MENÜ
 
  Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége - FAKOOSZ,  Bánokszentgyörgy - Zalaegerszeg
 

 


Dr. Szócska Miklós államtitkár levele a háziorvosoknak

2014. 04. 03.18:19:56
 
 
 

Dr. Fekete Imre, a FAKOOSZ elnökségi tagja által írt, az "Alapellátás helyzete - egy háziorvos szemével" c. írásunkra - mely szintén ezen az oldalon olvasható - az alábbi reflexió jelent meg az interneten:
 

Összeomlik -e az alapellátás?

2013. 03. 30.08:13:59

Nagy élvezettel olvastam dr. Fekete Imre háziorvos (ha minden igaz balmazújvárosi háziorvos) - nyílt levelét az alapellátás jelenlegi helyzetéről. Világosan és viszonylag röviden foglalta össze a valódi gondokat, amelyek a megújulás útjában állnak. Ráadásul szerintem az egész egészségügy paradigmaváltásában is kulcsszerepet játszanak az alapellátás jelenlegi buktatói.

 A levélből:

"A lakosság az alapellátást szabályok és barrierek nélkül folyamatosan túlterhelve azt igen sok esetben indokolatlan számban, indokolatlan kázusokkal keresi fel, vár mindenre megoldást. Ez a helyzet eredményezi azt, hogy a háziorvosi szolgálatok olyan tevékenységet is végeznek, amit nem kéne, ugyanakkor nem tud megfelelni annak, ami feladata lenne."

Ebben a két mondatban gyakorlatilag megjelenik a lényeg. Sokszor a háziorvoshoz fordulásnak az ég világon semmi köze a valós egészségügyi szükséglethez, ugyanakkor szociális célokra használni egy (elvileg) méregdrága, professzionális egészségügyi rendszert óriási pazarlás, amit a legkevésbé mi engedhetünk meg magunknak. Egy nemrég megjelent cikkben, amely Győr-Moson-Sopron megye egyik legkisebb településéről, Maglócáról szól, valami egészen kiváló és hihetetlenül életszerű példát találtam erre:

"...A helyi nyugdíjasok pedig feltalálták magukat: minden kedden rendel egy orvos a kultúrházban, így ők oda járnak trécselni. "Ilyenkor az is megy, akinek nincsen baja, csak akkor kitalál magának valamit" - mondta egy nyugdíjas."

Bumm. Ez rendkívüli súlyú kijelentés, erről szól ma a háziorvosi rendszer! Ne gondoljuk, hogy egy nagyobb városban ne lenne kisértetiesen hasonló a helyzet! Ehhez jön még a "papírgyártó" funkció; receptírás, táppénz igazolás, szakorvosi beutaló...

Ahogy Fekete Imre is írja, valóban futószalag mellett dolgozó munkáshoz hasonlítható a funkció. Holott az egyik legfontosabb feladatot kellene, hogy ellássa a háziorvos; s sokszor másod-, harmadszakvizsgával rendelkező háziorvosok kisebb praxisközösségeket alkotva komoly prevenciós tevékenységet kifejtve, erős kapuőri szereppel megáldva (azaz csak azok az esetek jutnának túl a háziorvoson, akik valamilyen speciális körülmény folytán valóban járóbeteg szakellátást igényelnek) igen hatékonyan végezheté a hozzá tartozó lakosság ellátását. Ehhez természetesen olyan anyagi ösztönzőrendszert kellene kialakítani, mely nem (csak) a fejkvóta alapú betegellátásban merül ki, hanem egy komoly edukációs, prevenciós és egyben holisztikus szemléletmódot erősít, erre ösztönöz a szolgáltató és a beteg (!) részéről egyaránt. Ne abban legyen érdekelt az alapellátást végző orvos, hogy a betegtől szabaduljon, mert ezren ülnek még kint (tisztelet a kivételnek!), hanem abban, hogy minnél kevesebb olyan beteg legyen, a körzetében, akinek magasabb szintű ellátást kell biztosítania. Ehhez természetesen több pénz is szükségeltetik, de mindenekelőtt komoly szemlélet- és struktúraváltás, valamint a háziorvosok bizonyos jogköreinek átgondolása, leginkább bővítése.

A háziorvosok száma bár kevés, de egyelőre nem kiugróan alacsony; ennyi háziorvossal, megfelelő szakszemélyzettel egy igen jól átgondolt és felépített rendszer véleményem szerint még működtethető lenne.

 Óriási gond van ugyanakkor a háziorvosi kar korfáját és területi eloszlását tekintve! A betöltetlen praxisok többsége természetesen vidéken, a gazdaságilag és társadalmi-szociális tekintetben elmaradottabb régiókban található (leginkább BAZ megyében). A háziorvosok életkorára vonatkozóan idézek egy 2011-es, alapellátásról szóló, egyébként kitűnő ÁSZ elemzést:

"Az ellátórendszer ellehetetlenülését vetíti előre az orvosok elöregedése és a rendszerbe belépő új orvosok alacsony száma, valamint az, hogy az országos átlagnál magasabb megbetegedési és halálozási mutatókkal bíró településeken az egy orvosra jutó betegek száma emelkedik. Az orvosok több mint harmada 50-59 év közötti és további harmada 60 év feletti. Az önkormányzatok nehezen tudják betölteni a megüresedő praxisokat, amit mutat a pályázati idők elhúzódása, a felosztott körzetek és a betöltetlen praxisok számának növekedése, a szakképzésben résztvevők alacsony száma."

(A jelentésben egy nagy elírás azért van sajnos, aki esetleg olvasná az figyeljen oda; a 10 ezer lakosra jutó háziorvosok száma című táblázatban BAZ megye esetében az egy háziorvosra jutó lakosok száma természetesen nem 14571,7, hanem 1457,1)

Az alapellátásban dolgozó orvosok két harmada tehát 50 év feletti! Elkerülhetetlen lesz a fiatal orvosok szakma felé terelése és a vidéki körzetek valamilyen módon (nyilván elsősorban anyagi ösztönzőkkel való) segítése.

Ezer szempontot lehetne még elemezni az alapellátásban; finanszírozás, jogi környezet, betegutak, az ellátás közjószág jellegének befolyásolása valamiylen co-payment jelleggel, hálapénz, műszerezettség stb., azonban a lényegen mit sem változtat. Az alapellátás szerepét helyre kell tenni, és ez a szakmapolitikai vezetés feladata. A nevéhez méltóan ennek kell lennie az alap ellátásnak; amennyire csak szakmailag lehetséges kimerítő és kielégítő ellátást kell biztosítania a lakosság számára, a (primer) prevenció erősítésével, betegoktatással. Engedjük, hogy az alapellátást végző orvosok elláthassák a feladatukat, biztosítsuk az ehhez szükséges feltételeket, mert ez óriási terhet tud levenni már rövidtávon is a jóval nagyobb költségigényű járó- és fekvőbeteg-szakellátás válláról!

Forrás: http://szike.postr.hu/osszeomlik-az-alapellatas


 

Az alapellátás helyzete - egy háziorvos szemével

2013. 03. 26.12:07:36

 

2013 tavaszán a magyar egészségügyi alapellátás jelenének, valamint az előrevetülő jövő helyzetének elemzését alapvetően három téma körül célszerű körüljárni.

 

1.      Társadalmi környezet, alapellátás presztízse

Nem várt módon jutottunk oda, hogy ami egykoron példás, tanulmányozott, irigyelt vívmánya volt Magyarországnak, az jelenleg a rendszer krízishelyzetét okozza .A mindenkinek, folyamatosan, magas színvonalon, ingyenesen biztosított egészségügyi ellátás elve ma már tarthatatlanná vált.  A fenti dogmák piacgazdasági környezetben értelmezhetetlenekké váltak.

A lakosság az alapellátást szabályok és barrierek nélkül folyamatosan túlterhelve azt igen sok esetben indokolatlan számban, indokolatlan kázusokkal keresi fel, vár mindenre megoldást. Ez a helyzet eredményezi azt, hogy a háziorvosi szolgálatok olyan tevékenységet is végeznek, amit nem kéne, ugyanakkor nem tud megfelelni annak, ami feladata lenne. A szabályozatlan orvoshoz fordulás eredményezi a napi akár 60-70es betegforgalmat. Ez az esteszám önmagában lehetetlenné teszi a minőségi betegellátást. Itt is, mint a világon mindenütt, két dolog tehet rendet: a pénz, valamint az egyértelmű, szigorú és betartott szabályok.

Nálunk jelenleg egyik szabályozó mechanizmus sem működik, a lakosságtól várjuk hogy ésszerű legyen, ami illúzió . A vizitdíj negatív és pozitív szabályozó mechanizmusának elemzése nem ennek a dolgozatnak a keretébe tartozik, annál is inkább,hogy jelenlegi jogalkotói környezetben ennek újbóli bevezetése teljességgel lehetetlen.

Az orvoshoz fordulás szabályozásnélkülisége nem jelenti azt, hogy nincsenek szabályok, épp ellenkezőleg, hiszen minden egészségügyi szolgáltató érzi, hogy szabályok súlya alatt préselődik, de az csak az egyik oldal. A beteg oldaláról elmaradt a szabályzás, ami érthető, hiszen ez politikai kockázattal is járhat, darázsfészekbe pedig önszántából senki nem nyúl bele szívesen. A korlátlan és határok nélküli ingyenesség meghozta azt ami törvényszerű volt hogy bekövetkezzen: túlfogyasztás-pazarlás-respekt lepusztulás.

 Szolgáltató és beteg között napi rendszerességgel fordulnak elő az ütközések, mivel nincs tisztázva, hogy kinek, mi, hol hányszor és pontosan mi az ami jár. A beteg vagy hozzátartozója szabályozás híján úgy véli, hogy nem kapott meg mindent, míg a szolgáltató úgy gondolja, hogy lehetőségei szerint a legtisztességesebben járt el. Ha nincs tisztázva, hogy pontosan mi várható el, úgy a vevői igény és a szolgáltatói lehetőség nem fog találkozni, egyre nagyobb feszültséget okozva. Az orvostudomány diagnosztikus és terápiás lehetőségeinek ismerete ma már nem csak egy szűk réteg privilégiuma ( orvostársadalom) hanem az internet világában erről bárki képet kaphat és jogosan teszi fel a kérdést, hogy ha vannak csúcstechnológiák akkor ezt ő, vagy gyermeke miért nem kaphatja meg. A feszültség egyre nő, a  jelen kormány pedig nem várhatja mástól ennek a problémának a megoldását.

Korlátlanul ingyenes rendszerben ma már nem övezi tisztelet az orvost. Ezt azért fontos itt megjegyezni mert egy szakma vonzereje nem csak a jövedelemtől függ, hanem annak társadalmi megbecsülésétől is. A pályaválasztó fiatalok ma már az a generáció, akiket a hangzatos szólamok, gyanús ígéretek (életpályamodell) nem tévesztenek meg. A világ nyitottá vált, elképesztő gyorsasággal tájékozódnak, összehasonlítanak és döntenek. Munkájukért társadalmi megbecsülést és bért kérnek, egyébként el fognak menni a hazafiatlanság legkisebb érzete nélkül.

Megtehetik és meg is fogják tenni, mert EU-s polgárok, hosszabb távon trükkökkel, szerződésekkel nem lehet uniós alapelvet a szabad munkaerő-áramlásról korlátozni. Mi vágytunk ide, mi kértük a felvételünket, a szabályaikat pedig be kell tartani. A kincseink megőrzéséről (képzett fiatal szakembereink) nekünk kell gondoskodni. Az erősebb és gazdagabb pedig, mint a történelem során mindig, elveszi ami neki kell. Csak a módszerek változtak.

A drámai orvoshiány főleg vidéken már érezhető, s ez romlani fog, ha azonnali lépésre nem szánja el magát a kormány. Két nagyon lényeges dolog változott meg az utolsó két évtizedben, s erről nyíltan beszélnünk kell. Az egyik, a paraszolvencia, ami a szocializmus torzszülöttje volt, a másik pedig maga a vidék jellege. Az emberek pénze nem az orvosra, hanem a megélhetés elemi feltételeire kell, egyébként is miért fizessen azért, amiért nem kell. Amíg a paraszolvencia régen a körzeti orvos jólétének alapja, és helyben tartója volt, ma már néhány műtétes csúcsszakma szűk orvosi elitjének a kiváltsága. De nem is szabad, hogy alapellátás szintjén hosszabb távon bármit is a zsebbe dugott pénzre építsünk. Legális, kiszámítható és az elvégzett munkával korreláló orvos bér kell, még akkor is ha az orvostársadalom soha nem volt a politika édes gyermeke, de itt az ideje, hogy ezen közösen változtassunk.

A másik idekívánkozó gondolat a vidék jellegének megváltozása. Mind a korösszetétel, mind az etnikai eloszlás gyökeresen változott meg . A falusi jólét a múlté. A város elvitte a kvalifikált munkaerőt, a fiatalok nagy részét. Jogokkal felruházott, de kötelezettség nélküli roma közösségek ingyenes orvosi ellátása nem jelent túl nagy vonzerőt a fiatal orvosok számára. Értelmiségi házaspár nem , vagy alig költözik ki a falura mert sem a gyerekeik tanulási igényét, sem egy értelmiségi lét közegét nem találja ott meg, hacsak nem teszünk eléjük visszautasíthatatlan motivációt. Azonnal be kell vezetni a kis létszámú, több települést ellátó praxisokra a significans bonus finanszírozást.

Utóbbi időben pozítív elmozdulás történt, úgymint a háziorvosi műszer-eszközbeszerzés támogatása, ill. kismértékű béremelés fedezetének beépülése, de ez még nem elég. Attól, hogy van a praxisnak sürgősségi táskája, még korántsem biztos, hogy orvosa is lesz a falunak.

 2.       Háziorvosi szakma, kompetencia

Paradox módon úgy alakult a helyzet, hogy amíg a jogalkotó az alapellátás fontosságát méltatta, addig észrevétlen módon, gyakorlatilag teljesen elvette a kompetenciáit. Oda kanyarodtunk vissza, ahonnan el akartunk rugaszkodni. A háziorvos újra grippét, egynapos hasmenést gyógyító, táppénzrevevő, beutalót adó futószalagmunkás lett, míg a lakosság egészségi állapota drámai. Folyamatosan bővítette a jogalkotó az un. javaslatos gyógyszerek körét, így alakult ki a jelen helyzet, hogy egyébként belgyógyász szakorvos háziorvos javaslatért belgyógyászat szakrendelésre, sebész végzettségű háziorvos sebészetre kell küldje a betegét kötszer javaslatért. A háziorvos nem tudja kezelni a cukorbetegséget, ami a felnőtt lakosság több, mint 10%-át érinti, mivel sem a kor színvonalán lévő gyógyszert (DPP-4gátlók), de még egy mihamarabb alkalmazandó bázisinzulint sem írhat fel, nem indikálhat.

Spirométert vehet a háziorvos a jelenlegi eszköztámogatásból, de spirometriás lelethez kötött légzőszervi gyógyszert nem indikálhat, hiába használja a közpénzből vásárolt méregdrága műszert, gyógyszert ( inhalatív terápia) nem rendelhet a betegnek önállóan. A banális ok miatt kénytelen elküldött beteget ezt követően rendszeres kontrollra utaztatja vissza a járóbeteg szint, hiszen teljesítményfinanszírozott, abból él. Meg kell bízni a háziorvosban, át kell engedni a feladatot és ki kell fizetni az elvégzett munka alapján a teljesítmény árát.

A prevenció és betegedukáció semmilyen formában nincs dotálva, ez pontosan meg is látszik a magyar betegek állapotán. A kis létszámú diabeteses betegcsoportok (3 fő) rendszeres oktatását feltétlenül ki kellene fizetni , csakúgy mint minden olyan beteg oktatását, akinél a prognózis ennek függvénye. Amennyiben javaslataim érdeklődésre tartanak számot, segítségemet készséggel felajánlom. Jelenleg ahol az orvosi szakma értelmi kihívásai kezdődnek, ott a háziorvosi kompetencia véget ér.

 3.Orvos bérek

Véget ért az a korszak, amikor egy orvos tisztességes bérért emelt szót, a közvélemény, a média és a politikus a Hippokratészi esküre hivatkozva dobta sutba az egészet. Ma már ezt senki sem fogadhatja el, többek között azért, mert a mi orvosi eskünk nem a munkaerőnk áráról szól. A cinizmus korszakának vége kell hogy legyen. Sem az eskü szövege, sem a paraszolvenciára utaló összekacsintást nem fogadhatjuk el. Uniós szinthez igazodó bér kell, egyébként nem lesz, aki gyógyítson. Valós hiány lesz, és ez a csata már nem váróteremben fog lezajlani beteg és szolgáltató között, hanem a lakosság kérheti számon a vezetőitől.

Örültünk annak, hogy tavaly kevesebb orvos hagyta el az országot. Így "csak" ezer aktív korú ment el. Micsoda siker. Hajlamosak vagyunk a külföldi munkavállalással kapcsolatban mindíg az Egyesült Királyságra gondolni. Tévedünk. A legnagyobb és legéhesebb száj innen nem is messze : Németország. Egy közel 80 milliós nemzet drámai orvoshiánnyal küzd, ahol a nyugdíjjogosultságot szerzett kolléga nyugdíjba megy, kirándul, utazik, túrázik. Nem a rendszerben marad gályázni. És kellünk, nem csak állandó ügyeletesnek, helyettesnek, locum doktornak.Kell a magyar orvos specialistának, megbecsült háziorvosnak.

Magyar orvosokra specializálódott transzport cég jelezte, hogy kb. 20 évre előre látja az igényt. Politikai akarat és virtus kérdése hogy ez a kérdés végre rendeződni látszódjon, úgy vélem hogy az orvostársadalom ehhez partneri, segítő kezet nyújt.

 

 Debrecen, 2013. március 25.

 

Dr Fekete Imre

 

Véleményeket a FAKOOSZ-fórumba várjuk, mely itt érhető el regisztrált olvasóink számára!


 

Egy kötelezően MOK-tag orvos véleménye a kereskedelmi és iparkamarai kényszer-regisztrációról

2013. 02. 02.14:06:55

 

Berényi doktor hozzájárulásával kommentár nélkül közzétesszük a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának írt levelét. Természetesen ha választ kap rá, annak is teret adunk ezen oldalon. (A szerk.)

 

 

Kamarai regisztráció illetve hozzájárulás

 Az Országgyűlés 2011. november 21-én elfogadta az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely tartalmazza a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény módosítását. A kamarai törvény módosítása három lényeges változást tartalmaz:

A 2012. január 1-től életbelépő új rendelkezések alapján a gazdálkodó szervezetek kötelesek:

· a kamarai nyilvántartásba vételüket kezdeményezni,
· a kamarai közfeladatok ellátásához évente 5 000 Ft kamarai hozzájárulást fizetni. A hozzájárulás összege önkéntes kamarai tagok esetén levonásra kerül a tagdíjból.
· a Kamara pedig köteles részükre a törvényben meghatározott szolgáltatásokat (tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási kérdésekben; üzleti partnerkeresés és pályázatfigyelés) térítésmentesen nyújtani.

A törvénymódosítás nem érinti az agráriumot, vagyis a fő tevékenységként mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokra, a mezőgazdasági termelőkre és az agrárkamarákra nem terjed ki a hatálya.

Lényeges, hogy a kamarai tagság továbbra is önkéntes marad, így a regisztrált vállalkozások nyilvántartásba vételükkel nem válnak kamarai taggá.

A benyújtott nyilvántartásba vételi kérelmek csak az 5 000 Ft-os kamarai hozzájárulásnak a BKIK erre a célra elkülönített 10102086-02614500-02003005 számú (Budapest Bank Nyrt.) bankszámláján történő jóváírást követően teljesíthetők.

Az összeg átutalásánál a közlemény rovatba feltétlenül kérjük feltüntetni a kérelmező adószámát és a „kamarai hozzájárulás” szöveget.

A banki átutalás mellett lehetőség van az ügyfélszolgálaton történő készpénz-befizetésre is, sajnos „sárga postai csekken” a hozzájárulásokat nem áll módunkban fogadni.

A kérelmező a nyilvántartásba vételről elektronikus értesítést kap a területi kereskedelmi és iparkamarától (amennyiben a kérelmező e-mail címet megadott), amely tartalmazza a vállalkozás kamarai regisztrációs számát, valamint azt, hogy az 5 000 Ft-os kamarai hozzájárulást is megfizette. A hozzájárulásról számla nem készül, az a banki bizonylat, illetve befizetési pénztárbizonylat alapján elszámolható.

…."

 
 

Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

6701 Szeged, Pf. 524

Tel:+36/62/554-250

E-mail: regisztracio@csmkik.hu

___________________________________________________

 

 

Tisztelt Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara!

 

 

Mint egy egészségügyi gazdálkodó szervezet ügyvezető igazgatója reagálok a cégem kamarai hozzájárulás befizetésének elmaradását nehezményező 21754474-1-06/CSMKIK ügyszámú levelükre.

Ne értsenek félre, nem szenvedek rang-kórságban, de írhattam volna vezérigazgatót is, csakhogy kikarikírozzam még inkább a vállalkozói helyzetem fonákságát. Ugyanis az én cégem egy rám erőltetett kényszer szüleménye, és mindenekelőtt szeretném leszögezni azt is, hogy én se nem kereskedem, se nem vagyok iparos!

Én egy gyerekorvos vagyok, aki semmi mást nem szeretne, mint gyógyítani, és ebből a hivatásszerűen végzett, és magasan kvalifikált, az orvos szakma szabályainak megfelelően gyakorolt szellemi szabadfoglalkozásból, illetve annak társadalmi hasznosságát tükröző anyagi elismeréséből, viszonylag, tisztességesen megélni.

A cégem két főből áll (de csak azért, mert társas vállalkozáshoz egy fő kevés): én a cégvezető és a feleségem, aki azt fogadta szegény, hogy jóban-rosszban mellettem áll. Természetesen még költségtakarékosabb lenne a cég, ha ő lenne az orvosasszisztens is, de hát ő a nemzet napszámosaként, tanárkodik. Ezért a cég harmadik munkatársául alkalmaznom kell még egy orvosasszisztens kolléganőt is.

A gazdálkodó szervezet felépítése tehát így néz ki, és miután területi ellátási kötelezettséggel közfeladatot látunk el, a házi gyermekorvosi praxis működtetése során, ezt a feladatot közpénzből finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Én a tevékenységem kapcsán semmilyen gazdasági tevékenységet nem folytatok (hál’ Isten): mert nem értek hozzá, mert nem ezt vállaltam az orvosi diplomám megszerzésekor, mert az elvonná a figyelmemet az orvosi esküben vállalt feladatoktól. Gondolom nem minősül komoly gazdasági tevékenységnek a rendelő toalett-papír készletének és kézfertőtlenítő-szer igényének beszerzése sem. A beteg nem fizet az általam nyújtott szolgáltatásért, a gazdálkodó szervezet bevétele az OEP finanszírozás függvénye. Nincs jogunk a beszerzéseink után  ÁFÁ-t visszaigényelni, és az ÁFÁ-t  nincs, kire továbbhárítsuk, és fizetjük az iparűzési adót, pedig nincs nettó árbevételünk, csak költségvetésből származó finanszírozásunk és mégis ebből számítják az adónkat, nem a gazdasági tevékenységünk eredményéből. Ezzel persze elismerve, hogy ezekben az orvosi cégekben többnyire nincs is gazdasági tevékenység… 

Nem akarom tovább ragozni, de amióta a háziorvosi vállalkozások létrejöttek azóta látható, hogy működésük illetve működési feltételeik számos ponton eltérnek a többi gazdálkodó szervezetétől. Évek óta mondjuk, de csak nem akarja meghallani senki.

Én tagja vagyok a Magyar Orvosi Kamarának. Gondolom nem meglepő, hisz kötelező, egyébként orvosi tevékenységet nem folytathatnék. Ez valahol rendben is van. De bocsánat, milyen észérvet tudnak felhozni amellett, hogy nekem szükségem lenne arra, hogy az Önök kamarájának is tagja legyek? Rosszul fogalmazok, nem kell tagja legyek a Kereskedelmi és Iparkamarának csak regisztrációs díjat kell fizessek. Miért is? Tudom a kormányrendelet miatt, de komolyan, miért is? Miért akar regisztrálni engem az Iparkamara? Egyébként tőlem nyugodtan regisztráljon (ha nincs jobb dolga). Sőt még a számos egyéb helyen (pl. Cégbíróság, mindenféle cégjegyzékek…) szintén fellelhető cégadataimat is szívesen megadom, és nem kérek érte semmit. De én miért is fizessek?

Ja, hogy az Iparkamara pedig köteles részünkre a törvényben meghatározott szolgáltatásokat térítésmentesen nyújtani.Hát bocsánat az én kötelező Orvosi Kamarai tagságommal is ez a szolgáltatás jár. Miért kellene, ezt kétszer megfizessem? A két kamara még nem egyeztetett ebben a kérdésben? A 6 – 7 ezernyi háziorvos ezt az egész eljárást nem kifogásolta, csak én?

Én meg voltam nyugodva, hogy ez az egész csak egy félreértés és egy év elég lesz arra, hogy ezt tisztázzák. Közel 10 éve már egyszer be akartak léptetni minket, orvosokat is az Iparkamarába. Hogy akkor nem sikerült, azon valaki nagyon megsértődhetett, de úgy látszik most eljött az ő ideje.

Kérem, értsék meg, nem az összegszerűség zavar. Az elvek, az indokok nem világosak. Holnap az agrárkamara vagy az építész kamara fog előállni azzal az ötlettel, hogy bevételeit támogatandó fizessünk nekik is regisztrációs díjat, vagy hozzájárulást?

Egyébként ebben a kérdésben miért nem a háziorvosokat finanszírozó egészségbiztosítót keresik meg, hisz tulajdonképpen az általuk kezelt közpénzből kérnek hozzájárulást. Annak jogszerűségét döntse el a finanszírozó OEP, hogy én abból adhatok-e Önöknek egyáltalán.

Persze lehet, hogy ennek a leírt méltatlankodásnak csupán tájékozatlanságom az oka. De gondolják meg jól, szükségük van-e olyan támogatókra, akik támogatásuk fejében rögtön ilyen csupa megoldhatatlan problémával fognak előállni, mint az iparűzési adó jogtalan kivetése, vagy az ÁFA visszaigénylés kérdése az egészségügyi vállalkozások gazdálkodásában….? Az Orvosi Kamara sem tudott hatékonyan megbirkózni ezekkel a kérdésekkel és még hány ilyen kérdés feszül a magyar egészségügy működtetésében… Magukra akarják ezt vállalni?

Tudomásom szerint a Kamarák az azonos foglalkozást folytatók érdekvédelmi, önszervező és önvédő testületei. Miért kell egy ágazati kamarát a többi fölé helyezni? A törvényhozó gondolkodása abban a kérdésben sem érthető, hogy ha már kivételre ad lehetőséget (mezőgazdasági tevékenységet folytatók), miért nincsenek a kivételek között – sajátos helyzetükre való tekintettel – az egészségügyi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek is. Mi rosszul lobbiztunk?

Miért nem az Orvosi Kamara kapta meg azt a jogosítványt, amit a Kereskedelmi és Iparkamara? Akkor az én hozzájárulásomat levonhatnák a kamarai díjamból. Egyébként tényleg, miért nem a Kamarák intézik ezt az egészet egymás között? Ha az Iparkamarának kevés a bevétele miért nem kér a többi kamarától, tagságuk számarányában, hozzájárulást? Mindjárt nem lenne ennyi kínos kérdése egy nagyszájú gyerekorvosnak.

 

Tisztelettel várom válaszukat:

 

dr. Berényi Károly gyerekorvos,

a MED-BER Egészségügyi és Szolgáltató Betéti Társaság cégvezetője

 

Hódmezővásárhely, 2013. január 06.

 

 

Feketemunka: Veszélyek és megoldások

FáradtMunkáltatóként gyakran ütközünk a foglalkoztatás bejelentésével kapcsolatos dilemmákba.

  1. „Gyorsan kell pótolnom/helyettesítenem egy embert, csupán néhány nap az egész!”
  2. „Állandó ember kell, de ’okosba’, mert túl sok rajta az adó, és túl macerás az adminisztráció, legyen minél olcsóbb és egyszerűbb, az a lényeg!”

Vállalkozóként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azonban e „megoldások” veszélyeit, az esetleges hatósági ellenőrzések után pedig úgy érezzük, hogy az egész rendszer összeesküdött ellenünk.

Nemrég egy vállalkozó csak egy kiesett munkavállalóját szerette volna pótolni egy autómosóban 1-2 napig, azonban már az első napon megjelent a munkaügyi felügyelet, és komoly büntetés lett a vége.

Néhány dolog, amit az ilyen helyzetekkel kapcsolatban nem szabad elfelejteni:

  1. Véletlenek pedig nincsenek. A munkaügyi felügyelet illetve az adóhivatal a jogszabály alapján hivatalból köteles kivizsgálni minden névtelen, úgynevezett „közérdekű” bejelentést. Elég egy volt vagy jelenlegi munkavállaló, akinek bármilyen okból savanyú a szája íze, és olyan bennfentes információkat szolgáltat a hatóságnak, amelyekkel a bírság gyakorlatilag garantált. A példában említett eset is egy ilyen helyzet volt: az a – volt – munkavállaló „dobta fel” az autómosót üzemeltető vállalkozót, akit helyettesíteni kellett. Az általában a „trükköket” kedvelő vállalkozók kiemelt eséllyel számíthatnak tehát ilyen ellenőrzésre, mert vagy a konkurencia, vagy a jogaiban sértett alkalmazott tesz erről.
  2. A bejelentés nélküli foglalkoztatás (még ha csupán aznap kezdődött is) az egyik legsúlyosabb munkaügyi szabálysértés. Ezért ilyen esetekben a munkaügyi bírság kiszabása nem mellőzhető: az ellenőr köteles büntetni.
  3. A bírság összege érintett munkavállalónként 30 ezer és 10 millió között van: ez a gyakorlatban általában 1 millió forintot jelent minden egyes feketén foglalkoztatott munkavállaló után.
  4. A munkaügyi bírságon túl a munkaügyi felügyelő jelzi a problémát az adóhatóságnak is, aki a feketén foglalkoztatás után kiszámolja az elmaradt adókat, járulékokat, az ezek után esedékes kamatokat, pótlékokat és bírságokat, és így a vállalkozó az előző tételnél sokkal vastagabb összegre számíthat.
  5. Ha a vállalkozónak „szerencséje van”, akkor az adóhatósági ellenőrzés kiterjed nem csupán a bejelentési kötelezettség elmaradása miatt meg nem fizetett adókra és járulékokra, hanem a feketén kifizetett bér forrására is. Így a „nem megalapozott” (vásárolt) számlák után jogosulatlanul visszaigényelt ÁFA és elszámolt társasági adó után is bírságokra és kamatokra számíthatunk.
  6. És ha mindezek nem lennének elegendők, az államháztartási törvény értelmében kiestünk a közbeszerzésekből, pályázatokból, támogatásokból.
  7. A kiszabott bírság nyilvános, az illetékes hivatalok adatbázisaiban megtalálhatók, illetve egyes piaci szolgáltatók ezeket össze is gyűjtik, így minden bírság egy helyen megtekinthető. Ezzel banki hitelképességünket, illetve partnereinkkel való szerződéskötési képességünket döntjük romba.

A fentiekből látható, hogy a fekete foglalkoztatás nem játék. Azonban számos lehetőség áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy elkerülhessük – az akár csak adminisztrációs hibából vagy időhiányból adódó – helyzeteket.

  1. Ha csupán 1-2 napos foglalkoztatásról lesz szó, éljünk az egyszerűsített foglalkoztatás lehetőségével. Ennek keretében a munkavállalót akár telefonon is bejelenthetjük, és még munkaszerződést sem kell kötnünk vele. Ennél egyszerűbb foglakoztatási formát nem nagyon lehet elképzelni. Azonban tartósan, vagy több főt érintő alkalmazásra ez nem lesz megfelelő, mert e lehetőséggel csupán korlátozottan élhetünk.
  2. Ha 1-2 főnél több munkavállalóról, vagy 1-2 napnál hosszabb időről lenne szó, akkor mindenképpen keressünk meg egy munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozást vagy iskolaszövetkezetet, akik minden adminisztrációs terhet átvállalnak tőlünk, nekünk csupán a munka megszervezése, a feladatok kiosztása, tehát a tényleges, gyakorlati foglalkoztatás marad. Ebben az esetben természetesen a bejelentés elmulasztásával járó kockázatok is a kölcsönző céget terhelik!

Végezetül néhány rendkívül elterjedt, de illegális gyakorlatra hívnám fel a figyelmet:

  1. Az egyik az úgynevezett „próbamunka” intézményére. Ennek lényege, hogy az állásra jelentkező 1-2 napig bejelentés nélkül „próbamunkát végez”, vagy „próbanapon van”, és annak eredménye alapján kötnek, vagy nem kötnek vele munkaszerződést.
  2. A másik ilyen gyakorlat a helyszíni betanítás, a munkaszerződést megelőző tréning, mely adott esetben akár hetekig is eltarthat.

Mind a két gyakorlatnak a lényege, hogy a „jelöltek” kötelesek a munkáltató által megjelölt helyen és időben a munkáltató által kijelölt feladatot végezni: tehát minden egyéb hit vagy látszat ellenére munkaviszonyban állnak. Munkaviszonyt pedig a fent leírtak miatt be kell jelenteni. A felügyelőt nem fogja érdekelni, hogy ott csak „tanfolyam”, vagy felkészítés, betanítás folyt, ugyanis ilyen tevékenységet csak akkreditált képző intézmények folytathatnak, és arról bizonyítványt, oklevelet kell adniuk. Amennyiben egy munkáltató nem akkreditált képző intézmény, akkor az ő oktatásán jelen lévők sem tanfolyamra járnak, hanem munkát végeznek – bejelentés nélkül feketén. Az esetleges munkaszerződés előtti betanítást, tanfolyamot ezért vagy online tanfolyam keretében vagy akkreditált képző intézmény bevonásával kell elvégeztetni.

Az úgynevezett „próbamunka”, „próbanap” problémájára pedig a Munka törvénykönyve által biztosított, maximum 3 hónapig terjedő próbaidő intézménye a megoldás: azonban ez alatt se feledkezzünk meg bejelentési kötelezettségünkről.

Vállalkozóként felmerülhet a kérdés: de miből lehet kifizetni a legálisan foglalkoztatott munkavállaló bérét és járulékait? Ennek megválaszolása azonban már egy másik kérdés, melyre a jövő héten térünk vissza.

Weblap készítés ingyen

Szavazás

Lesz-e érdemi finanszírozásemelés 2015-ben?
Igen
Nem
Már elkésett
Asztali nézet