pontját irreálisnak érzem.

Ne higgyék azt, képviselőtársaim, hogy ebben a költségvetésben 100 milliárd forintot lehet találni néhány nap alatt. Ez ma nem realitás. Ha ebben a körben gondolkodunk, akkor elfogadom, hogy nem egy politikai párt politikai kezdeményezéséről van szó, hanem valóban egy problémamegoldó felvetésről. Ha viszont azt feltételezik, hogy ennyi idő alatt ez lehetséges, akkor azt kell mondanom, hogy egy politikai kezdeményezésről van szó, amelyet nyilvánvalóan kormánypárti politikusként nem fogok támogatni.

Hadd tegyem hozzá, hogy attól kell várni a megoldást, akinek a felhatalmazás a kezében van. Jelen pillanatban ez a magyar kormány. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi László képviselő úr!

 

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Én magam is úgy gondolom, hogy nem országgyűlési határozatban kell ezeket a rendkívül fontos ügyeket rendezni. Abszolút egyetértünk az előterjesztő szándékával, sőt az indoklásával is, és a költségvetési masinériában jó néhány olyan módosítót is elhelyeztünk, ami efelé mutat. Nyilvánvalóan nagyon akut problémáról van szó, és ezt nagyon gyorsan kell kezelni, és elsősorban a kormánynak, és nagyon várjuk, hogy valami történjen. Abban is egyetértünk, hogy nagyon fontos lenne, hogy ez a téma napirenden legyen, talán nem ilyen formában, de én is egyetértek Iván képviselő úrral abban, hogy akár egy országgyűlési vitanapot is megérne ez a dolog. Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés ebben a formájában talán nem vehető tárgysorozatba. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Több jelentkezőt nem látok. Hadd szabadjon a bizottság elnökeként azt a megjegyzést tennem, hogy a szándék egyértelmű. A határozati javaslatra akár egy megváltozott formában is nyitott a bizottság. Nem szeretnék az előterjesztőknek konkrét javaslatokkal élni, de akár az első pont megtartása, akár a másodikból a határidő kivétele és az elsőhöz egy összekötő szöveggel, ebben szerepeljen az ilyen és ilyen mértékű bérfejlesztés elérése, ebben teljesen nyitottak vagyunk egy újabb vitának a lefolytatására. De mint ahogy a képviselői felszólalásokból is kiderült, és én is elmondtam, egy költségvetési törvénytervezet vitája közben nem módosító javaslatokkal élni, hanem egy határozattervezetet tárgysorozatba venni, ez egy nagyon nehéz dolog, és a kormányzat nem fog partnerként viselkedni ebben, az az érzésem, egyik kormányzat sem. És ezzel a szándékainknak, a céljainknak az elérését veszélyeztetjük.

Tehát hadd mondjam a bizottság nevében is, ha szabad, hogy nyitott a bizottság újabb és újabb ilyen határozattervezetek előterjesztésére, a tárgysorozatba-vételükről tárgyalni, de most erről a konkrét anyagról kell döntenünk. Sajnos, most nem változtathatjuk meg a szöveget, ez került elénk, az előterjesztők sem változtathatnak most ezen. Közben jogász munkatársamat megkérdeztem, hogy van-e erre lehetőség, azt mondta, hogy nincs, most ezt a konkrét szöveget kell a bizottságnak minősítenie a tárgysorozatba-vétel szempontjából.

Tehát kérdezem a tisztelt bizottságot, ki támogatja a tárgysorozatba-vételét ennek az országgyűlési határozattervezetnek. (Szavazás.) 5 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) 15 nem. Ki tartózkodott? (Nincs jelzés.)

Megállapítom, hogy az országgyűlési határozattervezet, az önálló képviselői indítvány tárgysorozatba-vételét nem javasolta a bizottság.

Ugyanakkor ismétlem: nyitott a bizottság, foglalkoznunk is kell ezzel a témával, ha az előterjesztők úgy gondolják, hogy az itteni vitából leszűrt tapasztalatok alapján újrafogalmazzák ezt, akkor a bizottság nyitott, akár a legközelebbi ülésén is erre.

 

 


Itt a miniszteri válasz a rezidensek ügyében.

 

2010.12.10.     13:32:19

dr. Réthelyi Miklós miniszter úr válasza dr. Gyenes Géza rezidensekkel kapcsolatos kérdésére - Hogyan kívánják a 2011. évi költségvetés XX. fejezet 7. címen szereplő Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal működési költségvetésében egyéb működési célú kiadások költséghelyen szereplő 7906.9 millió Ft-ot a rezidensek plusz díjazására fordítani? - itt olvasható.

 

FAKOOSZ-kommentár:

1. Olyan fogalom, hogy diplomás minimálbér a jelenleg hatályos jogszbályokban nem létezik. Csak olyan, hogy a közalkalmazotti törvény szerinti H fizetési osztályba csak diplomával rendelkező közalkalmazottat lehet besorolni. De ez nem analóg a diplomás minimálbérrel. Ugyanis ha a munkakör nem indokolja a diplomát, akkor a munkakörnek megfelelő alacsonyabb kategóriába sorolandő be, függetlenül a dipoma meglététől.

2. A H fizetési osztály I. fokozatához 50 % pótlékkal mindösszesen 194 250 Ft/hó bruttó bér tartozik. Ennek nettója 2010-ben 134 389 Ft, 2011-ben 130 781 Ft, egy gyermektelen rezidens esetében. Ez a rezidensek által elvárt nettó 200 000 Ft  67, ill. 65 %-a, amire azt mondani, hogy "megközelíti a rezidensek által javasolt  jövedelmi szintet"....

 

És ráadásul mindez csak a "hiányszakmákra "igaz....

 


Mégiscsak a Parlament elé kerül ez egészségügyi bérendezés kérdése?

 

2010-12-09 11:54:31

dr. Gyenes Géza és Pőszel Lajos ismételten benyújtották az Országgyüléshez  Az egészségügyben szükséges bérrendezés első, bevezetendő lépéséről szóló határozati javaslatot, ezúttal konkrét összegek megjelölése nélkül. Ez az Egészségügyi Bizottságban született politikai kompromisszum, hogy a témával mégiscsak érdemben foglalkozzon a T. Ház.

 

 

 

Az Országgyűlés

 

…./2010. (……) OGY határozata

 

Az egészségügyben szükséges bérrendezés első, bevezetendő lépéséről

(TERVEZET)

 

Az egészségügyben dolgozók a társadalom többségének megítélése szerint végzettségükhöz és munkájuk felelősségéhez képest különösen méltánytalanul alacsony bérezésben részesülnek, ennek eredményeképpen felgyorsult mind a pályakezdő, mind a szakképesítéssel rendelkező orvosok, egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, megindult az állami egészségügy magánszférába történő kiszerveződése, és megállíthatatlanul folytatódik az egészségügy humánereje utánpótlásának ellehetetlenülése.

 

1. E problémák mielőbbi kiküszöbölése érdekében az Országgyűlés:

 

a)      felhívja a kormányt, hogy az egészségügy közfeladatait közfinanszírozottan ellátó egészségügyi dolgozók lépcsőzetes bérrendezését 2011. március 31-ig dolgozza ki,

 

b)      felhívja a Kormányt, hogy az 1. pontban foglalt javaslat úgy kerüljön kidolgozásra, hogy a Kormány az általa megjelölt határidővel kezdődően rendelje el a bérrendezés első lépcsőjében az orvosok és szakdolgozók vonatkozásában nevesített összegek  kifizetését.

 

2. Ez a határozat a közzétételének napján lép hatályba.

 

 

 

Budapest, 2010. ………………………

 

 


INDOKOLÁS

 

 

Az egészségügyben dolgozók a társadalom többségének megítélése szerint végzettségükhöz és munkájuk felelősségéhez képest különösen méltánytalanul alacsony bérezésben részesülnek.

A társadalom többsége azzal is tisztában van, hogy ezt a helyzetet nem kompenzálja a hálapénz szégyenletes intézménye. A méltánytalan helyzet mára már oda vezetett, hogy felgyorsult mind a pályakezdő, mind a szakképesítéssel rendelkező orvosok, egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, megindult az állami egészségügy magánszférába történő kiszerveződése, és megállíthatatlanul folytatódik az egészségügy humánereje utánpótlásának ellehetetlenülése.

A fentieknek is köszönhető, hogy egyre nagyobb veszélybe kerül az ország lakosságának egészségügyi ellátása és válik teljesíthetetlenné a kormánynak az egészségügy megmentésére tett ígérete.

E problémák erkölcsi, anyagi és népegészségügyi kihatásai beláthatatlan károkat okoznak az egész nemzetnek.

A szakmai műhelyekben folyamatosan készülő különböző reform és életpálya modellek ellenére, a fenti problémák kezelését azonnal el kell indítani, mivel nem létezhet olyan modell vagy reform elképzelés, amely eltekinthetne az egészségügyben dolgozók jövedelemviszonyainak rendezésétől.

A jelen javaslat egy majdan törvényben garantálandó bérrendezés első lépcsőjének tekintendő.

A javaslat megvalósítása - a számítások szerint - kb. 120 mrd Ft nettó kiadást jelenthet éves szinten. Ebben az összegben már figyelembe lettek véve a munkáltatók megnövekedett járulékai, a kiáramló bértömeg utáni adó, az alapokba történő befizetések, és a fogyasztáshoz kapcsolódó ÁFA bevételek is.

A 2011. évi költségvetés - a benne lévő tartalékok okán - kivételes, vissza nem térő lehetőséget teremt a javaslat megvalósításához.

 

 

 

 

 

 


2010.12.09.  11:48:08

Dr. Gyenes Géza tervezett interpellációja az adóváltozások miatt csökkenő bérek ügyében:

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

A Házszabály 90. § (1) bekezdése alapján interpellációt kívánok benyújtani a nemzeti erőforrás miniszterhez, mint a tárgyban illetékes minisztérium irányítójához

 

„Hogyan fog zajlani a közszférában várható nettó jövedelem csökkenések kormány általi kiegészítése az egészségügyi ágazatban dolgozók esetében?”

címmel.

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Dr. Szócska Miklós államtitkár úr Kaufer Virág képviselő asszony egészségügyi bérekkel kapcsolatos kérdésére 2010. november 29-én a Parlamentben adott válaszában többek között az alábbiakat is mondta:

„Szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt, hogy a kormány a közszférában minden olyan esetben, ahol esetleg nettó jövedelemcsökkenés következne be, kipótolja az idei szintre a jövedelmet, így senkinek nem lehet alacsonyabb a jövedelme.”

 

Fentiek alapján szeretném megtudni miniszter úrtól, hogy a foglalkoztatás formájától függetlenül, valamennyi az egészségügyben közfeladatot ellátó személy esetében szándékozik-e a kormány kipótolni, az SZJA hatálya alá tartozó jövedelmek csökkentését?

 

Az egészségügy közfeladatait ellátó személyek SZJA hatálya alá tartozó jövedelmeiket, akár közalkalmazottak, akár köztisztviselők, akár a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók, akár vállalkozók, egyaránt, azaz szektor semlegesen, az egészségbiztosítási alapból nyerik.

Méltánytalan lenne velük szemben, ha az általuk elszenvedett jövedelem csökkenések kompenzálására csak bizonyos foglalkoztatási formákban kerülne sor.

 

Amennyiben a kormány valóban szívügyének tartja, hogy fékezze, netán megállítsa az egészségügyben az egyre elkeserítőbb méreteket öltő pálya elhagyásokat, ha valóban jövőképet kíván teremteni a magyar egészségügyi utánpótlás egyedüli letéteményeseinek tekinthető fiataloknak, akkor az egészségügyi jövedelmek érdemi rendezéséig sem maradhatnak elháríthatatlanok az adózási jogszabályok változásaiból adódó jövedelem csökkenések.

 

Végül arra is kérném a válaszát, hogy a jövedelmek kipótlásához szükséges forrás és annak mértéke a költségvetési törvénynek mely fejezetében szerepel?

 

Tisztelettel várom válaszát!

Budapest, 2010. december 06.

Dr. Gyenes Géza

 


dr. Gyenes Géza a költségvetési vitában:

2010.12.06.     10:39:31

 

 

DR. GYENES GÉZA Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Kollégáim! A napokban olvashatták, meg hallhatták önök is a sajtóban, a médiában az ilyen híreket, hogy béltisztító helyett formalint itattak a beteggel, az agyhalál beálltát követően levették a gépről a 3 éves kisfiút, a szülést követően elvérzett a kismama. Tapasztalataim szerint az eddigi kormányzatok általában, amikor igazán nagy baj volt az egészségüggyel, és ezen a bajon segíteni kellett volna a kormányzatoknak, akkor általában az irányított sajtót elővették, és az irányított sajtó ezekből a hírekből, ezekből a hibákból - az egyébként sajnálatos egyéni megtörtént hibákkal - általánosított, és akkor azt a látszatot keltették, hogy az egészségügy összes bajáért-bújáért egyedül azok a fránya egészségügyi dolgozók tehetnek, és a pillanatnyi kormányzat nemigen.

Kedves Képviselő Kollégáim! Hadd mondjam el önöknek, hogy a felelősség az egészségügyben történtekért részben, sőt elég nagy részben a miénk. Ha ezt az egészségügyi költségvetést fogjuk elfogadni itt a parlamentben, akkor mi leszünk a felelősek azért, hogy az egészségügy változatlanul szervezetlenül működik, mi leszünk a felelősek a gyógyítás eszközeinek hiányos voltáért, a pálya kiürüléséért, a pályán még megmaradt személyzet motiválatlanságáért, túlterheltségéért, és ebből a túlterheltségből adódóan is az ellátási hibákért, mindazokért az egyéni tragédiákért, amelyek a fenti okok miatt következtek vagy következnek majd be, amelyekre az eddigi tapasztalatom szerint a politika, a politikusok teljesen, abszolúte érzéketlenek voltak.

Kedves Képviselő Kollégáim! Mi leszünk a felelősek a várólisták növekedéséért, az ellátás iránti kereslet fokozódásáért, és ebből adódóan az egészségügy szerencselovagjainak bővülő lehetőségeiért is. A szakma mindig jelezte a bajokat, ám az eddigi kormányzatoknál mindig süket fülekre találtunk, és nekem is nagy csalódás, hogy úgy néz ki, a mostani kormányzat is érzéketlen ezekre a problémákra.

És akkor most rátérek a költségvetés részletes vitájára. Természetesen orvosként elég sok területen próbáltam módosító javaslatokkal javítani az egészségügyi költségvetésen; például az önkormányzatoknál a rendelő-, illetve háziorvosi szolgálatilakás-építés, hiszen nagyon lepusztult az egész alapellátás, nem igazán megy senki háziorvosnak sem. Erre egy 2 milliárdos forrást gondoltunk félretenni, biztosítani, amiből ha egy 40-50 százalékos önrésszel számolnánk, körülbelül 100-150 településnél lehetne felújítani, vagy éppen a rendelőjét újonnan felépíteni. Önök ezt a kezdeményezést elkaszálták, kedves képviselőtársaim, a megfelelő bizottságokban.

Kettő: a rezidensek pályán tartását, tehát az utánpótlás biztosítását önök is rettentő fontosnak tartják, csak valamikor a jövőben gondolják gondoskodni erről, akkor már késő lesz. Gyakorlatilag kormányzati költségvetési helyen előforduló összegből gondoltunk olyan 5,5 milliárdot - egyébként 7,9 milliárd van állítólag rezidensképzésre félretéve, és ebből nevesítettünk 5,5 milliárdot -, hogy a rezidensek jövedelménél körülbelül 180 ezer forint bruttót hozzátéve az alapjövedelemhez, ezzel lehetne elérni azt, hogy a rezidensek az általuk kívánt legalább 200 ezer forint nettó jövedelemmel tudjanak rendelkezni. Mi ezt is javasoltuk. Ezzel körülbelül 2 ezer rezidensnek lehetne megteremteni az általuk kívánt bért megteremteni ahhoz, hogy itthon maradjanak. Önök ezt az indítványt szintén elkaszálták.

Ahhoz, hogy Magyarországon legalább a sürgősségi ellátás ne dőljön össze, és meg lehessen erősíteni, rögtön maximálisan, mert erre van szükség, a mentőszolgálat költségvetéséhez, amit kétségtelenül önök is megemeltek, további 4,4 milliárdot javasoltunk. És a betegszállítás helyzete is roppant rossz Magyarországon, ide 600 millió forintot javasoltunk. Önök ezeket a javaslatokat is elkaszálták.

Összességében 150 milliárdot az ellátási szintekre szántunk, tehát az alapellátásra és a szakellátásokra, amiből körülbelül 120 milliárdból gondoltuk az orvosok jövedelmét átlagosan nettó 100 ezer forinttal emelni, a szakdolgozók jövedelmét átlagosan nettó 45 ezer forinttal növelni. Természetesen ezt a javaslatot önök elkaszálták. Természetesen a forrást is megneveztük reálisan, nem vették figyelembe.

Kedves Képviselőtársaim! Ha az egészségügyi költségvetés így marad, és nem változik, akkor ez a költségvetés, ez az egészségügyi költségvetés a népirtás költségvetése lesz.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás.

 


"A mostoha egészségügy - mi lesz a bérekkel?"

2010.12.06.   10:27:22

 

KAUFER VIRÁG : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Réthelyi miniszter úr májusi meghallgatása során kihangsúlyozta, hogy nevetségesen alacsony az egészségügyi dolgozók bére, és megfelelő munkakörülményeket kell teremteni az egészségügyben dolgozóknak.

Az LMP komoly aggodalmát fejezte ki többször azzal kapcsolatosan, hogy az ágazat kiégett, frusztrált és túlhajszolt, és ennek orvoslására már a költségvetési vitában is javaslatot tettünk. Ugyanakkor a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban a 2008-as januári állapotnak megfelelő közalkalmazotti bértábla szerepel, és az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács november 15-ei ülésén a kormányzat részéről elhangzott, hogy a közszférában jövőre az idei nominális értéken maradnak a keresetek, vagyis nem nőnek a bruttó bérek. Az egészségügyi dolgozók 81 százalékának fizetése nem éri el a bruttó 300 ezer forintot, s kétharmaduk jövedelme 200 ezer forintnál is kevesebb. Ez az új adórendszer miatt az egészségügyben azt fogja jelenteni, hogy a gyermektelen, 300 ezer forintot nem kereső dolgozók - elsősorban a fiatalok - jelentős része kevesebbet fog hazavinni, mint tavaly.

Az egészségügyben dolgozók fizetései messze elmaradnak még a közszférában dolgozók nagy részétől is. Egy OKJ-s képzésben részt vett ápoló kezdő fizetése bruttó 89 500 forint, főiskolai végzettséggel 120-130 ezer forintot ér el. Akad olyan is, aki bruttó 180 ezer forintot keres, de ezért egész héten, szombaton és vasárnap is dolgozik. Egyre kevesebb lehetőség van ugyanakkor a túlmunkára is, és az idei évben kiesett a 13. havi fizetés, amit csak részben kompenzált az egyszeri, egységesen bruttó 98 ezer forintos juttatás. A jövő évre vonatkozóan pedig a múlt heti hírek szerint egyelőre semmilyen ellentételezésről nem esett szó.

Kérdésem tehát államtitkár úrhoz az lenne, hogy a miniszteri ígéretet milyen módon kívánja a 2011-es költségvetésben vagy a 2011-es év során a NEFMI biztosítani.

Köszönöm. 

 

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a kérdést. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Két összefüggő kérdésről beszélünk, és az elején le kell szögeznem, hogy az egészségügyi dolgozók jövedelmi helyzetén csak az ország gazdasági teljesítőképességének változásával lehet elérni egy lényegi változást.

Ugyanakkor azok a tételek, amikre mi igyekszünk odafigyelni vagy a mi munkánkból következik, azért ezt a helyzetet valamilyen szinten kezelik. Ne felejtsük el, hogy jövőre 12 hónapra oszlik el körülbelül olyan nagyságrendű vagy nagyobb összeg, mint ami idén 13 hónapra oszlott el. Egyébként az adósságállomány monitorozásából is az következik, hogy nem szállt el olyan mértékben a kórházi ágazat, mint ahogy azt előre gyanítottuk, úgyhogy az, amikor mi konszolidáljuk az év végén az intézményeket, vagy a túlélési összeget odajuttatjuk hozzájuk, akkor ez igazából a munkahelyek megőrzéséről szól.

Ez az év számunkra a túlélés éve volt, mert nem közhelyként mondom, de az elmúlt nyolc évben semmilyen érdemi lépés nem történt az egészségügyi dolgozók bérhelyzetének a rendezésére, és az elmúlt időszak pénzkivonásai miatt az egészségügyi ágazat a fenntarthatóság peremére sodródott, aminek része az emberi erőforrás krízishelyzet.

Szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt, hogy a kormány a közszférában minden olyan esetben, ahol esetleg nettó jövedelemcsökkenés következne be, kipótolja az idei szintre a jövedelmet, így senkinek nem lehet alacsonyabb a jövedelme. Szintén lesz némi bérkorrekcióra lehetőség, mert a hbcs alapdíját 146 ezerről 150 ezer forintra emeljük, tehát a rendszerben van néhány olyan elem, amely bérfejlesztésre mozgósítható. És ne felejtsük el, hogy a területi gazdasági és klinikai együttműködésekből visszaforgatott tartalékot nem a rendszerből kívánjuk kivenni, hanem a megélhetési körülményekre visszaforgatni, tehát ebben a fenntartóknak és az intézményvezetőknek is van mit tennie (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), tehát őket is próbáljuk az átrendeződés évében erre mozgósítani.

Köszönöm szépen a kérdést, fontos nekünk az ügy. 

 

Forrás.

 


dr. Gyenes Géza a rezidensekről kérdezett:

2010.12.06.     10:11:53

 

DR. GYENES GÉZA : Tisztelt Államtitkár Úr! A 2011. évi költségvetési törvény XX. fejezet 7. címén az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal működési költségvetésében egyéb működési célú kiadások költséghelyen 7,9 milliárd forint szerepel. A törvény általános vitára való alkalmasságát véleményező egészségügyi bizottsági ülésen a minisztérium jelen lévő helyettes államtitkárától arra a kérdésre, hogy ez az összeg milyen célt szolgál, azt a választ kaptam, hogy az összeget a rezidensképzésben részt vevőkre kívánják fordítani.

A szakmai utánpótlás teljes ellehetetlenítését elkerülendő korábban jelezte a tárca is, hogy ki kívánja egészíteni a rezidensek besorolás szerinti bérét. A rezidens-képviseletek jelezték, hogy számukra nettó 200 ezer forint/hó lenne az a jövedelemszint, amely itthon, illetve a pályán tartaná őket. Ennek ismeretében kérem az államtitkár urat, hogy szíveskedjen tájékoztatni arról, hogy a fenti összeggel milyen módon kívánják támogatni a rezidensképzés résztvevőit, ezen belül hány rezidens javadalmazásával számolnak, és státusonként mekkora bruttó összeggel kívánják kiegészíteni a rezidensek besorolás szerinti bérét.

Válaszát tisztelettel várom. 

 

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 122/2009. számú kormányrendelet, az úgynevezett rezidensrendelet szerint a szakképzéssel kapcsolatos pályáztatás lebonyolításával és a szakképzés költségvetési forrásainak a kezelésével kapcsolatos feladatokat az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal, az EEKH végzi.

A 2010. évi költségvetésben nagyságrendileg a jelenleg is meghatározott 800 milliárd forintos összeg szerepel ugyanilyen címen az EEKH működési költségvetésében, vagyis ez nem más, mint az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésre fordítandó összeg. Az EEKH jövőre a fenti összeget, ahogyan idén is, teljes egészében erre a célra használja fel.

A rezidensrendelet alapján a miniszter minden év december 31-éig közzéteszi a központi gyakornoki-rezidensi keretszámokat, ez a szakorvosjelöltszám, amely a központi költségvetésből, az említett összegből kerül finanszírozásra. A keretszámokra javaslatot tevő bírálóbizottság tavaly és idén is úgy alakította, illetve alakítja ki a keretszámokat, hogy valamennyi, adott évben végzett orvosnak lehetősége legyen bekapcsolódni a rezidensrendszerbe. Mi is ismerjük a rezidenseknek az életpályatávlatát kialkotó, 200-250 ezer forintos nettóbér-igényét, tehát nekünk is ez a célunk a jövőben. Ez az ország gazdasági teljesítőképességétől függ.

 

Az említett összegből a központi gyakornokok képzési költsége, a diplomás-minimálbér összegének megfelelő fizetés, a rezidensek esetében a képzési költség kerül megfizetésre. Ugyanezen összeg szolgál fedezetül a diplomás-minimálbér 50 százaléknak megfelelő összegű, hiányszakmára tekintettel megpályázható támogatásnak is. Az idén végzett rezidesek csaknem fele helyezkedett el úgy, hogy legalább diplomás-minimálbért és ennek 50 százalékát kitevő támogatást kap. Ezek részben teljesítik az általunk kívánt ideális helyzetet.

A jövő évben ezenkívül még (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) uniós fejlesztési forrásokból áll rendelkezésünkre keret, hogy a rezidensek helyzetét javítsuk, és igyekszünk minden lehetőséget megragadni. Tehát eddig ezt látjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. 

 

Forrás.

 


Már olvasható a Parlament honlapján az egészségügyi saláta-törvény vitájának jegyzőkönyve:

( A lap alján található < > jelekre kattintva lehet lapozni a következő felszólaláshoz.)

2010.12.01.     18:47:33

 


 

 

A mostoha egészségügy – mi lesz a bérekkel? 2010.11.26.     14:01:56

 

Kaufer Virág kérdése Réthelyi miniszter úrhoz.

 

Miniszter úr májusi meghallgatása során kihangsúlyozta, hogy nevetségesen alacsony az egészségügyi dolgozók bére és megfelelő munkakörülményeket kell teremteni az egészségügyben dolgozóknak. Az LMP komoly aggodálmát fejezte ki többször azzal kapcsolatosan hogy az ágazat kiégett, frusztrált és túlhajszolt, és ennek orvoslására már a költségvetési vitában is javaslatot tettünk.

A jövő évi költségvetési törvényjavaslatban is a 2008. januári állapotnak megfelelő közalkalmazotti bértábla szerepel és az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) november 15-i ülésén a kormányzat részéről elhangzott, hogy a közszférában jövőre az idei nominális értéken maradnak a keresetek, vagyis nem nőnek a bruttó bérek. Az egészségügyi dolgozók 81 százalékának fizetése nem eléri el a bruttó 300 ezer forintot, s kétharmaduk jövedelme 200 ezer forintnál is kevesebb. Ez az új adórendszer miatt az egészségügyben azt fogja jelenteni, hogy a gyermektelen 300 ezer forintot nem kereső dolgozók – elsősorban a fiatalok -  jelentős része kevesebbet fog hazavinni mint tavaly.

Az egészségügyben dolgozók fizetései messze elmaradnak még a közszférában dolgozók nagy részétől is. Egy OKJ-s képzésben részt vettápoló kezdő fizetése bruttó 89500 forint, főiskolai végzettséggel 120-130 ezer forint a bruttó jövedelem. Akad olyan kolléga is, aki bruttó 180 ezer forintot keres, de ezért egész héten, szombaton és vasárnap is dolgozik. Egyre kevesebb lehetőség van a túlmunkára ás az idei évben kiesett a 13. havi fizetés is, amit csak részben kompenzált az egyszeri, egységesen bruttó 98000 forintos juttatás. A jövő évre vonatkozóan pedig egyelőre semmilyen ellentételezésről nem esett szó.

Kérdésünk miniszter úrhoz az lenne, hogy milyen módon kívánja miniszteri igéretét fenntartani, vagyis növelni az egészségügyi dolgozók bérét és javítani munkakörülményeit 2011-ben?

Budapest, 2010. november 26.

 

Kaufer Virág

LMP


 

Az OGY Egészségügyi Bizottságának jegyzőkönyvei: 2010.11.26.  11:38:44

 

Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának 2010.11.17-i ülésének jegyzőkönyve:

 

Dr. Gyenes Géza: "A kisebbik veszteség, hogy az ügyeleti díjat, az úgynevezett önkéntes díjat, ami eleve több 50 százalékkal a normál díjnál, az is elég alacsony, de most mindegy, tehát eleve több ennyivel, ezt ne fizessék ki, ez a kisebb baj, ezt lehet akár perelni. A nagyobb baj, hogy ha az önkéntes órák kimutatása hiányos, szabálytalan, abban az esetben a kollégák számára most már 2004 óta jóváírható szolgálati idő is elvész. Hiszen amit nem mutatok ki önkéntes időben, nem kerül be a kórház nyilvántartásába, nem kerül át a TB-nek lejelentésre, ott a kollégák nagyon sok érdeksérelmet fognak szenvedni akkor, amikor nyugdíjba mennének, és bocsánat, hogy ha a kormányzat valóban segíteni akar az alapellátáson, valóban egy tisztességes megélhetéshez szolgáló létet akar, egy tisztességes nyugdíjhoz alapot szolgáltatni, akkor ezek a kis, apró változtatások nagyon fontosak lennének."

 

Az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának 2010.11.10-i ülésének jegyzőkönyve:

 

Dr. Gyenes Géza: "A bírák, ügyvédek, ügyészek jogállásáról szóló törvényben a kezdő bíró kötelező alapilletményét - nagyon helyesen - 2011. évben 356 ezer forintban állapítják meg, a kezdő szakorvos illetményét, önök is jól tudják, hogy körülbelül olyan 150 ezer forint körül van a Kjt. szerint megállapítva. Tehát egy picit jó lenne ezen javítani."

 


 

100 000 Ft nettó béremelést januártól! 2010-11-26 10:26:58

 

dr. Gyenes Géza és Pősze Lajos határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek az orvosok és egészségügyi szakdolgozók azonnali érdemi bér- és jövedelememelésére.

 

 

. .. ./2010. ( ) OGY határozat a

Az egészségügyben szükséges bérrendezés első, bevezető lépéséről

 

 

 

Az egészségügyben dolgozók a társadalom többségének megítélése szerint végzettségükhöz és munkájuk felelősségéhez képest különösen méltánytalanul alacsony bérezésben részesülnek, ennek eredményeképpen felgyorsult mind a pályakezdő, mind a szakképesítéssel rendelkező orvosok, egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, megindult az állami egészségügy magánszférába történő kiszerveződése, és megállíthatatlanul folytatódik az egészségügy humánereje utánpótlásának ellehetetlenülése.

 

1 . E problémák mielőbbi kiküszöbölése érdekében az Országgyűlés:

 

a) felhívja a kormányt, hogy az egészségügy közfeladatait közfinanszírozottan ellátó egészségügyi dolgozók bérrendezésének első lépcsőjét - foglalkoztatási formától függetlenül - 2011 . március 31-ig dolgozza ki ,

 

b) felhívja a Kormányt, hogy az 1 . pontban foglalt javaslat úgy kerüljön kidolgozásra , hogy az orvosi alapjövedelem 2011 . január 1-jét ől kezdődően nettó 100 000 Ft /hó , más egészségügyi dolgozók esetében nettó 45 000 Ft/hó összeggel növekedjen átlagosan .

 

2. Ez a határozat a közzétételének napján lép hatályba .

 

Budapest, 2010

 

 

INDOKOLÁS

Az egészségügyben dolgozók a társadalom többségének megítélése szerint végzettségükhöz és munkájuk felelősségéhez képest különösen méltánytalanul alacsony bérezésben részesülnek. A társadalom többsége azzal is tisztában van, hogy ezt a helyzetet nem kompenzálja a hálapénz szégyenletes intézménye . A méltánytalan helyzet mára már oda vezetett, hogy felgyorsult mind a pályakezdő, mind a szakképesítéssel rendelkező orvosok, egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, megindult az állami egészségügy magánszférába történő kiszerveződése, és megállíthatatlanul folytatódik az egészségügy humánereje utánpótlásának ellehetetlenülése.

 

A fentieknek is köszönhető, hogy egyre nagyobb veszélybe kerül az ország lakosságának egészségügyi ellátása és válik teljesíthetetlenné a kormánynak az egészségügy megmentésére tett ígérete . E problémák erkölcsi, anyagi és népegészségügyi kihatásai beláthatatlan károkat okoznak az egész nemzetnek .

 

A szakmai műhelyekben folyamatosan készülő különböző reform és életpálya modellek ellenére, a fenti problémák kezelését azonnal el kell indítani, mivel nem létezhet olyan modell vagy reform elképzelés, amely eltekinthetne az egészségügyben dolgozó jövedelemviszonyainak rendezésétől. A jelen javaslat egy majdan törvényben garantálandó bérrendezés első lépcsőjének tekintendő.

 

A javaslat megvalósítása - a számítások szerint - kb. 120 mrd Ft nettó kiadást jelent éves szinten. Ebben az összegben már figyelembe lettek véve a munkáltatók megnövekedett járulékai, a kiáramló bértömeg utáni adó, az alapokba történ ő befizetések, és a fogyasztáshoz kapcsolódó ÁFA bevételek is . A 2011 . évi költségvetés - a benne lévő tartalékok okán - kivételes, vissza nem térő lehetőséget teremt a javaslat megvalósításához .

 

Budapest, 2010 . november 24.

Pősze Lajos                                                                      Gyenes Géza dr.

 


Miért nem kell konszolidálni a háziorvosi praxiosokat? - Gyenes Géza felszólalása a költségvetési törvény általános vitájában

 

2010.11.25.  07:57:39

 

DR. GYENES GÉZA: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Aki ma meg akarja menteni, meg akarja segíteni az egészségügyet, annak tisztáznia kell a követendő alapelveket, tisztáznia kell, mit akar elérni, milyen szükségleteket akar kielégíteni, annak megfelelően kell kitűznie az elérendő célokat, meg kell terveznie a célok eléréséhez vezető utat, meg kell határoznia, hogy milyen intézmények, eszközök, humán erő szükséges mindehhez, majd a végén be kell áraznia mindezt, hogy pontosan tudható legyen a szükséges ráfordítások mértéke, s hogy annak ismeretében lehessen időben ütemezni a megvalósítást.

Önöknek volt legalább nyolc évük, hogy ezt a tervező műhelymunkát elvégezzék, és a kész terveiket már a kormányzásuk első napjától kezdve elkezdjék megvalósítani. Sajnos, ennek a műhelymunkának a nyomait sem lehet felfedezni a költségvetési törvényben. Ez annál is inkább sajnálatos, mert a Fidesz - pontosan tudom, hiszen én is ott voltam - részt vett a nemzeti egészségügyi kerekasztal munkájában, amely az ötéves tevékenysége alatt pont egy tisztességes, emberközpontú egészségpolitika kialakítását végezte el a Fidesz részvételével.

 

Félő, hogy önök közül sokan csak számokat látnak a papíron, a költségvetésben, és nincsenek tudatában annak, hogy a betegellátásban milyen problémák maradnak megoldatlanul, ha nem lesz bátorságuk vagy nem lesz szándékuk prioritást adni az egészségügy megmentésének.

 

Mivel az ellátás szerkezetén semmilyen változást nem hajtottak végre, és ugyanolyan körülmények között kívánják elkölteni az egyébként is elégtelen finanszírozást, ebből törvényszerűen következik, hogy a hiány újra fog termelődni, és a reálértékben csökkenő kiadások mellett az egészségügy előtt egyre több olyan feladat tornyosul majd, melyeket egyre hiányosabban tud majd csak megoldani, és képtelenné válik a valós ellátási igények maradéktalan kielégítésére. Nem fog megállni, sőt fel fog gyorsulni az ellátás színvonalesése, nőni fognak a várólisták, egyre hosszabb időre és egyre több beteg fog kicsúszni az ellátásból vagy kap hiányos ellátást.

Ezzel a költségvetéssel félő, de nem lehet olyan bérpolitikát sem folytatni, amellyel növelhető lenne az egészségügyi pálya vonzereje, megtartóereje. Így folytatódni fog az egészségügy humánerő-helyzetének már-már irreverzibilisnek számító romlása, azaz folytatódni fognak a pályaelhagyások, külföldi munkavállalások, pályamódosítások, és ami a legelkeserítőbb számunkra: teljességgel ellehetetlenül a magyar egészségügy munkaerő-utánpótlása.

Mindezek következtében együttesen tovább romlanak a megbetegedési, valamint halálozási statisztikák, amelyekben egyébként is az utolsó helyen állunk Európában. Ezen belül növekedni fog az egyébként elkerülhető halálesetek száma. Emlékeztetőül mondom, hogy 2009-ben - statisztikai adat - közel 20 ezer elkerülhető haláleset fordult elő az országban, vagyis nagyon félő, hogy az évek óta tartó genocídium hatású folyamat nem fog megállni, hanem folytatódni fog.

Ha megvizsgáljuk a költségvetési törvény és az adótörvény egyébként tisztességes politikai céljait, mint például a kis- és középvállalkozások tevékenységének serkentése, a foglalkoztatottság növelése, a munkahelyteremtés, a munka becsületének és a hazánkban való tisztes megélhetésnek a biztosítása, az adózási körülmények javítása, ha megnézzük, hogy ezek hogyan konkretizálódnak az egészségügyben, elég furcsa képet kapunk.

2010-hez képest a kormányzat összességében valóban közel 3,2 milliárddal javasolja emelni például az alapellátás kasszáját. Az, hogy éppen alatta marad ez az összeg és ez a százalékos emelés az inflációnak, ebből is látszik, hogy valószínűleg a doktoroknak nem sokat fog javulni a helyzetük. A praxisokra, aminek az átlagfinanszírozása ma, 2010-ben átlagosan 800 ezer forint/hó, természetesen aki nem tudná, ebből kell a háziorvosnak minden praxisköltségét állni, ez az összeg, ez az emelés havonta átlagosan 40 ezer forintos emelkedést jelent, tehát ezzel fejelné meg a költségvetés a háziorvosi alapellátási praxis bevételét.

Azt már kevesen tudják szerintem a képviselők közül, hogy ebből a 840 ezer forintból mire lehet menni, mire elegendő ez a finanszírozás. Nos, ahhoz, hogy az orvos magának és a személyzetnek - már aki még megmaradt mellette - legalább egy, a korának megfelelő közalkalmazotti bért tudjon adni és ennek ki tudja fizetni a járulékait is, továbbá fedezni tudja a praxisa valamennyi, inflációt követő működési költségét, akkor az elvégzett számítások szerint a 2010-es szinthez képest körülbelül a duplájára kellene, de legkevesebb 70 százalékkal kellene emelni nekünk, képviselőknek, hiszen mi döntünk a költségvetésről az alapellátási praxisok átlagfinanszírozását. Ehhez képest a 40 ezer forinttal csak 5 százalékot emeltünk.

Természetesen fel lehet azt a kérdést is tenni, hogy miért van az, hogy a kórházaknak jelentős tartozásai adódtak és alakultak ki, amit most konszolidált, vagy megpróbált konszolidálni a kormányzat kétségtelen, az alapellátóknak miért nincs ilyen tartozása. Tudniuk kell, hogy egy alapellátó háziorvos nem tartozhat, mert abban a pillanatban, ahogy eladósodik, vagy nem tudja fedezni a praxis finanszírozását, abban a pillanatban az önkormányzat szerződést bont vele, az OEP szerződést bont vele, és vége az alapellátásnak. Mit csinál ezért a háziorvos gyakorlatilag? A saját jövedelmét csökkenti, ezért nem jön létre ugyanaz, mint a kórházak esetében létrejöhet.

Ha megnézzük azokat a szép elveket, hogy tisztes megélhetést hogyan tud a háziorvosi praxisbevétel biztosítani, elmondom önöknek, hogy egy háziorvos átlagos havi jövedelme, ami után adózik és a járulékot, az szja alá tartozó járulékát is meg tudja fizetni, ez bruttó 160 ezer forint. Nem az a kérdés, hogy a kollégák nagyobb részénél, akiknek az átlagéletkora körülbelül 55-56 év körül jár, ez mennyi, hogy ebből meg lehet-e tisztességesen élni, nekik ez már sajnos, félő, hogy mindegy lesz. Lehet-e ebből tisztességes nyugdíjhoz jutni? A válasz megint csak nem. Okoz-e ez a finanszírozás bármiféle vonzerőt a pálya tekintetében? Jönnek-e a fiatalok egy ilyen összegű finanszírozás hatására egyre többen a pályára? Nem, holott kellene, mert egyre kevesebb a létszám.

A másik kérdés: teremthető-e ezekben a praxisokban - most maradjunk a vállalkozásfejlesztésnél - új munkahely, növelhető-e a foglalkoztatottság? Elvben kellene, mert elmondok most önöknek szintén egy olyan információt, amit nem minden képviselő tud, hogy egy háziorvosi praxisban és az alapellátásban a tiszta orvosi idő, ami egy darab betegre jut, a tiszta orvosi idő, amiben az orvos csak a beteg problémájával tud foglalkozni, átlagosan másfél perc. Ezt a tiszta orvosi időt legalább 15 percre kellene emelni ahhoz, hogy az alapellátás valamennyi funkciójának meg tudjon felelni. Ez csak akkor lehet, ha a praxis létszámát, az ellátó teamnek a létszámát emeljük. Kérdezem önöktől: ebből a plusz 40 ezer forintból van lehetőség létszámot emelni? Van lehetőség foglalkoztatni? Pedig a nők esetleges félmunkaidős foglalkoztatása is egy kívánt cél, és az alapellátásban tényleg szükség lenne a munkaerőre. Sajnos, ezek nem megvalósítható célok.

A támogatás kérdése: a törvénytervezet is hivatkozik az uniós támogatás lehetőségére. El kell mondanom, hogy a háziorvosok praxisbevétele olyan alacsony, hogy az önerőt nem tudják finanszírozni, tehát igazából ők nem nagyon fognak részesülni ezekből a támogatásokból. Volt egyébként a Fidesz-kormány idején, 2001-ben egy nagyon dicséretes támogatási program, amelyben az alapellátás eszköz- és ingatlantámogatását, egy ilyen amortizációszerű támogatást kaptak a kollégák. Én magam kértem az illetékes tárcavezetőtől, hogy gondolkozzanak ezen, ha már egyszerűen nem tudják ennyire emelni a praxisba adható finanszírozás összegét, visszaadni ezeket a támogatásokat. Sajnos, nyoma nincs a költségvetésben.

Hogyha áttérünk a kórházi ellátási szintre, igen, körülbelül 52-54 milliárd pluszt kapnak a kórházi intézmények. Csak az a kérdés, hogy ez az összeg elegendő-e ahhoz - szerkezetváltás nélkül, mert az nem történt meg -, hogy a kórházak ne csússzanak be egy újabb adósságspirálba. Félek, hogy nem.

Egy kicsit elszomorító, hogy az a 23 milliárd forint, amit idén a kórházak konszolidációs címen kaptak, nem épült be a 2011-es költségvetésbe bázison, pedig ez lett volna a szerencsés dolog. A szakrendelések helyzetéről nem is akarok beszélni, hiszen ott reálértékben egy 10 százalékos csökkenés alakul ki, legalábbis ezekkel a számokkal szembesültünk.

De nézzük egy kicsit a betegek oldalát, és most nem tudok minden részletre kitérni, mert az időm már gyakorlatilag lejárt. Valószínűleg azért csökkent a táppénzkeret körülbelül 10 milliárddal, mert majd kicsattan a lakosság az egészségtől és szükségtelen.

Az utánpótlás kérdése, a rezidenskérdés: a kormányzat megígérte a rezidenseknek, hogy az adminisztratív korlátokat megszünteti, és azt is megígérte a rezidenseknek, hogy javítani fogja a jövedelmüket, hogy a pályán tudjanak maradni és Magyarországon tudjanak maradni. A költségvetésben hiába kerestem ezt az összeget, míg meg nem találtam az Egészségügyi Engedélyezési Hivatal költséghelyen, az egyéb működési célú kiadások összeg helyén egy 7,9 milliárdos összeget.

Csak egy szépséghibája volt: nem volt odaírva, hogy ez a rezidensképzés támogatását fogja szolgálni. Hogy hány rezidensi státust fogunk ebből támogatni, milyen bérbeállást fognak jelenteni ezek a támogatások, erről sajnos nincs szó a költségvetésben.

Életpályamodell: én nagyon örülök, hogy a pedagógusoknak megcsinálták, legalábbis a költségvetési törvény említi az életpályamodellt. Semmiféle demagóg összehasonlítást nem akarok csinálni, de a pedagógusok, szerencsétlenek a diplomájukkal az Unióba nem tudnak elmenni, nem konvertálható a diplomájuk, legalábbis rögtön, az egészségügyi dolgozóké igen, és el is mennek. Igen, ez az elvesztegetett nyolc év, ebben is lépni kellett volna, és már kidolgozni egy életpályamodellt, mert ha most fogunk nekiállni, ez éveket jelenthet, főleg, ha még a beindítását is figyelembe vesszük.

Kérem szépen, nagyon szép dolog, hogy 40 év szolgálati idő után elengedik a nőket nyugdíjba. Vegyük az orvosnőket! Az, hogy orvosnők esetében az egyetemi képzési időt ki is vették ebből a rendszerből, elég méltánytalan. És tudják, mi a legméltánytalanabb? Az orvosnőink esetében az úgynevezett ügyeletben töltött időnek a szolgálati idő részeként való el nem ismerése. Tudom, hogy ezt 2004-től már törvény szabályozza, na de hát, kérem, aki most megy el nyugdíjba, és lehet, hogy az egész élete folyamán 40 év alatt, mondjuk, átlagosan havonta öt és felet ügyelt, tudják, mennyi szolgálati időt szerez, ha minden egyes ügyeleti órát, amit ott tölt, elosztom nyolccal? Ez tényleges 40 év alatt 64,4 évet jelentett, ez egy korábban a kamara által elvégzett pontos számítás.

És akkor még folytathatnám, hogy a kezdő orvosi díjaszások mértéke milyen. Ehhez képes önök - nagyon helyesen - a kezdő bíró javadalmazását 356 ezer forintban állapítják meg. Ez nagyon dicséretes. A jogi kisegítő és kirendelt ügyvéd óradíját 3000 forintban állapítják meg. Bátorkodom megjegyezni, hogy az ügyeletes orvosoknak, az ügyelő orvosoknak az óradíja 900 és 1200 forint bruttó közé esik, tehát azért ez mégiscsak figyelembe veendő.

No, száz szónak is egy a vége, tisztelt képviselőtársaim, ennek a fenyegető helyzetnek a megoldása a mi és az önök felelőssége, tehát együttes felelősségünk. Nem a fejezetgazdák dolga, hanem a mi dolgunk megmondani, hogy a kormány mire és mennyit fordítson a közpénzből, a mi dolgunk eldönteni, mely közszolgáltatásnak adjunk prioritást, azaz az emberek mely problémái megoldásának adjunk előnyöket.

Köszönöm szépen.

 

http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=48&p_felsz=204&p_szoveg=&p_felszig=204

 


 

Vita az Egészségügyi Bizottságban az egészségügy iparűzési adójáról

 

Részlet a bizottság 2010.november 03-i ülésének jegyzőkönyvéből:

 

"ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető asszony. Ezt a napirendi pontot lezárom, és a mostani ülést kiegészítettük egy módosító javaslattal, ami ismétlem: az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényhez, a salátatörvényhez, a T/1376. számon benyújtott törvénytervezethez kapcsolódik, kapcsolódó módosító javaslatról van szó. A benyújtó Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik képviselője. A javaslat arról szól - mint már szóba került ez Gyenes Géza szóbeli előterjesztésében a legutóbbi, egy héttel ezelőtt tartott egészségügyi bizottsági ülésen -, hogy mentesüljenek az iparűzési adó hatálya alól a háziorvosi alap- és ügyeleti ellátást végző praxisok, mivel ez közfeladatnak minősül.

A témát ismerjük mindannyian, többször, mint búvópatak előjött már, már 2001-2002-ben is foglalkoztunk ezzel. A legutóbbi bizottsági ülésen - emlékeztetni szeretném a képviselőket - a Nemzetgazdasági Minisztérium képviseletében a bizottsági ülésen jelen volt Szatmári László főosztályvezető úr, ő a kormány részéről nem támogatta az akkori szóbeli előterjesztést, most ez kapcsolódó módosító javaslatként írásban is megtörtént.

A nem támogatásnak az indokaként azt jelezte felénk a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, egyben a kormányzat nevében tette meg ezt a megjegyzést, hogy általánosságban elmondható, hogy társadalmi szektorfinanszírozási problémákat tisztán adójogi eszközökkel nem lehet megoldani, és a jelenlegi módosító indítványt azért sem támogatja a kormány, mert elfogadása esetén végrehajthatatlan jogszabály-módosítást eredményezne. És aztán egy hosszú okfejtés szerepel még itt.

A lényeg az, hogy a kormány nem támogatja az indítványt. Kérdezem a képviselő urakat, van-e valakinek megjegyzése, kérdése. Tessék, Kiss Sándor úr!

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Én arra kérném képviselőtársaimat, hogy a jobbikos képviselőtársam módosító indítványát támogassák. Már csak azért is, mivel itt orvosok ülnek mindannyian, ismerik ezt a problémát. Sokat lehetne erről beszélni, tényleg mint búvópatak, mindig előjön, és sokat tárgyaltunk erről. Megkérdezném, mivel itt kórházigazgatók vannak, hogy akkor a kórházak miért nem fizetnek iparűzési adót? Hiszen ők is ugyanazt a gyógyító tevékenységet végzik.

Én arra kérném mégis önöket, mint az Egészségügyi bizottság tagjait, hogy támogassák ezt a javaslatot. Nincsenek illúzióim, a kétharmados többséggel a háta mögött a kormány nyugodt lehet abban, hogy úgysem szavazza meg a parlament, de mégis önök, mint orvosok, nyugodt szívvel nézhetnek a kollégáik szemébe, hogy legalább támogatták ezt a javaslatot. Én arra kérném önöket, úgysem fog ez a kapcsolódó módosító javaslat átmenni a szavazáson, de mégis legalább a bizottság támogassa ezt. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth Zsolt képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Egyetlen mondat erejéig szeretnék szólni. Képviselőtársam, köszönöm, hogy benyújtották ezt a javaslatot. Mi magunk is többször nyújtottunk már be ilyeneket és hasonlókat és elég hosszú küzdelemben állunk a mindenkori Pénzügyminisztériummal vagy a pénzügyekért felelős minisztériummal, hogy az új terminológiát használjam.

Egy kiegészítést tennék hozzá, hogy a járóbeteg-szakellátásban dolgozó kollégáink is fizetnek iparűzési adót, ők is társadalombiztosítási pénzt használnak fel, tehát ilyen értelemben a javaslat egy picit talán még hiányos is. Ezt csak hozzátenném. Ha ezt a logikát tényleg végig akarjuk vinni és a logika az - ezért nem értem a Pénzügyminisztérium válaszát, mert ezt már többször megvitattuk, hogy az egy elvi kérdés, hogy közpénzt akarunk-e adóztatni, és ezek a kollégák közpénzt használnak fel, és el tudják határolni egyébként a saját könyvelésükben. Fogorvos vagyok, pontosan tudom, hogy el tudjuk határolni a saját könyvelésünkben, hogy mi az, amit államilag finanszírozott ellátási formaként nyújtunk a pácienseinknek, és mi az, amit egyébként a magánszférában. Értelemszerűen itt ki is tér a javaslat arra, hogy amit a magánszférában finanszírozunk, az után természetesen meg kell fizetnie a vállalkozásnak ugyanúgy az iparűzési adót.

Ez egy nagyon régi vita a mindenkori egészségügyi kormányzat és a mindenkori pénzügyi kormányzat között. Nem a lelkiismeretünkkel van baj, ma sem értem, hogy miért nem tudja befogadni a kormányzat, de eddig még egyszer sem sikerült. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőket arra, hogy valóban ez a téma többször előkerült már, és a mi javaslatunkat is elutasították, és azzal indokolták és azzal fogadtuk el az elutasítást, annak reményében fogadtuk el az elutasítást - és itt is ezt mondom -, hogy nem ebben a jogszabályban kell rendezni, hanem komplex adójogszabályokban kell egyáltalán a közteherviselésnek ezt a részét elrendezni.

Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a salátatörvényhez kaptuk ezt a kapcsolódó módosító indítványt. Nem akarok prejudikálni senkit, de szeretném mindenkinek megfontolásra ajánlani azt, hogy valóban itt kell-e ezt a kérdést elrendezni, és valóban így a nagy adójogszabályi teljes átgondolást megelőzően kell-e ezt most érvényesíteni.

Heintz Tamás képviselő úr!

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon röviden. Én nem engedhetem meg magamnak háziorvosként, hogy ezt a javaslatot ne szavazzam meg, annál is inkább, mert a tartalmával teljesen egyetértek. Annál is inkább teszem ezt, mert a 2011-es büdzsét nézve, a háziorvosok semmit nem fognak kapni. Ez nem szól másról, mint évi 150 ezer forintról, annyiról, hogy valaki, a kormányzat megbiccenti a kalapját feléjük. Azt hiszem, hogy nekem erről szól az igen, úgyhogy most fegyelmezetlen leszek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Daher Pierre képviselő úr!

DR. DAHER PIERRE (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy én is háziorvosként is dolgozom, van egy javaslatom. Akkor szüntessük meg minden vállalkozó orvosnak a tevékenységét, és akkor elkerüljük az iparűzési adót. A vállalkozással a háziorvosok esetében én nem értek egyet, én is vállalkozó orvos vagyok. Akkor adjunk normális körülmények között fizetést, szüntessük meg, mert ez a probléma, a vállalkozás.

Ezen kívül, amit kapunk OEP-finanszírozást, teljes mértékben elszámoljuk az iparűzési adóban. Nem olyanért fizetünk, aminél vannak költségek, mi az egész finanszírozás után fizetünk iparűzési adót. Ez helytelen. Mindenképpen várunk a komplex, teljes átrendezésre, de ezzel mindenképpen kezdeni kell valamit, ez nem lehet, hogy így maradjon.

Én egyetértek ezzel az előterjesztéssel, de mindenképpen másképpen szavazok. Rendezni kell. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólások? Szabó Tamás képviselő úr!

DR. SZABÓ TAMÁS (Fidesz): Ha jól emlékszem, a múltkori vitánkra, illetve az ezzel kapcsolatos egyeztetésünkre, akkor elnök úr valami olyasmit is mondott, hogy az egészségügyi kormányzat tulajdonképpen készül valami rendezésére vagy továbbgondolására ennek a problémának, illetve a pénzügyekért felelős képviselő pedig azt mondta, hogy nem ez a hely és nem ez az alkalom, ahol ezzel foglalkozni kell. A kettő nagyjából összevág, és mindenképpen kellene vele foglalkozni, már csak azért is, mert szeretném kiegészíteni az előbbi megjegyzést, és ebben a szöveges részt is. A kórházak is fizetnek iparűzési adót. Tehát az én kórházam, a jászberényi kórház tavalyelőtt 30 millió forintot fizetett iparűzési adóként. Valószínűleg pont úgy nem áll jól, mint az alapellátás szereplői, de mégis a rendszer úgy működik, hogy megjelenhet ott, ahol gazdasági társaságként működik, ott megjelenik az iparűzési adó.

Ezek után csak annyi hozzátennivalóm lenne itt ahhoz az egy mondathoz, hogy tulajdonképpen az E. Alapból is finanszírozzák az önkormányzatokat, és hogy ezt tulajdonképpen akár jogellenesnek is lehetne nevezni, kétségtelen, egyértelmű, és ezt valóban a következő időkben fel kell oldani, meg kell szüntetni. Addig viszont azt gondolom, hogy az önkormányzatok felé kell ebben a kérdésben fordulni. Én olyan módon, mint most momentán polgármestere a városnak, az előző időben is el tudtuk érni azt, hogy azt az iparűzési adót visszakapjuk, és a kórház a maga céljaira és tulajdonképpen cafetéria-rendszerben felhasználtuk. Valami hasonlót a rendszerben, de kétségtelen, hogy helyben kell intézni, mindenkinek kvázi magának kell megvívni ezt a dolgot, valószínűleg nem szerencsés, egyértelmű, hogy törvényileg rendezni és szabályozni kell, tehát továbbra is azt mondom, de továbbra is megvan a lehetősége. Tehát a városunkban lévő háziorvosoknak mi meg fogjuk oldani, hogy valamilyen módon ezt a nagyságrendet valahol a szolgáltatás mentén visszakapják. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? Horváth Zsolt képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tamás, igazad van, mi is ezt csináltuk, de ez egy esetleges, tehát önkormányzatfüggő. Volt egy időszak, ameddig ez minden további nélkül lehetséges volt, amikor eltekinthettünk az iparűzési adó beszedésétől, aztán ez megszűnt, erre tovább nem volt lehetőségünk, és támogatás formájában tudjuk visszaadni a háziorvosi praxisainknak. De még egyszer mondom: ez egy esetleges dolog, jobb lenne ezt törvényi szinten szabályozni.

Értem képviselőtársam próbálkozását, remélem, meg tudtuk győzni, hogy nincs elvi ellenállás ezzel szemben, ugyanakkor ne haragudjon, hogy azt mondom, hogy ez a javaslat ebben a formájában csak egy pici szeletét oldaná meg ennek a problémának, nem terjed ki az egészre, és szerintem nekünk az egésszel kellene valamit kezdenünk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki egyetért a módosító javaslattal. (Szavazás.) 3 igen. Ki az, aki nem ért egyet? (Szavazás.) 10 nem. Ki tartózkodott? (Szavazás.) 2 tartózkodás.

Megállapítom, hogy a kapcsolódó módosító javaslat nem kapta meg az igen szavazatok többségét, de az egyharmadot sem kapta meg.

Tisztelt Bizottság! Javaslom azt, hogy most, amikor új adójogszabályok készülnek, és ez már a parlament előtt van, akkor a bizottság valamiféle jelzést tesz, majd megfontoljuk, hogy milyen jelzést adjon a pénzügyi felelősséggel bíró Nemzetgazdasági Minisztérium felé, hogy ezt a kérdést végre rendezzék, és komplex módon rendezzék, hiszen nemcsak a háziorvosnak az iparűzési adójáról van szó. Több olyan, közfeladatot ellátó vállalkozás van az országban, amelyik ugyanezt a kérdést felvethetné. Tehát azt gondolom, hogy itt csak rendszerszerű, intézményes szabályozásnak van helye. Köszönöm szépen.

Tisztelt Bizottság! Akkor befejeztük a mai ülésünket. Megkérdezem még, hogy valakinek az egyebek között van-e valami fontos megjegyeznivalója. (Nincs jelzés.) Még a programról halljunk egy pár szót. Átadom a szót polgármester úrnak. Nekem is itt a programom, de lehet, hogy változott azóta. Tehát kérjük a délutáni, izgalmasnak ígérkező programot ismertetni."

 

Forrás

 


 

Gyenes doktor újabb törvényjavaslata a doktornők, ápolónők esetében szolgálati és jogosultsági időnek ismeretné el az ügyeletben töltött időt a 40 év munka utáni nyugdíjbavonulás lehetőségénél.

 

2010.11.24.     11:28:25

 

„Módosító javaslat a T/1745. számú egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz:

 

 

A törvényjavaslat 1. § -a az alábbiak szerint módosul:

 

„1 §

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban Tny.) 18. §-a a következő (2a)–(2c) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) Öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki

a) legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és

b) azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

 

(2b) A (2a) bekezdés tekintetében jogosultsági időnek minősül a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő, valamint a közfinanszírozott egészségügyben, alkalmazottként, közalkalmazottként, egyéni vagy társas vállalkozásban személyes teljesítőként, a napi rendes munkaidőt követően  ügyeletben töltött / készenlétben effektív munkavégzéssel töltött idő.

Az összességében ügyeletben töltött / készenlétben effektív munkával töltött órákból, a napi 8 órás rendes munkaidő alapulvételével történik a jogosultsági idő kiszámítása.

 

(2c) A (2a) bekezdés alapján az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet.”

 

 

Indoklás:

 

Az egészségügyben ügyeleti 6 készenléti munkarendben dolgozó nők életpályájuk során, a szolgálati idő alapját képező napi 8 órás rendes munkaidejükön túl kezdődő ügyeleti óráikkal / készenlétben effektív munkavégzéssel töltött óráikkal (teljesített órák : 1 szolgálati időnap 8 órájával) összességében több évet kitevő, szolgálati időként elszámolható időtartamot teljesítettek. Az ezt bizonyító munkaügyi dokumentáció az egészségügyben – tekintettel az 50 éves munkaügyi iratmegőrzési határidőre – rendelkezésre áll.

 

Ugyancsak indokolt kiterjeszteni ugyanezt a lehetőséget az egészségügyben tevékenykedő egyéni és társas vállalkozó nőkre is, mivel a vállalkozásukban személyes teljesítőként jogszabályi előírások alapján - függetlenül attól, hogy a vállalkozók esetében a munkaidő önmagában nem értelmezhető - napi 8 óra időben  kell a betegeik rendelkezésére állniuk, így az ügyeletben töltött óráik / készenlétben effektív munkavégzéssel töltött óráik, már a szolgálati időnapot kitevő 8 órát meghaladóan teljesülnek. „

 

Budapest, 2010. november 24.

 

Dr. Gyenes Géza

 

 

 

 


 

MÓDOSÍTÓ INDÍTVÁNY

 

a T/1745. számú, egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz:

 

 

 

A törvényjavaslat 16. § (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

 

 

„(1) A Tny.

 

a) 8/B. § (1) bekezdésében a „2010.” szövegrészek helyébe a „2012.” szöveg,

 

b) 8/C. §-ában az „A 2011.” szövegrész helyébe a „2013.” szöveg,

 

c) 97. § (2) bekezdésében a „2009-re” szövegrész helybe a „2011-re” szöveg, a „2010.” szövegrész helyébe a „2012.” szöveg,

 

d) 97. § (3) bekezdés b) pontjában a „2010.” szövegrész helyébe a „2012.” szöveg

lép.

 

e) A 97. § az alábbi, (11) bekezdéssel egészül ki:

 

„(11) A Tbj. 46. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adatokat 2010. és 2011. évre szolgáltató részére az adatszolgáltatásban érintett személyenként 1 000 Ft + ÁFA adatszolgáltatási díjat térít az adatszolgáltatást benyújtó (a foglalkoztató vagy meghatalmazottja) részére a nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv – saját működési költségvetése terhére - az adatszolgáltatás hibátlan beadását követő 8 munkanapon belül.”

 

 

Indoklás:

A nyugdíjbiztosító és az adóhivatal már több éve nem képes biztosítani az állam szervei közötti harmonikus adatkapcsolatot, melynek következményei jelen törvényjavaslatban is visszaköszönnek. Azaz ismét meghosszabbításra kerül az ún. NYENYI- adatszolgáltatás.  Ezért javaslom, hogy az állam hibájából túlmunkára kötelezett foglalkoztatók és/vagy azok számviteli szolgáltatói részére a munkavégzés költségével arányos díjazás kerüljön megállapításra, analóg módon a társadalombiztosítási kifizető helyek költségeinek elismerésével.

 

Egyben ezen rendelkezés ösztönző erővel kell bírjon az irányban is, hogy az állami hivatalok végre eleget tegyenek a Közigazgatási eljárási törvény 36. § (2) bekezdésében megfogalmazott rendelkezésnek, miszerint  „az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.„  Márpedig a nyugdíjbiztosító által kért adatok az APEH nyilvántartásában évek óta rendelkezésre állnak.

 

A javaslat többlet költségvetési forrást nem igényel, mivel a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv saját működési költségvetését terhelik a megvalósítás kiadásai.

 

 

Budapest, 2010. november 23.

 

dr. Gyenes Géza

 

 

 



 

Módosító javaslat a T/1668. számú törvényjavaslathoz

 

 

Az Ebtv. 9. §-a a következő mondattal egészül ki:

 

A finanszírozott egészségügyi szolgáltató feladata a 18. § (6) bekezdésében foglalt ellátások közül azok végzése is, amelyek a központi költségvetés terhére, az E. Alapon keresztül kerülnek finanszírozásra, a lejelentett ellátások elszámolása alapján.

 

Indoklás: A központi költségvetés terhére finanszírozott ellátásokra szánt költségvetési forrással elszámolni csak a szolgáltató által tételesen lejelentett ellátások és az egyes tételekre történő kifizetések alapján lehet.

A szolgáltatónak joga van tudni, hogy az általa a központi költségvetés terhére elvégzett ellátások milyen díjtételek alapján érkeznek meg, akár az E. Alapon keresztül is.

 

Budapest, 2010. november 23.

 

dr. Gyenes Géza

 

 


A Kormány 1255/2010. (XI. 19.) Korm. határozata a gyógyító-megelõzõ ellátás 2010. év végi finanszírozásához szükséges lépésekrõl

 

1. A Kormány a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésérõl szóló 2009. évi CXXX. törvény 22. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 2. Egészségbiztosítási ellátások kiadásai cím, 3. Természetbeni ellátások alcím 1. Gyógyító-megelõzõ ellátás jogcím-csoport 18. Összevont szakellátás jogcím elõirányzatát 6794,0 millió forinttal megemeli a Melléklet szerint.

 

 

Felelõs: nemzetgazdasági miniszter

nemzeti erõforrás miniszter

Határidõ: azonnal

http://kozlony.magyarorszag.hu/pdf/8042

 


Gyenes Géza újra kérdez: ezúttal a rezidensek várható sorsáról.

2010.11.21.     18:35:54

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

A 2011. évi költségvetési törvény XX. fejezetének 7. címén az  Egészségügyi Engedélyezési  és Közigazgatási Hivatal működési költségvetésében, „egyéb működési célú kiadások” költséghelyen  7 906.9 millió Ft szerepel.

 

A törvény általános vitára való alkalmasságát véleményező egészségügyi bizottsági  ülésen a minisztérium jelenlévő helyettes államtitkára arra a kérdésre, hogy ez az összeg milyen célt szolgál, azt a választ kaptam, hogy az összeget a rezidensképzésben résztvevőkre kívánják fordítani.

 

A szakmai utánpótlás teljes ellehetetlenülését elkerülendő, korábban jelezte a tárca, hogy ki kívánja egészíteni a rezidensek besorolás szerinti bérét.

 

A rezidens képviseletek jelezték, hogy számukra nettó 200 000 Ft/hó lenne az a jövedelem szint, amely itthon, illetve a pályán tartaná a rezidens kollégákat.

 

Ennek ismeretében kérem a miniszter urat, hogy szíveskedjen tájékoztatást adni arról, hogy a fenti összeggel milyen módokon kívánják támogatni a rezidensképzés résztvevőit, ezen belül hány rezidens javadalmazásával számolnak, és státuszonként mekkora bruttó összeggel kívánják kiegészíteni a rezidensek besorolás szerinti bérét?

Budapest, 2010. november 18.

Válaszát várja tisztelettel:

Gyenes Géza dr.

 

A választ természetesen szintén közüljük majd.(szerk.)


Gyenes Géza 157 milliárd forinttal javítaná az egészségügy költségvetését

2010.11.18. 19:20:49

 

Dr. Gyenes Géza, a FAKOOSZ örökös tiszteletbeli elnöke, országgyűlési képviselő a mai napon a 2011. évi költségvetéshez benyújtott módosító javaslat-csomagjában 157 milliárd forinttal javítaná az egészségügy pozícióját, ráadásul oly módon, hogy a költségvetés összes hiányát nem növelné.

 

A javaslatok összhangban vannak a kormányprogrammal is, miszerint „Az új kormánynak vállalnia kell, hogy javítja a család-orvosi praxisok finanszírozását és megőrzi annak reálértékét. Támogatnunk kell a fiatal orvosok praxishoz jutását ... "

 

Elfogadásuk segíthetné egy pozitív folyamat beindítását az alapellátás infrastrukturális és működési feltételein, az orvos-utánpótlás biztosítása területén, mely a kormányprogram céljaival is teljes összhangban van, illetve érzékelhető nagyságrendű többletforrás juttatna a kórházaknak, a szakrendelőknek, mentőknek és betegszállítóknak.

 

 

 

Javaslatának részletei:

 

Önkormányzati tulajdonú háziorvosi rendelők, szolgálati lakások felújításának, építésének támogatására 2 milliárd forint elkülönítését javasolja a Belügyminisztérium Önkormányzati fejezeti tartalékából.

 

Elsősorban a kistelepüléseken az elmúlt évtizedek forráshiánya miatt az önkormányzati tulajdonú háziorvosi rendelők, szolgálati lakások nagyon leromlott állapotban vannak. A kor követelményeinek és a lakosság elvárásainak már nem felelnek meg. Felújításuk, pótlásuk mindenképpen szükséges, halasztást sok esetben nem tűr. Ezért szükséges a törvényjavaslatban preferált célok kiegészítése az egészségügyi alapellátás infrastrukturális feltételrendszerének pályázati úton történő javítási lehetőségével .

Egyben a kormány felhatalmazást kapna, hogy az e célra elkülönített forrás felhasználásának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg . E forrás biztosításával a kistelepüléseken tevékenykedő építőipari kisvállalkozások is kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének .

 

Pontosítani javasolja az önkormányzatok normatív támogatásainak felhasználását:

 

Az Önkormányzati törvény 8 § (4) bekezdése kimondja, hogy a települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvíz ellátásáról, az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális alapellátásról. .

Mivel az egészségügyi alapellátás is kötelező önkormányzati feladat, ezért indokolt az önkormányzati törvénnyel összhangban a költségvetési törvény normatív hozzájárulásai között is egyértelműen nevesíteni ezen feladatot. A módosítás lehetőséget és kötelezettséget is teremt arra, hogy az önkormányzatok a normatív finanszírozásukat az egészségügyi alapellátásra is felhasználhassák.

 

 

Az orvos-utánpótlás biztosítása érdekében tett javaslat:

 

Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal költségvetésében működési költségekre rendelkezésre álló forrásból 5,5 milliárd forintot szükséges elkülöníteni a rezidensek pályán-tartásához elengedhetetlenül szükséges bérpótlékaira és járulékaira (a besorolási béren felül 180 000 Ft/fő/hó bruttó bérkiegészítés). Ezzel válik lehetővé, hogy a képzésben résztvevő közel 2 000 fő rezidens a nettó 200 ezer Ft havi jövedelmet elérhesse. Amennyiben ez nem történik meg, már rövid távon is a jelenleginél súlyosabb orvoshiány fog kialakulni és középtávon ellehetetlenül a szakmai utánpótlás .

 

 

5 milliárd többlet forrást a mentőknek és a betegszállítóknak:

 

Gyenes dr. elhagyni javasolja  a sportlétesítmények fejlesztése soron az egyéb intézményi felhalmozási kiadások (valószínűsíthetően futballstadion építés) között szereplő 5 milliárd Ft-ot, melyet a mentőszolgálat(4,4 milliárd) és a betegszállítás (600 millió) javára kíván átcsoportosítani .

 

 

Érdemi többletforrást az alapellátásnak, kórházaknak, szakrendelőknek:

 

A javaslat az általános forgalmi adó és jövedéki adó összesen 150 milliárd Ft-os emelését tartalmazza, - elfogadva a kormányzati optimizmusát - mely az adócsökkentés következtében növekvő lakossági keresletből, illetve az adóhatóság és a vámhivatal összevonása révén megvalósuló hatékonyságnövekedésből, valamint az egészségtelen táplálékok után kivetendő ún. „hamburger" –adóból realizálódhat .

 

Az így befolyó többletbevételek – pedig összhangban a kormányprogram „Megmentjük az egészségügyet!” kitételével - a természetbeni egészségügyi ellátások (kórházak, szakrendelők és alapellátók) működőképességét biztosíthatják . A többletforrásból az alapellátásnak  30 milliárd, a kórházaknak és szakrendelőknek 120 milliárd Ft jutna a Kormány által eredetileg javasolt összeg felett. (Kórházak 100 milliárd, szakrendelők 20 milliárd) . Ez az alapellátás esetében 37 %, a kórházaknál, szakrendelőknél pedig 20 % feletti többlet.

 

Tekintettel arra, hogy a javaslat a kiadások fedezetét belső átcsoportosítással, illetve bevételnöveléssel érné el, a költségvetés hiánya nem növekedne, ezáltal megfelel a Kormány által vállalt kötelezettségeknek is.

 

Forrás: http://www.parlament.hu/irom39/01498/01498-0281.pdf

 

 

 

 


Gyenes Géza újra benyújtotta az egészségügyi dolgozók fokozott büntetőjogi védelméről szóló javaslatát.

 

2010.11.16.   10:15:43

 

 

Mint emlékezetes, a nyár elején a Büntető Törvénykönyvnek a pedagógusokat fokozottabb védelemben történő biztosítását célzó szigorításakor dr. Gyenes Géza és Szíjjártó Péter módosító javaslatai, melyben az egészségügyi, gyermekvédelmi és szociális ágazatra is kiterjesztették volna az új szabályozás hatályát, a parlamenti szavazás során elvéreztek.

 

Ezt követően az ősz folyamán már Szócska államtitkár is úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen szükséges a büntetőjogi védelem kiterjesztése, a minisztérium támogatja az elképzelést.

 

A Kormány 2010. november 12-én T/1673 számon újabb törvényjavaslatot terjesztett be a Btk. módosítására. Sajnálatos módon azonban ebben a javaslatban sem szerepel az egészségügyi tárca által is (legalábbis verbálisan) támogatott elképzelés. Valahogy kimaradt belőle. Ezért dr. Gyenes Géza és képviselőtársa, Vágó Sebestyén önálló törvényjavaslatként ismételten benyújtották a nyár elején megfogalmazott indítványt.

 

 

Törvényjavaslat:

 

 

2010. évi . . . törvény A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról

 

1. §

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978 . évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 230. § (2 )

bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép :

„(2) Aki a 229 . § (1)-(3) bekezdés szerinti bűncselekményt

a) a közoktatásról szóló törvényben meghatározott közfeladatot ellátó pedagógus, vagy a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott,

b) az egészségügyről szóló törvényben meghatározott közfeladatot ellátó egészségügyi dolgozó,

c) a szociális törvényben meghatározott közfeladatot ellátó szociális dolgozó,

d) a gyermekvédelmi törvényben meghatározott közfeladatot ellátó gyermekvédelmi dolgozó

sérelmére követi el, az (1) bekezdés esetén egy évtől öt évig, a (2) bekezdés esetén két évtől nyolc évig, a (3) bekezdés esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

2. §

E törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

 

 

Általános indokolás

 

 

A Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló 2010. évi LVI. törvény a közfeladatot ellátó személy védelme körében megteremtette a lehet őségét annak, hogy a pedagóguson túl a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott is büntetőjogi védelmet élvezzen a munkája ellátása során, amiatt őt ért agresszióval szemben.

 

Az utóbbi években nem csak a tanárokkal, hanem sajnálatos módon a közfeladataikat ellátó egészségügyi és szociális dolgozókkal, azaz orvosokkal, fogorvosokkal, gyógyszerészekkel, mentősökkel, más egészségügyi szakképesítéssel rendelkező, egészségügyi tevékenységben közreműködő, egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkező személyekkel; a házi segítségnyújtást végző szociális gondozókkal, vezető gondozókkal, családgondozókkal, a támogató szolgálatot, a pszichiátriai betegek közösségi ellátását, a szenvedélybetegek ellátását végző szociális gondozókkal, a hajléktalan személyek ellátását végző szociális segítőkkel és utcai szociális munkássokkal, az előgondozással megbízott személyekkel, továbbá a gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatott nevelőkkel, gyermekfelügyelőkkel, gondozókkal, csecsemő- és gyermekgondozókkal, helyettes szülőkkel vagy nevelőszülőkkel, családgondozókkal, utógondozókkal, gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmény vezetőivel, nevelőszülői tanácsadókkal, gyámokkal, gyámi tanácsadókkal szembeni erőszakos cselekmények is elszaporodtak.

 

A törvénymódosítással létrehozott védelem köréből azonban kimaradtak az egészségügyi, a szociális és a gyermekvédelmi ágazat dolgozói, így nem született az ezen ágazatokban dolgozó személyek védelmét megteremt  rendelkezés.

 

A javaslat ezért a közoktatásban dolgozó pedagógusok mellett fokozott védelemben részesítené az egészségügy, a szociális, valamint a gyermekvédelmi ágazat közfeladatait ellátó személyeket is .

 

Részletes indokolás

 

az 1. §-hoz

 

A § az eredeti rendelkezés módosításával a fokozott védelemben részesített kört bővíti az egészségügy, a szociális, valamint a gyermekvédelmi ágazat közfeladatait ellátó személyekkel.

 

a 2. §-hoz

 

A módosítás 30 . napon történő hatályba lépésére teszünk javaslatot .

 

 

 

Budapest, 2010. november 15.

 

 

Dr. Gyenes Géza és Vágó Sebestyén

 

 

 


 

Dr. Gyenes Géza a mai napon az alábbi azonnali kérdést nyújtotta be az Országgyűlésben A/1683 számon:

 

2010. november 15.

 

Azonnali kérdés prof. dr. Réthelyi Miklós miniszter úrhoz

 

Mennyi időre van még szüksége a kormányzatnak ahhoz, hogy elkészüljön az alapellátás megerősítésének időbeni és forrásoldali ütemezésével?

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Ön az alapellátásban tevékenykedő vállalkozások eszköz és ingatlan támogatásának visszaállításáról feltett, 817 számú kérdésemre 2010. július 27-én adott válaszában az alábbi hivatkozással élt:

 

„A háziorvosi praxisokat segítő, az alapellátást megerősítő további lépésekre a gazdasági cselekvési tér pontos ismeretének birtokában lehet számítani .”

 

Három hónappal később, az alapellátás vállalkozóit fenyegető, az ún. "tevékenységre jellemző kereset" bevezetéséből adódó csődveszély elhárítása érdekében teendő kormányzati lépésekről feltett, 1350 számú kérdésemre 2010. október 26-án adott válaszának egyik hivatkozása:

 

„A háziorvosokat segítő, azt alapellátást megerősítő további lépésekre a gazdasági cselekvési tér pontos ismeretének birtokában lehet számítani.”

 

Tisztelt Miniszter Úr!

 

Ha 3 hónap nem volt elégséges a gazdasági cselekvési tér pontos megismerésére, mennyi időre van még szüksége a kormányzatnak ahhoz, hogy elkészüljön az alapellátás megerősítésének időbeni és forrásoldali ütemezésével?

 

Válaszában kérem ne hagyja figyelmen kívül annak, az alapellátók körében zajló felmérésnek az eredményeit, amely szerint, az elmúlt fél év eseménytelensége, kormányzati cselekvéshiánya miatt, az alapellátók közel 40 %-a nyugdíjba menetel, külföldi munkavállalás és pályaváltás formájában el szándékoznak hagyni a praxisaikat.

 

Válaszát köszönettel várom.

 

 

Budapest, 2010. november 15.

 

Tisztelettel:

dr. Gyenes Géza

 

 

 


Az ÁNTSZ-nek kell szállítania a H1N1-vakcinát!            2010.11.10.      13:39:53

 

Részlet az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának jegyzőkönyvéből:

2010. október 13.

 

Paller Judit: "Felmerült az, hogy az oltóanyagot a gyógyszercégek szállítsák. Kiderült, hogy ez egy olyan komoly ráfordítás lenne az oltóanyag szezonban történő biztosítása mellett, hogy érdemes mást is megnézni. A tárca az ÁNTSZ számára hűtőgépkocsi beszerzésére adott lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a hűtőszállítás megoldott a regionális intézetekig, vagy nem tudom, a megyei intézetekig majd, ez egy jó kérdés, onnan pedig ezekkel a hűtőgépkocsikkal a háziorvosokig. Tehát a hűtőlánc folyamatosan biztosított lesz. A hűtőszekrényekben minimum, maximum hőmérőket követelünk meg, ez egyébként is előírás háziorvosi rendelőkben az ott tárolt dolgok miatt."

 

 

Szakmai tájékoztató a szezonális influenza elleni védekezésről és a felkészülés állásáról

Akkor tisztelettel köszöntöm még egyszer Szócska Miklós államtitkár urat, és kérem, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium nevében szóbeli kiegészítéssel éljen a témát illetően.

Dr. Szócska Miklós nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért tartottuk fontosnak, hogy a bizottságot tájékoztassuk az előkészületekről, mert az elmúlt időszakban egy olyan helyzet alakult ki az influenzajárvány elleni védekezéssel kapcsolatban, ami mindenképpen tisztázásra vár. Én egyébként majd át fogom adni a szót tiszti főorvos asszonynak, hogy a szakmai elemeket ő ismertesse, és ez egyben mutatja azt is, hogy hogyan látunk hozzá a helyzet kibogozásához. Tehát itt még az egészségpolitika sem beszél ezekről a kérdésekről, itt most a döntéshozókat tájékoztatjuk, a bizottságot tájékoztatjuk, ezért beszélek én egyáltalán, de tiszti főorvos asszony és a tiszti főorvosi hálózat az, aki az ezzel kapcsolatos szakmai kommunikációt végzi.

Ami miatt szükségesnek tartottam, hogy erre a tájékoztatóra sor kerüljön, az az, hogy az influenzajárvány elleni védekezés kapcsán egy elég komoly nemzetbiztonsági és egészségbiztonsági kockázati helyzet alakult ki véleményünk szerint. Megkérdőjeleződött a nemzetközi hatóság, tehát a WHO szerepét megkérdőjelezték, mert nem volt kihez fordulni útmutatásért. A magyar egészségügyi hatóságok hitelességét megkérdőjelezték, a szakma elbizonytalanodott az ellentmondásos kommunikációtól, nem bíztunk a cégben, aki a kapzsiságánál fogva nem elégedett meg egy mozgósítási szerződés biztos hátterével, hanem még offshore irányba is ki akarta venni az extrahasznot. Elbizonytalanodtunk a cég miatt a vakcinában, holott előtte a szezonális influenzaoltások hatékonyságát senki nem kérdőjelezte meg. A beteg, a polgár tanácstalanul lődörgött a rendszerben, a barátait kérdezgette, és a háziorvos sem tudott neki egyértelmű információt adni, mert ő sem volt ellátva egyértelmű információval, és logisztikailag is betliztünk. Betlizett a közbeszerzési folyamat, a szállítás körül a botrányokat mindannyian láttuk.

Tehát úgy gondolom, hogy ebből az következett, hogy egy igazi járvány esetén, tehát ha ez a kórokozó egy keményebb kórokozó lett volna, akkor egy igazi járvány ellen nem lettünk volna képesek védekezni.

Tehát ezt kell nekünk ezt most helyrerakni, ezzel a felelősséggel láttunk hozzá. Minden szinten beleavatkozunk a rendszerbe. A célunk az, hogy nem kiáltunk farkast, hanem az éber készültség állapotában kell lennünk, felkészültnek kell lennünk, és azon a ponton szeretnénk beavatkozni a rendszerbe, hogy a háziorvos, védőnő, szülész-nőgyógyász, tehát az a szakmai találkozópont, ahol a beteg találkozik az egészségügyi rendszerrel, ő legyen ellátva releváns információkkal, a szakmai bizonyítékokkal, az oltási program tervezetével. Tehát rájuk koncentrálunk. Mi most a Tisztiorvosi Hivatalban zajló háziorvosi fórumot hagytuk ott, tehát éppen ezekben a percekben is zajlik a háziorvosok tájékoztatása, és ez csak az első ilyen alkalom, ezt rendszeresen ismételni fogjuk. Szabadon kérdezhetnek bármit, ingyenességről, bármiről, és ennek mentén alakítani fogjuk azokat az intézkedéseket, amiket hozni fogunk. Tehát ez nem egy egyoldalú, én elmondom neked, mit kell csinálni, és ha hiszel benne, ha nem hiszel benne, csináld azt, mert különben megbüntetlek, tehát nem ez a tónusa a beszélgetéseknek, hanem a szakmai kételyeket elemző megbeszélésekről is szó van.

Néhány szempontot azért még elmondanék. Amikor a WHO megkérdőjeleződik, akkor én a regionális tanács ülésén, amikor a WHO főigazgató asszonya elmagyarázta a minisztereknek, az ott lévő meghívottaknak, hogy milyen nagy felelősségük van nekik a kommunikációban, akkor én ezt egy ideig hallgatom, de utána felteszem a kezemet, hogy mi igyekszünk tenni a dolgunkat, ugyanakkor azt szeretném elmondani, hogy amennyiben valaki mégis hibázik, akkor kell legyen egy megkérdőjelezhetetlen nemzetközi hatóság, akihez lehet iránymutatásért fordulni, ez pedig az ő felelősségük. Tehát a nemzetközi szinten is képviseljük azt, hogy ennek egy letisztított védekezési programnak kell lenni, és együttműködünk a KEHI-vel a vakcina-ügy feltárása érdekében folytatott vizsgálatban, minden fronton együttműködünk velük. Tehát ez érinti az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet közbeszerzési folyamatait, a Tamiflu gyógyszer beszerzését, érinti a szállítást, a logisztikát, tehát minden elemét érinti ez a vizsgálat. Ennek a részleteiről szerintem a bizottságnak érdemes lenne majd a KEHI-től tájékozódni a lezárás után, én elkülöníteném. Tehát mi nem beszélnénk ennek a vizsgálatnak a háttérinformációiról, tudjuk, hogy miket kérdeznek tőlünk, tudjuk, hogy mely részletkérdésnek a tisztázásával foglalkoznak éppen, de ez záruljon le, és ezzel mi most nem kívánnánk foglalkozni. Mi itt most arról szeretnénk számot adni, hogy milyen előkészületet tettünk a járványos időszakra való felkészülésre. A 40. hét egy határhét, erről tiszti főorvos asszony fog beszélni, úgyhogy én itt ezzel átadom neki a szót, és a jövőben is lesznek még ilyen témák. Ez egy nagyon aktív ősz lesz az egészségpolitikában, úgyhogy amikor készen vagyunk egy programmal, tudjuk, hogy mi lesz a cselekvés, ami következik, akkor mindig jelentkezni fogok a bizottságnál, hogy most akkor szeretném, ha hivatalosan is tájékoztatást adhatnánk erről.

Elnök úr, akkor visszaadnám a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor felkérem dr. Paller Judit országos tiszti főorvos asszonyt!

DR. PALLER JUDIT országos tiszti főorvos: Köszönöm szépen, elnök úr. Az augusztus 10-e utáni időszaktól kétirányú munkája volt az ÁNTSZ-nek és a tárcának. A kétirányú munka pedig részben felkészülés a járványügyi helyzetre és a következő influenzaszezonra, másrészt pedig visszaállítani azt a hitelességet, amit elvesztettünk az előző járványügyi helyzet kezelése során. Ez a helyzet vonatkozik az államtitkárságra és vonatkozik az ÁNTSZ-re is.

Ez az utóbbi rendkívül sok aprómunkával jár, többek között a folyamatos találkozásokkal, információs fórumokkal, internet-hozzáféréssel, e-mail kapcsolatokkal és egy csomó minden mással is. Nagyon nagy a Szolgálat készsége ebben a dologban, és természetesen nem vagyunk egyedül, mert a kistérségi tiszti főorvos kollégáim leginkább azok, akik ebben a dologban készültséget látnak el és segítenek bennünket.

A szezonnal kapcsolatban a 40. héttől valóban egy váltás állt be, mert a 40. héttől működik az a Sentinel jelentő és figyelő szolgálat, amit a háziorvosok látnak el. A háziorvosok közül azok, akik ebben a dologban mintegy lefedik a lakosságnak bizonyos százalékát, 40 százalékát, jelentenek nekünk, és figyelik, hogy a lakosság körében emelkedik-e az influenzaszerű megbetegedések száma.

Most azt tudom mondani, hogy nem. Jelenleg alapszinten vagyunk, egy-egy megbetegedés előfordul, ami a nyár folyamán is előfordult. Azt is tudom mondani, hogy elsődlegesen a járványügyi, illetve virológiai vizsgálatok kapcsán a H1N1 vírus az, amelyik cirkulál a lakosság körében, tehát mi arra számítunk, hogy ez lesz az uralkodó típus. Ez azt is jelzi, hogy a WHO a különböző földtekén végzett vizsgálatai során kijelölte azt a három vírustörzset, aminek benne kell lennie az oltóanyagban. Ez a három vírustörzs szerepel, ezért kétfajta oltóanyag áll rendelkezésre jelenleg. Egy meghosszabbított lejárati idejű, bizonyos gyártási tételek tekintetében a Fluval B, a járványos influenzavírus elleni oltóanyag, másrészt pedig egy trivalens, három komponensű vírus oltóanyag, amiben benne van ez a járványos törzs is, és kettő másik, aminek az előfordulása a populációban várható.

Tehát ezzel a kétfajta oltóanyaggal a védettség jól kezelhető, az egyik a domináns, a másik pedig a minden másra, vagy az előfordulásban várhatóra hatékony. Az anyagban szerepel, hogy 1 millió 200 ezer és 1 millió 300 ezer oltóanyag az, amelyik az oltóorvosok számára ingyenesen rendelkezésre állt. Kérdésként elhangzott ma, és hadd közvetítsem ez a kérdést és a válaszomat is, hogy miért kétfajta oltóanyag van, és miért nem csak a trivalenst használjuk. Erre a válaszom most is az, hogy tekintettel arra, hogy az OGYI most engedélyezi a trivalens oltóanyagot, hiszen betárolva rendelkezésre áll az oltóanyag a raktárakban, de bármikor, mivel előfordul a H1N1 a populációban, rendelkeznünk kell ez ellen oltóanyaggal. Tehát bárki számára hozzáférhető a meghosszabbított lejárati idejű volt H1N1 oltóanyag, vagyis a Fluval B. Ez a válaszom.

Arra számítok vagy arra számítunk, hogy elsődlegesen a trivalens oltóanyagra lesz kereslet, mert egy oltással gyakorlatilag mind a három előforduló vagy várhatóan előforduló törzs elleni védettséget meg lehet szerezni.

A kitüntetett korcsoportok és kitüntetett krónikus betegek, akik elsődlegesen a háziorvosok látókörébe kerülve, megkaphatják ezt az oltást, azt gondolom, nagyon egyértelmű és szokásosan benne van mindenki aki eddig is benne volt, egy korcsoport kiemelten kezelendő, az pedig most nem a gyerekpopuláció, hanem a terhesek, mert olyan, amilyen tavaly volt, még a szokásos szezonális influenza tekintetében nem fordult elő. Ezért különös figyelemmel vagyunk most a terhesekre, mert ennek a jövő szempontjából releváns következménye lesz, ezt figyelni kell, ezt elemezni kell a kollégáknak, úgy a járványügyi szakembernek, a fertőző szakembereknek és a szülész-nőgyógyászoknak is.

Ennyit szerettem volna elmondani, és természetesen várjuk a kérdéseiket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, országos tiszti főorvos asszony. Kérdezem a képviselő hölgyeket, urakat, hogy ha szabad javasolnom, egy körben, együtt a kérdésekkel és a megjegyzésekkel, ki óhajt szólni? Sok jelentkezőt nem látok. Tessék, Zombor Gábor képviselő úr!

Kérdések, hozzászólások

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem a helyzetet mentve, főorvos asszony utalt arra a helyzetre, ami kialakult az év elején. A szakmai kollégiumok mit mondanak ebben az évben? Mi az információ?

ELNÖK: Köszönjük szépen. Kovács Tibor képviselő úr!

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Meglehetősen furcsa megjegyzéseket tett itt a bevezetőjében. Utalt arra, hogy egy évvel ezelőtt milyen bizalmatlanság vagy bizonytalanság alakult ki a gyártóval kapcsolatban, illetve az oltóanyagok alkalmazásával kapcsolatban. Ez egy súlyos kérdés.

Azt kérdezem, hogy önök kivizsgálták-e azt, hogy ki okozta vagy ki indította el ezt a bizonytalanságot. Ha jól emlékszem, én itt ültem akkor is, mintha éppen a politika volt az, aki elindította volna ezt a bizonytalanságot. Ehhez kapcsolódóan kérdezem, hogy az a gyártó, aki akkor mindenféle fenntartásokkal fogadta, leginkább ellenzéki politikusok, azoknak az oltóanyagait akkor ezek szerint most használjuk vagy nem használjuk, vagy használják, nem használják, kidobták, újat rendeltek helyette, megbízhatóbbat rendeltek helyette, vagy mi a helyzet ezzel kapcsolatban?

Ugyanis ez, ami elhangzott az ön szájából, ez meglehetősen mindenféle alátámasztás nélküli. Ha alá tudja támasztani érvekkel, tényekkel, bizonyítékokkal azt, amit elmondott, akkor azt jó lenne, ha megtenné, mert nem lenne jó, ha ez a bizonytalanság és bizalmatlanság bennmaradna a levegőben.

A másik, amit szeretnék megkérdezni, az az, hogy itt a beszámolóban is benne van az, hogy meghatározó jelentősége van annak, hogy a háziorvosok hogyan viszonyulnak az oltóanyagok betegekhez történő eljuttatásához. Azt írja itt az egymondatos megjegyzés, hogy ennek elismerése és díjazása kulcsfontosságú az oltási kampány sikerében? Tessék mondani, ez mit jelent? Most hogyan fog működni ez a rendszer?

Az előző ciklusban ezzel kapcsolatban voltak bizonyos kritikák, amelyek megfogalmazódtak, akkor most kérdezem, hogy hogyan fog ez a rendszer működni? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gyenes Géza alelnök úr!

DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örülök, ahogy az államtitkár úr elkezdte, hogy ezt az egész problémát hogyan kell ahhoz kezelni, hogy ez a bizalmatlanság, ami részben szakmai, részben lakossági, megmondom őszintén, orvosként úgy láttam, hogy az elmúlt években, főleg itt a választás előtti években szinte már a politikai ellenállás szintjén ment. Itt a szakmát is elkerülték. Hogy ki, miért tette, az egy más kérdés természetesen. Úgyhogy mindenféleképpen valahogy ezt a bizalmat helyre kell állítani, mert nagyon sok olyan orvos kollégám is ellenezte, egyáltalán élből, szakmailag is ellenezte és mindenféle félelmek voltak. Soha nem kaptak kellő mértékű és mennyiségű felvilágosítást, nemcsak a lakosság, hanem az orvoskollégák sem. Tehát azt gondolom, hogy mindenféleképpen ezen bizalmatlanság eloszlatásának nagyon fontos szerepe lesz, és nagyon örülök neki, hogy ezt az egész problémamegoldást a háziorvosokkal kezdték és a háziorvosokkal való kommunikációval kezdték. Ez nélkülözhetetlen, mert ha a háziorvosnak bármiféle szakmai vagy bármilyen aggálya van, és ez nincs eloszlatva, akkor abból tényleg szörnyű hülyeségek jöhetnek ki.

Egyetértek az államtitkár úr ama megjegyzésével, hogy ha egy igazi nagy járvány lett volna, akkor azt hiszem, emiatt egy oltári nagy "vörösiszap 2" lett volna, bár a vörösiszap volt később, tehát nem jó a hasonlat.

A másik dolog, amit itt részben képviselőtársam is feszegetett, a háziorvosok anyagi megbecsülésével kapcsolatosan. Nyilván tudnia kell, aki orvos persze és háziorvos, hogy a háziorvosi napi teendők elvégzése és a lakosság ilyen méretű oltása vagy újraoltása, ami most várható azért, és reméljük, hogy nyugodt szakmai körülmények között fog történni, ez általában a napi rendelési időnek nem szokott a része lenni. Ez egy külön munka, amit a doktoroknak el kell végezni.

Ilyen formában komoly problémát jelentett, hogy a korábban megígért oltási díj is igen késedelmesen jutott a kollégákhoz, állítólag van még olyan, aki még mindig nem jutott hozzá. Tehát azt hiszem, hogy ezt igenis, tisztázni kell. Úgy gondolom, hogy ha minőségi munkát és pluszmunkát várunk az egyre inkább idősödő és egyre inkább - hogy mondjam - szakemberhiánnyal küszködő alapellátásban, akkor azt hiszem, hogy ennek a munkának a megbecsülését is valahogy tényleg rendezni kell. És hogy ez most milyen összegű lesz, nem ez a lényeg, ez csak egy elvi kérdés, nyilván a tárca ki fogja kalkulálni, hogy körülbelül mit tud erre a munkára szánni.

Én mindenesetre nagyon örülnék és nagyon drukkolok annak, hogy ez végre visszakerüljön abba a békés menetbe, azért Magyarország a védőoltások szempontjából mindig egy mintaország volt, és sajnos, most kisiklott.

Egy másik dolog, amit kifejezetten a tiszti főorvos asszonyhoz szeretnék intézni, bár most nincs napirenden, de ahogy István is mondta, nem volt még bemutatkozó látogatáson a bizottság előtt. Nyilván ha lenne egy ilyen - de lehet, hogy lesz majd -, én azért megkérdezném, hogy hogyan látja az ÁNTSZ helyzetét, hogyan gondolja az ÁNTSZ régi fényének, erejének és hatósági szerepének a visszaállítását, és egyáltalán miről fog szólni az ÁNTSZ a jövőben, merthogy most eddig miről szólt, azt úgy nagyjából láttuk és elég sok kritikával illethettük. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő. Ezek a régi fények majd előjönnek, de nem a mostani ülésen, hiszen a közeljövőben, amikor a közigazgatási reform nagy kérdéseiről, a megyei közigazgatási hivatalokhoz történő integrálódás folyamatáról lesz szó, nyilván ez a kérdés élesen elő fog jönni, tehát addig egy pici türelmét kérem.

Heintz Tamás képviselő úr!

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igazgató Asszony! Kovács képviselő úr reagálására szeretnék néhány szót szólni, ez pedig nagyon rövid lesz. Ebben a teremben nem kétharmad van, hanem négyötöd, már ami a szakmaiságot jelenti. Tehát nincs miről beszélni, amikor egy jól előkészített szakmai anyag van, amikor az ember azt érzi végre orvosként, hogy jó kezekben van a betegek sorsa, akkor nem kezd politikai vitát, illetve nem próbálja politikai síkon legalább valamilyen szinten a kérdést rendezni. (Kovács Tibor: Csak az államtitkár úr mondandójára reagáltam.) Gondolok én az egy évvel ezelőtti helyzetre, amikor valóban a gazdátlanság, a zűrzavar és mindenféle cirkuszi mutatványok közepette készültünk fel a WHO szerint egy hatalmas járványra. Ezt ne felejtsük el, hogy a probléma alapját egy WHO által kezdeményezett és végül is szerencsére meg nem valósult pandémiás járvány előhíre indította, amelyre a megfelelő válasz, mondjam azt, hogy repedés a gáton - már elhangzott a jól ismert tragédia szinonimája -, akkor a gáton a repedés látszott és a kormányzat gyakorlatilag össze-vissza kapkodott, hol belülről próbálta tapasztani, hol kívülről bontani. Eközben - akkor is itt ültünk többségében orvosként és láttuk, hogy mi a helyzet.

Tehát akkor kénytelen volt az ember a szakma szabályai szerint is fellépni és nyilvánvalóan a megfelelő politikai lépéseket megtenni. Most erre az alapján, ahogy a tárca kezelni látszik a kérdést, semmi szükség nincs. Ezért a fölösleges kérdésnek, hozzászólásnak sincs helye a teremben. Természetesen a megalapozott és jogos kételyre majd államtitkár úr válaszol. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Garai István Levente következik, utána Nagy Kálmán, majd utána még egyszer szót kért Kovács Tibor képviselő úr.

DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a bizottság most is és az elmúlt években is egy üde színfolt volt az általános politikával szemben, ahol mondjuk sokszor indokolatlan sárdobálás és egymásra mutogatás volt. Tehát akár nyilvánosan, akár zárt ajtók mögött, amikor ezt a témát beszéltük, úgy gondolom, hogy mindig a szakmaiság volt az elsőrendű.

Ennek óriási jelentősége van, mert valóban az a fajta bizalomvesztés, ami a társadalom több rétegében megjelent az elmúlt időszakban, ez egészséget jelent vagy urambocsá! még emberi életeket is jelenthet bizonyos szituációban. Tehát azt gondolom, hogy nekünk ebben példát kell mutatni. Ezt meg is tettük sokszor az elmúlt időszakban, hogy valóban, ahogy Zombor Gábor képviselőtársam is mondta, hogy a szakmai kollégiumoktól kezdve az ÁNTSZ-en keresztül és elsősorban a háziorvosokon keresztül, tehát legyen egy egységes szemlélet, egy egységes nemcsak szakmai protokoll, hanem emberi, lelki, kollegiális protokoll is, amivel ki tudunk a média elé állni, mert ez egy nagyon lényeges szegmense ennek a kérdéskörnek, az volt az elmúlt időszakban is.

Csatlakoznék ahhoz a megjegyzéshez, hogy a háziorvosoknak ebben óriási jelentőségük van. Egyrészt az effektív munkavégzés szempontjából, másrészt az emberi kapcsolatrendszer és bizalom szempontjából. Ez valóban egy igen jelentős többletfeladatot fog a kollégákra róni, amit feltételezve és reménykedve, hogy nem egy borzalmas nagy járványnak nézünk elébe, de akkor a betegszám is jelentősen megemelkedik egy rendelőben, illetve ha csak az oltásra gondolunk, akkor azért az oltandó populációnak egy jelentős része például nem biztos, hogy be tud menni a rendelőbe. Tehát a kihívások is megnőnek, és most a részletekbe nem akarok belemenni.

Tehát ennek a fajta munkának az elismerése és megfelelő módon való díjazása szintén lényeges szempont, mert úgy gondolom, hogy a kollégák ezért megdolgoztak, az elmaradt bérekről pedig, amit itt a kollégám mondott, majd nyilvánvalóan ez a feladat valamilyen formában jelentős többletmunkát fog nekik jelenteni.

Tehát úgy gondolom, hogy bőségesen van tennivaló a bizottsági szinten, mi ezt megtesszük és meg is fogjuk tenni, a politika szintjén és a különböző szakmai szervezetek szintjén, a média szintjén, és ha ez gördülékenyen megy, különböző szembenállások és mondvacsinált ellentétek nélkül, akkor én úgy gondolom, hogy elérjük a célunkat, és ami ott ki van téve, a hippokratészi eskü, annak megfelelő módon eleget tudunk tenni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Kálmán képviselő úr!

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Ez a bizottság két alkalommal foglalkozott az influenzakérdéssel az elmúlt időszakban, az elmúlt ciklusban. Az egyik alkalommal egy nyílt ülésen, ahol a különböző vakcinák, különböző vakcinálási lehetőségek a különböző országok vakcinái, a második alkalommal egy zárt ülés volt, ahol a magyarországi vakcinát tárgyaltuk.

Az egészségpolitikusok között a vakcina megítélése szempontjából sosem volt eltérés a két oldal között. Tehát a zárt ülés végeredménye is az volt, hogy a vakcina minőségével kapcsolatosan nem volt eltérés a két oldal között, hangsúlyozom. Viszont abban, hogy a vakcina milyen formában jelent meg a lakosság és a családorvosok számára, bizony, jelentős eltérések voltak. Még jelentősebb eltérések voltak a disztribúció vonatkozásában. Ezt mi komoly problémának véltük, ma is annak véljük.

Tisztelettel kérem főorvos asszonyt, hogy ha ezzel kapcsolatosan, a vakcina szétosztásával kapcsolatosan tudna mondani egy pár szót, annak örülnénk.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kovács Tibor képviselő úr jelentkezett ismét.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem gondolom, hogy képviselő úr határozza meg azt, hogy egy másik képviselő egy bizottságban mit mondhat el és mit nem mondhat el. Egyébként pedig az államtitkár úr kezdte a rosszízű politikai megjegyzéseket, én csak arra reagáltam, ahogyan ő a mondandóját kezdte.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mi is voltunk ellenségben... (Derültség.)... ellenzékben, nem ellenségben. Időnként még talán abban is. (Dr. Heintz Tamás: No comment.) Képviselő úr, azért adtam újra szót, hogy ezt elmondhassa.

Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ha nem, akkor én szeretnék néhány megjegyzést tenni. (Megérkezik az ülésre Tukacs István.)

Az Egészségügyi bizottság hosszú idő óta köztiszteletnek örvend abban a kérdésben, hogy szakmapolitikai bizottságként működik. Ez a korábbi időszakban is így volt, amikor nem kétszer, hanem négyszer tárgyaltuk bizottsági ülésen az influenzakérdést, kimerítettünk minden bizottsági lehetőséget ebben. Voltak nagy egymásnak feszülések, szerintem nem érdemes ezt már feleleveníteni. Én a magam részéről örömmel nyugtázom azt, hogy visszakerült a téma oda, ahová való, és ezt a mondatot javaslom megfontolásra minden bizottsági tagnak. Van egy Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, amelyik ennek a kérdésnek mindig gazdája volt, és azt gondolom, az lesz a jó, ha most is gazdája. A tárca pedig - én gondolom így - az ellátás biztonságáért viselt felelősségét gyakorolva, természetesen figyelni fogja, hogy influenzafronton mi történik.

Még egyszer megkérdezem, hogy van-e valakinek még megjegyeznivalója. Nem lesz több kör. Heintz Tamás!

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Szeretnék helyesbíteni, nem négyötöd, csak háromnegyed.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor lezárom a vitát, és kérem államtitkár urat és országos tiszti főorvos asszonyt, hogy reagáljanak az elhangzottakra.

Dr. Szócska Miklós nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár válaszai az elhangzottakra

DR. SZÓCSKA MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek, képviselő úr, félreértett engem. Én itt nyolc vagy kilenc szempontot mondtam, ami próbál egy helyzetelemzést adni. Én semmilyen politikai szereplőről nem beszéltem. Én arról beszéltem, hogy milyen helyzet alakult ki. Tehát pont azzal a szándékkal jöttem ide, a bizottság elé jöttem, nem a frakcióhoz jöttem, nem a Fidesz egészségügyi, szociális kabinetjéhez jöttem tájékoztatni, megnyerni őket szavazati arány alapon, hogy azt, ami mi mondunk, képviseljék, hanem én a parlamenti bizottsághoz jöttem, amely szakmai kérdésekkel foglalkozik.

Ugyanakkor az látható, hogy annak kapcsán, ami történt, és én nem kerestem a felelősöket egy ilyen szép napon, az, hogy ki ölt meg kit, nem, hanem a csapdahelyzetet, a kommunikációs csapdahelyzetre utaltam mindössze. Tehát ha ezt el tudja tőlem fogadni, hogy őszinte szándékkal semmi ilyen gondolatom nem volt, nem akarom kihasználni semmiféle politikai kommunikációs előnyszerzésre ezt az ügyet, pont szeretném oda visszaterelni, ahová ez való. Ha ezt el tudja fogadni tőlem, akkor áll elő az az állapot, amire mi törekednénk. Én itt egyszerűen csak a céggel szembeni gyanakvásról beszéltem, hogy ez kialakult, nem foglalkoztam azzal, hogy ennek mi a tartalma. Azt mondtam, hogy kialakult egy helyzet, amiből borzasztó nehéz és csak egy egyértelmű szakmai konszenzus mentén tudunk kilábalni.

Ez azért fontos, és azért tesszük ezt a munkát, mert azt is felismertük, hogy annak kapcsán, hogy az egyik oltási programmal kapcsolatban elbizonytalanodás történik, ez oda vezet mondjuk Ukrajnában, hogy a gyermekbénulás ellen nem oltatják be egyes területeken a gyermekeket, és pont most zajlik a vakcinatender is.

Tehát mi nem szeretnénk, hogy ha az amúgy élen járó programok bármiféle sérülést szenvednének, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a szakma keretei közé visszanyomjuk ezt. Tehát a legőszintébb szándékkal kérem, hogy fogadja el ezt tőlem, ez rám nem jellemző, hogy én ilyeneket csinálok.

Válaszolok én a fizetés kérdésére, a nem kötelező védőoltások beadására egy térítési rendszert dolgozunk ki, ahol a rizikócsoportok átoltottsági százaléka lesz egy olyan teljesítmény-finanszírozási elv a jelenlegi munkafázis szerint, amelynek a mentén a díjazás érkezni fog. Azt hiszem, ez volt az, ami még rám vonatkozott kérdés, és az összes szakmai kérdésre átadom országos tiszti főorvos asszonynak a szót, vagy elnök úron keresztül átadom a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tessék parancsolni, tiszti főorvos asszony!

Dr. Paller Judit országos tiszti főorvos válaszai az elhangzottakra

DR. PALLER JUDIT országos tiszti főorvos: Köszönöm szépen. Zombor képviselő úrnak a szakmai kollégiumokról: ezt regionális tiszti főorvosként éltem végig, hogy a kollégiumok is találkoztak azzal a helyzettel, amivel még soha, mert tényleg a terhesek tekintetében kellett hogy megnyilvánuljanak és adjanak szakmai véleményt. A kollégium nagyon bizonytalanul, de pozitívan értékelte a helyzetet, hogy igen, kellene egy idő után, érezni lehetett ezt a vitát, és azon kívül megszólaltak akár a kollégiumi tagok is, egy komoly kétséget támasztva. Tehát minket sem tudtak jól támogatni a kollégiumok. Természetesen lezajlott ez a tesztperiódus - és nagyon csúnyán fejeztem ki magam, elnézésüket kérem -, és bebizonyosodott, hogy bizony, a terhesek számára az oltóanyag felvétele nagyon fontos, megvédi őket és a magzatot is, a magzat számára ad egy anyai védettségen keresztüli védettséget a születéskor, és nem okoz semmifajta olyan károsodást, amely akár genetikai, akár egyéb károsodáshoz vezethetne. Tehát ennyivel nagyobb tapasztalattal rendelkezünk már.

Az oltóanyag minőségével kapcsolatban azt gondolom, hogy ugyanolyan jól ismerik, mint én, hogy a világban az első tíz oltóanyagban benne van a magyar oltóanyag, és itt 70 százalékos szerológiai válaszreakció adható, és ez nagyon magas arány. A magyar oltóanyag-előállítási technológia világszínvonalú, és a Fluval B is ugyanúgy készült, mint akármelyik más oltóanyag. Ebből a szempontból nincs közöttük különbség. Csak abban az az egy volt benne, ebben pedig benne van az a három.

Tehát nagyon nehéz volt azt a gátat eltörölni és elmagyarázni, hogy ez ugyanaz, ugyanúgy készült, csak az összetétele más.

A disztribúció egy nagyon fontos kérdés, és nagyon szépen köszönöm. Ugyanis ez volt az a másik nagyon sarkalatos pont a döntés mellett, hogy hogyan kommunikáljuk, hogy mi legyen az oltóanyag-szállítással, szállítmányozással, és ez hogyan történjen a minőségbiztosítási rendszer megtartásával.

Felmerült az, hogy az oltóanyagot a gyógyszercégek szállítsák. Kiderült, hogy ez egy olyan komoly ráfordítás lenne az oltóanyag szezonban történő biztosítása mellett, hogy érdemes mást is megnézni. A tárca az ÁNTSZ számára hűtőgépkocsi beszerzésére adott lehetőséget. Ez azt jelenti, hogy a hűtőszállítás megoldott a regionális intézetekig, vagy nem tudom, a megyei intézetekig majd, ez egy jó kérdés, onnan pedig ezekkel a hűtőgépkocsikkal a háziorvosokig. Tehát a hűtőlánc folyamatosan biztosított lesz. A hűtőszekrényekben minimum, maximum hőmérőket követelünk meg, ez egyébként is előírás háziorvosi rendelőkben az ott tárolt dolgok miatt.

Tehát nagyon remélem, hogy most már valamilyen megnyugtató módon az oltóanyag minőségére hatékony és jó hatással lesz. Ezt tudom válaszul mondani az ön kérdésére.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztés a tájékoztató címet viseli, így nem szükséges állást foglalnunk az előterjesztés felett, nem kell szavazást tartanunk. Azt gondolom, hogy a megjegyzések, kérdések, válaszok kapcsán talán annyit elmondhatok, hogy az Egészségügyi bizottság a korábbi hagyományoknak megfelelően - és ebben konszenzus volt közöttünk - az influenza-védőoltásokat a lakosság érdekében szorgalmazza. A vakcinában eddig sem volt kétség, ezek után sincs kétségünk, és talán abban is egyetértünk, hogy az egész 40. héttől induló influenzafigyelő szolgálat és az egész prevenciónak a folyamatát az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felelősségi körébe rendeli a tárca. Ugyanakkor támogatjuk a tárcát természetesen abban - mint ahogy az előbb mondtam -, hogy az ellátás biztonságáért viselt felelősségénél fogva a szemét tartsa ezen a nagy kérdésen is, hiszen az influenza egy nagy kérdés.

A bizottság továbbra is szakmai, szakmapolitikai megközelítésből támogatni fogja az influenzaszezonban ezt a preventív tevékenységet.

Köszönöm szépen a tárcának és az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnak a tájékoztatást. Ezt a napirendi pontot lezárom. Talán még azzal a figyelemfelkeltéssel élnék, hogy az Epinfót mindenki el tudja érni, tehát javaslom, hogy ebben az időszakban az Epinfo adatait, a hetente abban megjelenő, influenzával kapcsolatos jelentéseket a képviselők a jó szakmai felkészültségük érdekében is kövessék.

 


 

Jövőre kapnak pénzt a kórházak                2010.11.08.                  16:30:29

 

A parlament az azonnali kérdések után áttért a kérdések tárgyalására. A szocialista Sós Tamás a nemzeti erőforrás minisztertől kérdezte, hogy kapnak-e az év végén forrásokat a kórházak, és mire számíthatnak a Heves megyei kórházak. Szócska Miklós nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár szerint a 2011-es év a fenntartható átrendeződés éve lesz. A Heves megyei kórházak is arra számíthatnak, hogy átláthatóan osztják majd el a kórházak között a rendelkezésre álló többlettámogatásokat.

 

Forrás: origo

 


Egészségpusztító-ipar?                            2010.11.08.            15:23:56

A jobbikos Z. Kárpát Dániel az interneten árult bóvligyógyszerek árusítása ellen szólalt fel interpellációjában. Ezek a bóvliszerek szerinte adott esetben súlyos egészségkárosodást okozhatnak. Javasolta, hogy akár a postázás közben foglalják le a veszélyes termékeket. "Mi a kormány cselekvési terve?" - kérdezte.

 

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár szerint a kormány a lelkén viseli az emberek egészségét. Arra biztatott mindenkit, hogy ha gyógyszernek nem minősülő szereket árulna valaki gyógyszerként, jelentsék be az ÁNTSZ-nél. Utána valami egészen másról, az étrendkiegészítők és a testtömegnövelők szabályozásáról kezdett beszélni, elismerve, hogy ennek semmi köze a kérdésben foglaltakhoz. Z. Kárpát nem fogadta el a választ, mert nem történt érdemi cselekvés az ügyben. Azt is mondta, hogy vannak "a kollektív magyar nemzettudatból eredeztethető gyógyszerek". De még ezzel sem győzte meg a kormánypárti többséget, ami elfogadta a választ.

 

Forrás: Index.

Szavazás

Lesz-e érdemi finanszírozásemelés 2015-ben?
Igen
Nem
Már elkésett
Asztali nézet